Isztambul tömegközlekedése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Isztambul tömegközlekedése
Villamos Isztambulban
Villamos Isztambulban
Istanbul Rapid Transit Map.png
Adatok
Ország  Törökország
Város Isztambul
Működés kezdete 1869
Üzemeltetés
Tarifarendszer Istanbulkart
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Isztambul tömegközlekedése témájú médiaállományokat.

Isztambulban számos tömegközlekedési eszköz áll a város több mint 14 millió lakosának rendelkezésére. A hagyományos értelemben vett tömegközlekedés 1871-ben indult meg az első lóvasút üzembe állításával, bár 1851-ben már közlekedtek gőzhajók az európai és ázsiai oldal között, ami tekinthető egyfajta tömegközlekedési módnak. 1874-ben elindult a Tünel nevű siklóvasút, 1914-ben pedig már elektromos villamosok közlekedtek a város európai oldalán.

Isztambul modern tömegközlekedésének meghatározó eleme a folyamatos fejlesztés alatt álló, 2017-ben öt működő vonallal rendelkező metró, melynek hosszát 2019 után 1000 kilométerre tervezi kiterjeszteni a városvezetés. 2013-ban megnyitották a Boszporusz alatt futó Marmaray alagutat, melybe folyamatosan kapcsolják be az elővárosi vasútvonalakat (banliyö). A vasúthálózatot kiegészíti még a Tünel mellett a Taksim–Kabataş siklóvasút, valamint két libegő.

Isztambul autóbusz-hálózatát két cég működteti, 750 vonalon több mint 4000 járművel. A távolsági buszokat kiszolgáló legnagyobb pályaudvar az isztambuli buszpályaudvar. Isztambulban különleges gyorsbuszhálózat is működik, a Metrobus. A török városokra jellemző, fix útvonalon közlekedő dolmuşok Isztambulban is elterjedtek, kötött útvonalon közlekedő taxiként is funkcionálnak.

A vízi közlekedés fontos része a város mindennapi életének, a Boszporusz két partja között számos komp- és vízibusz közlekedik. Isztambult két nemzetközi repülőtér szolgálja ki, az államalapító Mustafa Kemal Atatürkről elnevezett Atatürk repülőtér a város európai oldalán, valamint az Atatürk fogadott lányáról, Sabiha Gökçenről elnevezett Sabiha Gökçen repülőtér az ázsiai oldalon. Egy harmadik, óriásreptér átadása 2018-ra várható.

Az isztambuli tömegközlekedési eszközökön Istanbulkarttal lehet fizetni, mely egy érintőkártyás okos-fizetőrendszer.

A tömegközlekedés kezdete[szerkesztés]

Isztambuli lóvasút rekonstrukciója a Rahmi M. Koç Múzeumban

Isztambul tömegközlekedésének kezdete hivatalosan 1869. augusztus 30-ára tehető, ekkor írták alá az Oszmán Birodalom fővárosában létesítendő közúti vasúti hálózat építéséről és működtetéséről szóló, 40 éves koncessziós szerződést, melyet egy Krepano Efendi nevű úr kapott meg. Előtte hárman is pályáztak a koncesszióra több éven át, azonban mindegyik tervet elutasították. Krepano Efendi İstanbul Tramvay Şirketi (Isztambuli Lóvasútvállalat) vállatata 1871-ben indult el az AzapkapıBeşiktaş vonalon, majd két év alatt további három vonalat üzemeltek be. A vállalat omnibuszok üzemeletetésére kapott koncessziót, melyek a lóvasúthoz szállították az utasokat a kintebb eső kerületekből. Ugyancsak 1871-ben megkezdődött a Pera és Galata között közlekedő Tünel (siklóvasút) építése is, melyet 1874 végén helyeztek üzembe. Ennek koncesszióját Eugene Henri Gavand nyerte el 42 évre. 1914-ben a lóvasutat Isztambul-szerte elektromos villamosok váltották fel.[1][2][3]

