Tűzfegyver

A tűzfegyver[1] olyan lőfegyver, amely a lövedék kilövéséhez szükséges energiát valamilyen hőfejlődéssel járó kémiai folyamat (égés, vagy robbanás) révén nyeri. Az ekkor keletkező magas hőmérsékletű, nagy térfogatigényű gáz fejti ki a lövedékre azt a tolóerőt, ami a fegyverből vagy fegyverről való kilövéshez szükséges. A lövedék ki- vagy lelövéséhez szükséges hőenergiát az erre kifejlesztett lőpor ún. gyorségése (másik nevén lobbanása), illetve egyéb folyékony, vagy szilárd halmazállapotú hajtóanyag kémiai reakciója szolgáltatja. A régi tűzfegyverekben ehhez különféle összetételű fekete lőport használtak, a modern tűzfegyverekben pedig füstmentes lőport, korditot, vagy más robbanóanyagot, hajtóanyagot alkalmaznak.
A tűzfegyvereket alkalmazó haderőnemek gyűjtőneve a tüzérség (szárazföldi, tengeri, légi).
Története[szerkesztés]

Csoportosítása[szerkesztés]
Csővel nem rendelkező tűzfegyverek[szerkesztés]
Ezek a reaktív, sugárhajtású tűzfegyverek:
Csöves tűzfegyverek[szerkesztés]
A csöves tűzfegyverek egyik legfőbb szerkezeti eleme a fegyvercső.
- Kézi csöves tűzfegyverek: gépkarabélyok, géppisztolyok, géppuskák, karabélyok, kurtályok, mordályok, muskéták, pisztolyok, puskák.
- Közepes és nehéz csöves tűzfegyverek: a különféle lövegek (ágyúk, tarackok, ágyútarackok, tarackágyúk, mozsarak, aknavetők, vasúti lövegek, hajóágyúk stb.).
Működési elv szerint[szerkesztés]
- egylövetű (elöl- ill. hátultöltő)
- ismétlő: Amellyel töltény fegyverbe helyezése nélkül a fegyverrel egymás után legalább két lövés leadható.
- öntöltő (félautomata): Az ismétlő fegyver definíciója, kiegészítve azzal, hogy két lövés leadása között kizárólag az elsütőbillentyű működtetésére van szükség.
- önműködő (automata), köznyelvén gépfegyver: Az öntöltő fegyver definíciója, kiegészítve azzal, hogy a fegyver az elsütőbillentyű folyamatos működtetésének időtartamán belül (vagy a tár kiürüléséig) folyamatosan tüzel. A folyamatos tüzelés maximális időtartamát a tűzgyorsaság és a tárkapacitás együttesen határozzák meg.
Megjegyzés: A félautomata, de nem automata fegyverek elsütőbillentyűjének egyszeri működtetésére a fegyver egy töltényt tüzel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magát a szót a magyar nyelvben valószínűleg a 19. század végétől-a 20. század elejétől alkalmazzuk. Almásy László az 1943-ban írt Rommel seregénél Líbiában című könyvében használja.
Források[szerkesztés]
Folyóirat-cikkek[szerkesztés]
- Klabacsek Gyula: Egy kis rendszertan 1-14. rész In Kaliber 1999. június – 2000. július
Külső hivatkozás[szerkesztés]
|