Géppuska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz Maxim-géppuska 1910-ből

A géppuska önműködő, csak sorozatlövés leadására alkalmas, legfeljebb 20 mm-es puskalőszert tüzelő lőfegyver. Hordozható és állványos kivitelű változatai is vannak. A 10–12 kg tömegű géppuskákat könnyű géppuskának nevezik a magyar katonai terminológiában.

Története[szerkesztés]

A gépfegyverek elődjének tekinthető a 17. században használt sorpuskák, amely egy ágyúkeréken álló több csőből összetevődő fegyver volt. Begyújtása után gyors sorozatban lőtte ki a golyókat, de nagyon nehéz volt újratölteni. Az 1860-as években az amerikai Richard Jordan Gatling[1] feltalálta a róla elnevezett Gatling-géppuskát, amely egy hajtókaros fegyver volt, és az amerikai hadsereg szabványosította a polgárháborúban. A Gatlinget tüzérségi lőfegyverként használták, mivel ágyúkerekeken vontatták.

Az első automata géppuskát az amerikai Hiram Stevens Maxim[2] szerkesztette, aki 1883-ban kapott szabadalmat a „hátralökő erővel töltődő mozgócsövű fegyverére”. A fegyver gyártását a Vickers[3] gyár kezdte el, a nyilvánosság előtt 1887-ben mutatták be a South Kensington-i ipari kiállításon. Maxim első géppuskái 11,4, és 14,7 mm-es puskatöltényt tüzeltek.

A kezdeti években sem a britek, sem a franciák nem tartottak igényt az olajhűtéses fegyverre. A géppuska működése azon az elven működött, hogy a fegyver elsütésekor a keletkezett gázt használta újratöltésre.[4] A németek azonban lelkesek voltak az ötletért, ezért 1914 augusztusáig 12 000 darabot, majd 100 000 darabot vásároltak (Maschinengewehr 08). Ekkoriban nagyon nehéz volt és állványra szerelték, 4-6 fős személyzet kellett a működéséhez. 1918-ban kifejlesztették a Bergmann MP18 géppisztolyt, amit már egy katona is elbírt.[4] A repülőgépeknél 1915-től kezdték el használni a géppuskákat, de az sokszor a propellert találta el, ezért Anton Fokker kifejlesztett egy megszakító, ami csak akkor tüzelt, ha a propeller olyan helyzetben volt, hogy nem akadályozta a golyó útját.[5]

Töltése[szerkesztés]

Lehet vele tárból tüzelni. Némely változatok dobtárból, mások (széteső- vagy nem széteső tagú) hevederből tüzelnek. A magyar PKMsz például nem széteső tagú, 4 db. 25-ös hevederdarabból áll, a tárolása társzerű dobozokban történik.

Források[szerkesztés]

  • Hadtudományi lexikon I. (A–L). Főszerk. Szabó József. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. 837. o. ISBN 963-04-5226-X

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. R. J. Gatling (angol nyelven)
  2. H. S. Maxim (angol nyelven)
  3. Első világháborús géppuskák (magyar nyelven)
  4. ^ a b Weapons of War - Machine Guns. www.firstworldwar.com. [2015. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. interrupter gear. firstworldwar.com. [2015. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva].