Kenan Evren
| Kenan Evren | |
.png) | |
| Törökország 7. elnöke | |
| Hivatali idő 1980. szeptember 12. – 1989. november 9. | |
| Előd | Fahri Korutürk |
| Utód | Turgut Özal |
| Született | 1917. július 17. Alaşehir, Manisa |
| Elhunyt | 2015. május 9. (97 évesen) Ankara |
| Sírhely | Török Állami Temető |
| Párt | független politikus |
| Házastársa | Sakine Evren |
| Foglalkozás | katonatiszt, politikus |
| Iskolái |
|
| Halál oka | organ dysfunction |
| Díjak |
|
 | |
| Kenan Evren aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kenan Evren témájú médiaállományokat. | |
Ahmet Kenan Evren (Alaşehir, 1917. július 17. – Ankara, 2015. május 9.[1]) török katonatiszt, tábornok, politikus, Törökország hetedik köztársasági elnöke.
Életrajzi adatok[szerkesztés]
Kenan Evren Alaşehirben született, Manisa tartományban. Az elemi és középiskoláit Manisában, Balıkesirben és Isztambulban végezte. Ezt követően az ankarai Maltepe Katonai Főiskolán végzett, ahol 1938-ban és 1949-ben is diplomát szerzett, mint tüzérségi-, később törzstisztként, ami elindította a karrierjét a hadseregben. 1958–1959 között Koreában szolgált, mint a kilencedik koreai török brigád törzstisztje. 1964-ben nevezték ki tábornokká, s 1978. március 7-én nevezték ki a vezérkar főnökévé.
A katonai puccs[szerkesztés]
1980. szeptember 12-én Kenan Evren tábornok, a török hadsereg vezérkari főnöke az 1960-as és 1971-es katonai beavatkozásokat követően, végrehajtotta a modern Török Köztársaság történetében a harmadik katonai hatalomátvételt.
Előzmények[szerkesztés]
A példátlan politikai erőszak az 1970-es évek végén ért a csúcsára Törökországban. Átlagosan, majdnem napi tíz gyilkosság történt, mely összes áldozatának számát 5000 főre becsülik.[2] A politikai szervezetek tagjai – mind bal-, mind jobboldalon – elkeseredett harcokat folytattak egymás ellen. Az ultranacionalista Szürke Farkasok a Nemzeti Haladás Pártjának (törökül: MHP) fiatal szervezete követelte, hogy támogathassa a biztonsági erőket.[3] Az angol Searchlight újság szerint 1978-ban és 1979-ben 3319 fasiszta jellegű támadás történt, ebből 831 volt halálos kimenetelű, s 3121 végződött súlyos sérüléssel.[4] Egy központi perben az ankarai Katonai Bíróság 5388 politikai gyilkossággal vádolta a baloldali kötődésű Devrimci Yol (jelentése: Forradalmi Út) politikai szervezetet, melyeket még a katonai puccs előtt követtek el. Az áldozatok között 1296 jobboldali és 2109 baloldali volt, a többit nem sikerült egyértelműen kideríteni.[5] Az 1977-es isztambuli Taksim téri (35 halott) és az 1978-as kahramanmaraşi (több mint 100 halott) mészárlást követően a katonai bíráskodás a 67 tartományból 14-ben volt érvényben (1978. decemberi állapot szerint). A puccs idején ezt kiterjesztettek 20 tartományra.
A NATO tagjaként, valamint a földrajzi elhelyezkedése okán (Európa, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet határán), rendkívül fontos szövetségese – elsősorban katonai vonatkozásban – az Amerikai Egyesült Államoknak. Az 1979-es iráni forradalmat követően Törökország e szerepe még jobban felértékelődött. Törökország elsődlegesen a NATO-tól kapta a katonai segélyeket, valamint az OECD-től, és különösen az USA-tól a gazdasági átalakításhoz szükséges kölcsönöket. 1979 és 1982 között az OECD országai 4 milliárd dollár gazdasági segélyben részesítették Törökországot.[6]
A puccs[szerkesztés]
A politikai vezetők, Süleyman Demirel és Bülent Ecevit cselekvőképtelenségét látva – miután az erőszak megfékezésére tett kísérleteik sikertelenek voltak –, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetőjeként (melynek tagja volt még a Hadsereg, a Tengerészet, a Légierő és a Csendőrség parancsnoka is) eltörölte az alkotmányos kormányzást, felfüggesztette a Parlament és a politikai pártok, szervezetek és a szakszervezetek működését. Többek között hivatkozott az isztambuli és kahramanmaraşi mészárlásokra is.
A puccsot követően, 1982. november 12-én megválasztották Törökország hetedik köztársasági elnökévé. Ekkor cserélték le a régi Alkotmányt is újra, melyet a lakosság 90%-os támogatással hagyott jóvá népszavazáson.
Egyéb adatok[szerkesztés]
A nyugdíjazása után Evren elköltözött Marmaris török mediterrán üdülőváros melletti Armutalanba, és festegetett.[7]
2006. augusztus 2-án egy rendőrségi jelentés nyomán felmerült a gyanú, hogy megkísérlik megölni, s ennek kapcsán két embert le is tartóztattak Muğlában. Egy korábbi, 1996-os merényletkísérlet leleplezését követően a rendőrség lehallgatta a bérgyilkos csapat két tagjának beszélgetését, és így tudták őket elfogni.[8]
Bülent Ecevit halála után a szeptember 12-i puccs kapcsán bűntudatot érzett a politikai vezetők letartóztatása miatt. [7]
2012-ben Evren ellen pert indítottak az 1980-as államcsínyben való részvétele miatt. 2014 júniusában a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a volt elnököt.[9]
2015-ben Evren 97 éves korában meghalt egy ankarai katonai kórházban.[10]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Meghalt Kenan Evran
- ↑ Ata Gil, Le Monde diplomatique, "La Turquie à marche forcée," February 1981
- ↑ Amnesty International, Turkey: Human Rights Denied, London, November 1988, AI Index: EUR/44/65/88, ISBN 086210 156 5, p. 1
- ↑ Searchlight magazine, n°47, May 1979, p.6
- ↑ Devrimci Yol Savunması (Defense of the Revolutionary Path. Ankara, January 1989, p. 118-119
- ↑ Alternative Türkeihilfe (an alternative aid for Turkey), Militärs an der Macht (Military in Power) Herford (Germany), August 1983, p.11
- ↑ a b Sarıipek, Mustafa. „Evren: Tutukladığım için üzgünüm”, Hürriyet, 2006. november 6. (Hozzáférés: 2008. július 5.) (török nyelvű)
- ↑ „Kenan Evren'i Olumden Ezan Kurtardi”, Haber Vitrini, 2004. május 25.. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. július 5.) (török nyelvű)
- ↑ Életfogytiglan a volt török elnöknek. Metropol.hu, 2014. június 18. [2015. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 24.)
- ↑ Former Turkish President Evren, symbol of military era, dies at 97. Reuters, 2014. május 10. [2015. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
További információk[szerkesztés]
- A köztársasági elnök honlapja (törökül) (angolul)