Isztambul közlekedésében régóta fontos szerepet játszottak a hajók, csónakok, melyeket 1851-től az első oszmán gőzhajózási cég megalapításával rendszeres gőzhajójáratok váltottak fel. Eminönüből kiindulva számos kikötőbe közlekedtek, a legforgalmasabb vonal a Galatába vezető volt. A rendszer gyorsan fejlődött, a vonalakat bővítették, a személyszállítás mellett teherszállító kompok is közlekedtek a Boszporuszon keresztül. A tömegközlekedési jellegét mutatja, hogy a diákok, a gyerekek és a katonák olcsóbban, a rendőrök és a jandarma biztonsági osztályához tartozók, valamint a városházán dolgozók pedig ingyen vehették igénybe. A hajókat Angliában gyártották és a gépészek is külföldiek voltak.[4]

Kötöttpályás hálózatok[szerkesztés]

Villamoshálózat[szerkesztés]

Alstom Citadis típusú villamos Eminönüben

Isztambulban két modern villamosvonal fut, a T1 jelzésű KabataşBağcılar vonal, mely a korábbi T1 és T2 jelű vonal összevonásából született meg 2011-ben, és a T4 jelű vonal Mescid-i Selam és Topkapı között. A T1 vonal 31 állomást szolgál ki, 18,5 km hosszú és naponta 320 000 utast szállít. A T4 villamos vonala 15,3 km hosszú és 22 állomással rendelkezik, naponta 95 000 utast szolgál ki.[5][6]

Az autós forgalom elől elzárt İstiklal sugárúton az 1870 méteres, Taksim tér és a tünel állomása közötti útvonalon közlekedő, felújított nosztalgiavillamost 1990-ben állították forgalomba, 20 percenként közlekedik.[7] A T3 jelű, Isztambul ázsiai oldalán futó villamost is nosztalgiavillamosként definiálják, Kadıköy és Moda között közlekedik körpályán, Tatra GT6 típusú szerelvényekkel.[8]

Vasúti hálózatok[szerkesztés]

A Banliyö vonatai Sirkeci állomáson, 2012-ben, a vonal lezárása előtt

Metró[szerkesztés]

Az isztambuli metrónak 5 átadott vonala van. Az M1 (piros) vonalat, mely tulajdonképpen egy könnyűvasút (hafif metro, LRT), 1989 szeptemberében nyitották meg. Yenikapı és az Atatürk nemzetközi repülőtér, valamint Kirazlı között közlekedik 105 kocsival, teljes hossza 26,1 km. A vonalon naponta 400 000 fő utazik.[9] Az M2 (zöld) vonalat 1992-ben kezdték építeni és 2000-ben adták át. Yenikapı és Hacıosman között közlekedik 23,5 km-en, 16 állomással és 124 kocsival. Naponta 480 000 utast szállít.[10] A Başakşehir–Olimpiyatköy között közlekedő M3 (kék) metró 2013-ban állt forgalomba, 15,9 km-es vonalon 11 állomást szolgál ki 80 kocsival.[11] Az M4 (rózsaszín) metróvonalat Kadıköy és Tavşantepe között 2012-ben adták át, 26,5 km-en 19 állomást szolgál ki, forgalma napi 70 000 fő. A vonalon 144 CAF típusú kocsi közlekedik.[12] Az M6-os (barna) vonalat 2015-ben adták át, a Levent és Hisarüstü/Boğaziçi Egyetem között közlekedő vonal 3,3 km hosszú és mindösszesen 4 állomása van.[13]

Ezeken felül számos vonal építése, illetve a meglévők hosszabbítása van folyamatban,[14] a város vezetése úgy tervezi, hogy 2019 után több mint 1000 kilométernyi vasúthálózat lesz elérhető Isztambulban.[15]

Banliyö (elővárosi vasút)[szerkesztés]

