Pierre Loti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Loti
Pierre Loti en académicien.jpg
Született 1850. január 14.[1][2][3][4][5][6]
Rochefort
Elhunyt 1923. június 10. (73 évesen)[1][2][4][5][6]
Hendaye[7]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • író
  • regényíró
  • esszéíró
  • naplóíró
  • katona
  • újságíró
  • utazási író
Iskolái École Navale
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
Sírhely Oléron

Pierre Loti aláírása
Pierre Loti aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Loti témájú médiaállományokat.

Pierre Loti, eredeti nevén Julien Louis Marie Viaud (Rochefort, 1860. január 14. – Hendaye, 1923. június 10.) francia író. Negyvenéves tengerésztiszti pályafutásában, a porosz–francia háborúban és az első világháborúban szerzett tapasztalatait, életismeretét rögzítette nagyrészt önéletrajzi ihletésű elbeszéléseiben. Prózájára a romantikus, egzotikus színezet, melankolikus, néhol tragikus életszemlélet, szorongásos, fülledt atmoszféra jellemző.

Miután 1867-ben elvégezte a tengerészeti iskolát, matrózként tengerre szállt, majd 1881-ben hadnaggyá léptették elő. Loti haditengerészeti pályafutása szükségszerűen együtt járt azzal, hogy hosszú ideig távol volt Franciaországtól. Sok időt töltött a levantei kikötőkben és a Távol-Keleten. Utazásai során különféle szerelmi ügyekbe keveredett, amiket regényeiben, novelláiban megörökített. Első könyve, névtelenül jelent meg 1879-ben Aziyade címmel, ebben elmesélte szerelmét egy cserkesz rabszolgalánnyal, akivel Szalonikiben és három évvel korábban Isztambulban is találkozott.

A Francia Akadémia tagjai közé választotta 1891-ben. Hosszú betegség után halt meg Hendaye-ben a baszk tengerparton 1923. június 10-én.

Művei[szerkesztés]

  • Aziyadé (1879) (ford. Novelly Riza Levelek és töredékek egy angol tengerésztiszt naplójából 1903)
  • Rarahu (1880)
  • Le Roman d'un Spahi (1881) (ford. Aranyossy P. Egy spáhi története 1920; film: M. Bernheim, 1936 francia)
  • Fleurs d'Ennui (1882)
  • Mon Frère Yves (1883) (ford. Kelen Ferenc Yves testvérem, 1920)
  • Les Trois Dames de la Kasbah (1884), ford. Pongrácz Árpád A három kasbahi nő 1920)
  • Pêcheur d'Islande (1896) (ford. Kováts S. J. Izlandi halász, 1896, Hegedűs A. Izlandi halászok, 1918, film: Ch. Vanel 1924 francia; P. Schoendoerffel, 1958, francia)
  • Madame Chrysanthème (1887) (ford. ifj. Lónyai Sándorné Chrysanthème asszonyság, 1899; Vészi Margit Krizantém asszony 1919)
  • Propos d'Exil (1887)
  • Japoneries d'Automne (1889) (Az őszi Japán, 1889)
  • Au Maroc (1890)
  • Le Roman d'un Enfant (1890) (Egy gyermek regénye 1890)
  • Le Livre de la Pitié et de la Mort (1891)
  • Fantôme d'Orient (1892) Keleti kísértet
  • L'Exilée (1893)
  • Matelot (1893)
  • Le Désert (1895) (A sivatag, 1895)
  • Jérusalem (1895) (Jeruzsálem, 1895
  • La Galilée (1895) (Galilea, 1895)
  • Ramuntcho (1897) (film R. Barberis 1938, francia, P. Schoendoerffer, 1958 francia))
  • Figures et Choses qui passaient (1898) (ford. Marquis G., Tűnő képek 1901)
  • Judith Renaudin (1898)
  • Reflets de la Sombre Route (1899)
  • Les Derniers Jours de Pékin (1901) (Peking utolsó napjai, útleírás)
  • L'Inde sans les Anglais (1903) (ford. Novelly Riza India az angolok nélkül 1907)
  • Vers Ispahan (1904)
  • La Troisième Jeunesse de Madame Prune (1905)
  • Les Désenchantées (1906) (ford. Kőnig György Az ébredők 1908)
  • La Mort de Philae (1909)
  • Le Château de la Belle au Bois dormant (1910)
  • Un Pèlerin d'Angkor (1912)
  • La Turquie Agonisante (1913)
  • La Hyène Enragée (1916)
  • Quelques Aspects du Vertige Mondial (1917)
  • L'Horreur Allemande (1918)
  • Prime Jeunesse (1919)
  • La Mort de Notre Chère France en Orient (1920)
  • Suprêmes Visions d'Orient (1921)
  • Un Jeune Officier Pauvre (1923, posztumusz)
  • Lettres à Juliette Adam (1924, posztumusz)
  • Journal Intime (1878–1885)
  • Correspondence Inédite (1865–1904, Kiadatlan levelezései, 1929)

Magyarul elbeszélései a Pesti naplóban (1899 – 1902) és a Világban (1910 – 1911) jelentek meg.

Források[szerkesztés]