Zaporizzsjai terület
| Zaporizzsjai terület (Запорізька область) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Székhely | Zaporizzsja | ||
| Járások száma | 20 járás, 14 járási jogú város | ||
| Települések száma | 23 városi jellegű település, 921 falu | ||
| Alapítás éve | 1939. január 10. | ||
| Rendszám | AP | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1 723 171 fő (2018. jan. 1.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 70,84 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 27 180 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zaporizzsjai terület témájú médiaállományokat. | |||
Zaporizzsjai terület (Запорізька область) – közigazgatási egység Ukrajna délkeleti részén, székhelye Zaporizzsja. Területe 27 180 km², népessége 1 877 200 fő (2005). Északon a Dnyipropetrovszki, nyugaton Herszoni, keleten a Donecki területtel határos. Délen a partjait az Azovi-tenger mossa. 1939. január 10-én hozták létre.
Földrajz[szerkesztés]
A Zaporizzsjai terület az Azovi-tenger északnyugati partvidékét, az Azovmelléki-hátságot és a Dnyeper-síkságnak a folyóig terjedő részét foglalja magába. Az egész terület a sztyepp övezetében helyezkedik el, túlnyomó része szántóföld. A területen az árkos erózió súlyos gondokat jelent. Az éghajlat száraz, a vízfolyások legnagyobb része időszakos.
Gazdaság[szerkesztés]
Zaporizzsja jelentős nehézipari központ, Melitopolban és Bergyanszkban gépgyárak működnek, a Kahivkai-víztározó délnyugati partján pedig vasércet bányásznak. Az egyéb üzemekben főként mezőgazdasági termékeket dolgoznak fel. A gyakori aszály ellenére fejlett a terület mezőgazdasága. Két fő terménye a búza és a kukorica, de számottevő a napraforgó, a burgonya, a sárgadinnye és a zöldségfélék termesztése is, sok a szőlő és a gyümölcs. A szarvasmarha tartás az északi részen, a juhtartás pedig az Azovi-tenger partvidékén jellemző.
Történelem[szerkesztés]
A történelmi Zaporizzsja területén alakult ki a 15–16. században a kalandvágyó emberekből, szökött jobbágyokból a sajátos katonai demokráciában élő kozákság. Ennek a központja a megerősített tábor, a Szics volt. A kozák autonómia felszámolása során 1775-ben a Szicset az oroszok elpusztították.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|