A Marmaray építése előtt két fő vonal létezett. Az európai a Sirkeci főpályaudvart (ide futott be hajdanán a nagy hírű Orient expressz is) köti össze Halkalival. Ez a vonal 1872-ben nyílt, akkor csak Sirkeci és Hadımköy között, a BécsIsztambul vonal részeként.[16][17][18] Az ázsiai oldalon a vonalat 1969-ben modernizálták (villamosították), így a Haydarpaşa pályaudvar és Gebze közti 44 km-es távot és 28 állomást lehetett érinteni 61 perc alatt.[19] Itt 1873-ban indult meg a forgalom Haydarpaşa és İzmit között.[20]

A Marmaray projekt részeként 2012 és 2013 között mindkét vonalon lezárták a közlekedést, és megkezdődtek a felújítási munkálatok.[21] A munkálatok meg-megakadnak, többször is elhalasztották a megnyitó dátumát, 2017-ben pontos dátum továbbra sincs.[22][23]

A Marmaray vonal első szakaszát 2013-ban nyitották meg, 13,6 km hosszú, öt állomást szolgál ki. A vonalon TCDD E32000 típusú vonatok közlekednek. Az elővárosi (banliyö) vonalak integrálásával a tervezett hossz 76,3 km lesz, összesen 42 állomással.[24]

Tünel és állomása
A KabataşTaksim között közlekedő siklóvasút

Siklóvasutak[szerkesztés]

Tünel[szerkesztés]

A Tünel (az „Alagút”) a londoni metró után a világ második legrégebbi földalatti vasútja, bár igazából nem metró, hanem a Budavári Siklóhoz hasonló kötélpályás „felvonó”. Nincs közbenső állomása, a pálya hossza megközelítőleg 573 méter, szintkülönbsége mintegy 60 méter, az utat 90 másodperc alatt teszi meg és két kocsiban összesen 170 utast képes szállítani. 1875. január 17-én nyitották meg az Aranyszarv-öböl északi oldalán Galata és Pera (ma Karaköy és Beyoğlu) kerületek között.[25][26]

A vasút ötletét eredetileg egy francia mérnök, Henri Gavand vetette fel. Két évvel később, 1869. november 6-án megkapta az építési engedélyt Abdul-Aziz szultántól. Külföldi befektetők keresése után, 1871. július 30-án megkezdődött az építkezés, mely 1874 decemberéig tartott.[27][28]

Megnyitásától 1910-ig lóvontatású volt, azóta elektromos motor hajtja. 1939-ben államosították, azóta az IETT (İstanbul Elektrik Tramvay ve Tünel) üzemelteti[26] Egy súlyos üzemzavar során, 1943. július 6-án 1 dolgozó meghalt, 20 ember pedig megsérült.[29] 1971-ben felújították a Tünelt, és az eredeti fakocsikat fémszerelvényekre cserélték le.[26]

Taksim–Kabataş siklóvasút[szerkesztés]

2006-ban helyezték üzembe az F1 jelű siklóvasutat, mely Kabataş és Taksim között közlekedik. A vonal 594 méter, csak két állomása van. Négy kocsival naponta 35 000 utast szállít, a távolságot 2,5 perc alatt teszi meg. Csúcsidőben hárompercenként közlekedik.[30]

Libegő[szerkesztés]

A libegő szerelvényei Taşkışla állomáson

A Demokrácia park fölött, Taşkışla és Maçka között található az 1993-ban épült libegő (Maçka–Taşkışla Teleferik). Az utazás három és fél percig tart a 347 méter hosszú vonalon. A két kabin 6-6 ülése naponta körülbelül 1000 utast szállít.[31]

2005-ben egy második libegőt is üzembe helyeztek, mely Eyüpben található és a Pierre Loti orientalistáról elnevezett Piyerloti-dombra közlekedik. A pálya 384 méter hosszú, a libegő ezt az utat 2,75 perc alatt teszi meg. A kabinok nyolcszemélyesek, naponta mintegy 4000 utast szállítanak.[32]

Autóbusz-közlekedés[szerkesztés]

Autóbusz-hálózat[szerkesztés]

Otokar Kent típusú autóbusz Isztambulban 2014-ben
Metrobus-megálló Mecidiyeköyben
Dolmuşok Isztambulban

