Elhárítás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elhárítás defenzív jellegű titkosszolgálati tevékenység, ami az ellenséges hírszerző és egyéb titkos tevékenység, szabotázs, diverzió, terrorista cselekmények felderítésére és kivédésére irányul. A kivédendő támadás eredete szerint megkülönböztethető a külső és a belső elhárítás, azaz az idegen országok cselekményei elleni védekezés, döntően a kémelhárítás, illetve a belső terrorizmus és az alkotmányos rend elleni szervezkedés elhárítása. A megvédendő célpontok szerint megkülönböztethető a polgári és katonai elhárítás. A belbiztonsági tevékenység az elhárítás speciális esete, amikor magukat az adott ország titkosszolgálatait és más fegyveres testületeit védelmezik különösen mélyen rejtett eszközökkel és módszerekkel a külső behatolás, befolyásolás, korrupciós törekvések ellen. (A belső elhárítás és a belbiztonsági tevékenység fogalmai a közbeszédben gyakran keverednek.)

Elhárítás az Osztrák–Magyar Monarchiában az első világháború alatt[szerkesztés]

A háborúk idején a kémkedést különösen súlyosan, általában halállal büntették. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadbíróságai 1914-ben 58 Oroszország javára kémkedő személy közül 38-at ítéltek halálra, amellett 28 szerb és 2 montenegrói kém is a legsúlyosabb büntetést kapta. 1915-ben 202 bírósági eljárás folyt kémkedési ügyben. Tizenkét vádlottat akasztottak fel vagy lőttek agyon. 1916-ban 182 kémperben 50 személyt ítéltek halálra. Sok volt köztük a szerb kém. Az angol, a francia és az olasz hírszerzők általában enyhébb büntetést kaptak. 1918-ra már lényegesen lecsökkent a kémtevékenység: mindössze 11-en álltak katonai bíróság elé, s négy halálos ítéletet hoztak.[1]

Magyarország elhárító szolgálatai[szerkesztés]

Az Osztrák–Magyar Monarchia idején a Nyilvántartó Iroda nevű katonai hírszerző szolgálat egyben az elhárítással is foglalkozott. 1919 és 1945 között ugyancsak a magyar katonai hírszerzés egyik tevékenységi ága volt az elhárítás is, mégpedig a VKF 2. Osztály Defenzív Alosztálya (Def) révén, amely politikai rendőrségi feladatokat is ellátott.

1945 után, a kommunista pártállami diktatúra idején a Katonapolitikai Osztály, majd az Államvédelmi Hatóság működött többek között az elhárítás szerveként is. Az 1956 után fokozatosan kialakított új rendszerben, 1962-től a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökségén belül a III/II foglalkozott a kémelhárítással, a III/III a belső elhárítással, a III/IV a hadseregen belüli katonai elhárítással.

A rendszerváltás után a belső elhárítás feladatai közül azokat, amelyek a demokratikus jogállamban is szükségesek maradtak, valamint a kémelhárítást a Nemzetbiztonsági Hivatal vette át, aminek a neve 2010-ben Alkotmányvédelmi Hivatalra változott. A katonai elhárítással 1990-től az újra a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe kerülő Katonai Biztonsági Hivatal foglalkozott. Ez utóbbit 2012-ben Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat néven összevonták az addigi Katonai Felderítő Hivatallal, így a katonai elhárítás és a katonai hírszerzés szervezetileg újra egyesült.

Magyarország belbiztonsági szolgálata, amelynek feladata a hatáskörébe rendelt fegyveres testületek védelme a külföldi és belső behatolástól, 2011-től a korábbi Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatára (RSZVSZ) épülő Nemzeti Védelmi Szolgálat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ónody 9. o.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]