Isztambul 750 vonalas[33] autóbusz-hálózatát két cég működteti, az İETT és az İstanbul Otobüs İşletme A.Ş. Az İETT flottája 2017 januári adatok szerint 3050 buszt számlál, többek között Mercedes-Benz Citaro, Mercedes-Benz CapaCity, Mercedes-Benz Conecto, Phileas, Otokar Kent és Karsan Avancity modellek futnak az utakon.[34] Az İstanbul Otobüs İşletme 985 autóbuszt üzemeltet, a flotta nagy részét BMC, TEMSA, Güleryüz, Otokar és Mercedes-Benz buszok teszik ki.[35] A városban mintegy 11 700 buszmegálló található.[36] 1985 óta magánbuszok is részt vehetnek a tömegközlekedésben (az İETT felügyelete mellett), ezek között található 141 emeletes busz is.[37] Az autóbusz-hálózatot összesen több mint 3,9 millió utas veszi igénybe naponta.[38]

A város legnagyobb, távolsági buszokat indító és fogadó terminálja az isztambuli buszpályaudvar, melyen naponta több ezer busz fordul meg. A távolsági buszokat magáncégek üzemeltetik Törökországban.[39][40]

Metrobus[szerkesztés]

Az isztambuli metrobus egy gyors buszjáratokból álló tömegközlekedési rendszer, mely 2007 szeptembere óta üzemel, az első vonal AvcılarTopkapı között épült meg 18,3 km hosszan.[3] Ezt követte a TopkapıZincirlikuyu szakasz megnyitása 2008-ban, a Zincirlikuyu-Söğütlüçeşme szakasz 2009-ben, majd az AvcılarBeylikdüzü szakasz 2012-ben, amivel a hálózat hossza 52 kilométer lett.[3] A vonalon Mercedes Capacity, Mercedes-Benz Citaro és Phileas buszok közlekednek.[41] A vonalon hat járat üzemel, melyek különböző szakaszokat látnak el. Naponta 800 000-en veszik igénybe.[38]

Dolmuş[szerkesztés]

A dolmuş fix útvonallal, de menetrenddel nem rendelkező minibusz vagy szedán. A taxi és a busz keveréke. Törökország majdnem minden városában megtalálható, bár Isztambulban és Ankarában a közlekedési káosz elleni harc során próbálják visszaszorítani. Általában magántulajdonú kisbuszok látják el a tömegközlekedés ezen ágát. A dolmuş jelentése „megtelt”, ez a név a szolgáltatás elvéből alakult ki: a kisbuszok akkor indulnak a szélvédőjükön kifüggesztett célállomás felé, amint a megfelelő számú utas összegyűlt a járművön. A menetdíj fix, valamivel magasabb, mint a buszjegy – viszont cserében a jármű rugalmasan megáll bárhol. Isztambulban a dolmuşokat a helyi közlekedési hatóság felügyeli, a taxi és a dolmuş keverékének számító taxidolmuş (taksi dolmuş) pedig teljesen a város által szabályozott árakkal dolgozik, akárcsak a taxi. A taxidolmuş olyan, mint egy hagyományos sárga taxi, négy főt szállít, de meghatározott útvonalon és fix díjért.[42][43][44][45] Az iránytaxikat naponta több mint 2,2 millió utas használja.[38]

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Komphajó Isztambulban

Mivel Isztambult szinte minden irányból víz veszi körül, a kompok fontos részét képezik a mindennapi közlekedésnek. Több típusú jármű közlekedik: a deniz otobüsü (karcsú vízibusz), mely csak utas- és áruforgalmat bonyolít, a nagyobb testű, lassabb vapur (személyszállító komp), valamint a feribot (személy- és járműszállító komp).[46][47] A vízi közlekedést több cég végzi, az İstanbul Deniz Otobüsleri (İDO), a Turyol és a Dentur Avrasya,[48] valamint magánkézben lévő hajók is közlekednek, ezeket a város önkormányzata szabályozza.[49] Az İDO a város legnagyobb víziközlekedés-szolgáltatója, 35 állomással és 53 hajóval rendelkezik.[50]

Légi közlekedés[szerkesztés]

Isztambult két nemzetközi repülőtér szolgálja ki, az államalapító Mustafa Kemal Atatürkről elnevezett Atatürk repülőtér a város európai oldalán, valamint az Atatürk fogadott lányáról, Sabiha Gökçenről elnevezett Sabiha Gökçen repülőtér az ázsiai oldalon.

Az 1953-ban épült Atatürk repülőtér jelenlegi nevét 1985 óta viseli. A repülőtér nemzetközi termináljának kapacitása 25,5 millió utas évente, a belföldi temrinálé pedig 12,8 millió.[51] 2015-ben a nemzetközi terminál 41,9 millió utast fogadott, a belföldi forgalom pedig 19,3 millió utas volt.[52] A repülőtér megközelíthető az M1-es metróval, az Atatürk Havalimani állomásnál,[53] valamint a 96T jelű busszal Taksimból.[54]

A Sabiha Gökçen repülőtéret 2001-ben nyitották meg,[55] 2016-ban 29,6 milliós utasforgalmat bonyolított, ebből 20,1 millió belföldi utas volt. A repülőtér forgalma 2011 óta megduplázódott.[56] Megközelíthető több İETT-buszjárattal, valamint Havataş shuttlebuszokkal.[54] Az M4-es metró hosszabbítása a repülőtérig folyamatban van.[57]

Isztambulban egy harmadik, új repülőtér építése is megkezdődött Arnavutköyben, melyet a világ legnagyobb repülőterének terveztek, 110 milliós utasforgalommal. Az első fázist 2018-ban tervezik átadni. Az új repülőtér megnyitásakor az Atatürk repülőteret bezárják.[58]

Tarifarendszer[szerkesztés]

Az isztambuli tömegközlekedés okos-fizetőrendszere az érintéssel működő, feltölthető Istanbulkart. Négyféle típusú kártya létezik, egy általános anonim kártya, valamint speciális kártyák, melyek igényléséhez személyazonosító dokumentum szükséges. Ilyen a kék színű havibérlet, valamint az utazási kedvezményekre jogosító kártyák a diákok és a tanárok számára, valamint az ingyenes utazást biztosító kártyák a fogyatékkal élők, a 65 év feletti nyugdíjasok, valamint közalkalmazottak meghatározott csoportjai számára.[59] A kártyát a metrón, a buszokon, a villamosokon, a kompokon, az elővárosi vasúton és a siklóvasutakon is lehet használni fizetésre.[60] Feltölteni erre kijelölt eladóhelyeken, illetve automatáknál lehet (Biletmatik).[61] Az Istanbulkart a korábbi Akbil rendszert váltotta fel 2009-ben, az Akbilt 2015-ben vonták ki végleg a forgalomból.[62][63]

2017-től építik ki a városban a taxis fizetőrendszert, mely lehetővé teszi, hogy a fix áron szállító taxikban Istanbulkarttal is lehessen fizetni.[64]

Tervezett projektek[szerkesztés]

Épülőben a Vadistanbul egysínű vasút, 2016 októberében

Metró[szerkesztés]

A jelenlegi metrórendszer bővítése és a meglévő vonalak hoszzabbítása folyamatos. Az M1-es metrót Kirazlı és Halkalı között meghosszabbítják kilenc állomással, és becsatlakozik majd a Marmaray vonalba is.[65] Az M3-as metró Kirazlı–Bağcılar és Bakırköy-İDO között 9 kilométeres szakasszal bővül, várhatóan 2018 nyarán adják át.[66] Az M4-es metrót két irányban is bővítik, a 2016-ban átadott Tavşantepe állomástól a Sabiha Gökçen nemzetközi repülőtérig vezet majd az egyik irány, a másik pedig Tuzlánál kapcsolódik majd be a Marmaray vonalba.[67][68] A 20 km hosszú M5-ös metró a tervek szerint 20 km hosszan, 16 állomást fog kiszolgálni. Építése 2012-ben kezdődött, befejezését 2015-re ígérték, azonban nem készült el időre, 2017 januári adatok szerint nincs információ a megnyitás időpontjáról.[69] Az M7-es metró KabataşMahmutbey között fog közlekedni, 2016-ban a város 300 vezető nélküli Hyundai Rotem kocsit rendelt meg a vonalhoz.[70] Az M8-as metró 2019-re készül el a tervek szerint, a BostancıDudullu vonalon.[71] Az M9-es metrót szintén 2019-re tervezik, ennek építésére 338 millió eurós kölcsön felvételéről határozott a városvezetés.[72]

Egyéb[szerkesztés]

2019-re valósulhat meg a Sefaköy–Başakşehir egysínű vasút terve, mely 9 kilométeren fog futni a Sefaköy–Halkalı–Başakşehir vonalon.[73] Egy másik egysínű vasút építését is tervbe vették a magánépítésű Vadistanbul lakó- és irodaparkban. A monorail építése 14 millió euróba kerül.[74]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. IETT 1
  2. Celik 91., 96. o.
  3. ^ a b c IETT 2
  4. Celik 83–86. o.
  5. T1 Kabataş-Bağcılar Tramvay Hattı (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  6. T4 Topkapı Habibler Tramvay Hattı (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  7. Nostaljik Tramvay Hakkında (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  8. Kadıköy-Moda (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  9. M1 Yenikapı - Atatürk Havalimanı / Kirazlı Metro Hattı (török nyelven). Metro İstanbul. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  10. M2 Yenikapı - Hacıosman Metro Hattı (török nyelven). Metro İstanbul. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  11. M3 Başakşehir Metro Hattı (török nyelven). Metro İstanbul. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  12. M4 Kadıköy-Kaynarca/Tavşantepe Metro Hattı (török nyelven). Metro İstanbul. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  13. M6 Levent – Hisarüstü/Boğaziçi Üniversitesi (török nyelven). Metro İstanbul. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  14. Devam Eden Raylı Sistem İnşaatları (török nyelven). İstanbul Büyükşehir Belediyesi. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  15. 2019 Sonrası İstanbul'sa Raylı Sistemler (török nyelven). İstanbul Büyükşehir Belediyesi. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  16. CO - Chemins de fer Orientaux. Trains of Turkey. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  17. Tekeli 31. o.
  18. İstanbul Kent Hareketliliği Araştırma Raporu 2005 - İETT (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  19. Tekeli 63. o.
  20. Murat Gül. Emergence of Modern Istanbul: Transformation and Modernisation of a City. I.B.Tauris, 53. o (2009). ISBN 9780857712370 
  21. GEBZE-SÖĞÜTLÜÇEŞME, KAZLIÇEŞME-HALKALI BANLİYÖ HATLARININ İYİLEŞTİRİLMESİ PROJESİ (török nyelven). Marmaray. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  22. Banliyö hattı 2017’de tamam (török nyelven). Habertürk, 2015. szeptember 6. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  23. Haydarpaşa ne zaman açılacak? (török nyelven). Gerçek Gündem, 2017. január 4. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  24. Marmaray Teknik Özellikleri (török nyelven). TCDD. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
  25. Tunnel’s Opening Ceremony. İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  26. ^ a b c Tünel Hakkında (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  27. Tünel's Story. İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  28. Construction Of Tünel. İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  29. Tünel Kronolojisi (török nyelven). publisher=İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  30. F1 Taksim - Kabataş Füniküler Hattı (török nyelven). Metro Istanbul. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  31. Maçka Taşkışla Teleferik (török nyelven). Metro Istanbul. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  32. Eyüp - Piyerloti Teleferik Hattı (török nyelven). Metro Istanbul. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  33. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) hatlar nevű ref-eknek
  34. Otobüs Filosu (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  35. Otobüs Filosu (török nyelven). İstanbul Otobüs İşletme. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  36. Bus Stops. İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  37. Private Public Transportation Buses. İETT. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  38. ^ a b c IETT Stat
  39. Büyük İstanbul Otogarı (török nyelven). Büyük İstanbul Otogarı. [2008. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.)
  40. İBB, Büyük İstanbul Otogarı'nın tahliyesini istedi (török nyelven). Hürriyet, 2016. augusztus 22. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  41. Metrobüs Phileas’ların teknik özellikleri nedir? (török nyelven). Otohaber, 2009. július 28. (Hozzáférés: 2016. december 15.)
  42. İstanbul'da dolmuş,taksi, minibüsler ve servislere zam geldi (török nyelven). Milliyet, 2016. augusztus 26. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  43. Rosie Ayliffe. Turkey. Rough Guides, 36–37. o (2003). ISBN 9781843530718 
  44. MİNİBÜSLER (török nyelven). İstanbul Büyükşehir Belediyesi / Toplu Ulaşım Hizmetleri Müdürlüğü. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  45. İstanbul'da hangi dolmuş ücretlerine zam geldi? (Dolmuş fiyatları ne kadar?) (török nyelven). Posta, 2016. december 2. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  46. feribot. Türk Dil Kurumu. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  47. SIKÇA SORULANLAR (török nyelven). İDO. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  48. Andrea Gorys. DuMont Reise-Taschenbuch Istanbul. DuMont Reiseverlag, 22. o (2013). ISBN 9783770172993 
  49. Deniz Motorları (török nyelven). İstanbul Büyükşehir Belediyesi / Toplu Ulaşım Hizmetleri Müdürlüğü. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  50. Filo ve İskeleler (török nyelven). İDO. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  51. Airport History (angol nyelven). Devlet Hava Meydanları İşletmesi Genel Müdürlüğü. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  52. Facts&Figures. TAV. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  53. Metro. Atatürk Airport. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  54. ^ a b Access to Airports. İETT. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  55. History And Establishment Of Heaş. HEAŞ. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  56. Airport Traffic Report. Istanbul Sabiha Gokcen International Airport. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  57. M4 metro hattı Pendik durakları yarın açılıyor (török nyelven). Birgün, 2016. október 9. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  58. Nearly half of construction complete at Istanbul's new airport. Daily Sabah, 2016. november 30. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  59. Istanbulkart Types. İETT. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
  60. İstanbulkart Nedir? Nasıl Kullanılır? (Turkish nyelven). 80. Yıl İlköğretim Okulu. [2011. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 2.)
  61. S.S.S (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
  62. “İstanbulkart” İstanbulluların hizmetinde… (török nyelven). İstanbul Büyükşehir Belediyesi, 2009. március 13. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
  63. 9 maddede bir İstanbul efsanesi Akbil (török nyelven). Radikal, 2015. január 2. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
  64. Taksi ücretinde İstanbul Kart dönemi başlıyor (török nyelven). Haber Türk, 2016. december 31.
  65. Kirazlı Halkalı metro hattı ihaleye çıkıyor (török nyelven). Habertürk, 2016. június 20. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  66. İşte Bakırköy-Kirazlı Metrosu (török nyelven). Sabah, 2016. június 11. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  67. M4 Metro Hattı'nın Pendik durakları hizmete açılıyor (török nyelven). Star Gündem, 2016. október 4. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  68. Istanbul metro Line M4 extended. Railway Gazette, 2016. október 4. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  69. İBB sözlerinin ne kadarını tuttu?: 9 hatta 11 yıl erteleme (török nyelven). Birgün Gazetesi, 2016. február 19. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  70. Istanbul orders 300 Hyundai Rotem metro cars. International Railway Journal, 2016. április 26. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
  71. Metro çalışması sürüyor, trafik büyüyor (török nyelven). Gazete Kadiköy, 2016. szeptember 29. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
  72. İkitelli-Ataköy metrosu için dış borç kararı (török nyelven). Haber Türk, 2016. március 21. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
  73. İstanbul’a 2019’da HAVARAY (török nyelven). Hürriyet, 2016. október 20. (Hozzáférés: 2017. január 11.)
  74. Vadistanbul Maslak’a rakip oldu (török nyelven). Sözcü, 2015. november 27. (Hozzáférés: 2017. január 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]