Luganszki Népköztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Luganszki Népköztársaság
Luganszkaja Narodnaja Reszpublika
Луганская Народная Республика
A Luganszki Népköztársaság zászlaja
A Luganszki Népköztársaság zászlaja
A Luganszki Népköztársaság címere
A Luganszki Népköztársaság címere
Location of Lugansk People's Republic.png

Fővárosa Luhanszk
é. sz. 48° 55′ 12″, k. h. 39° 01′ 12″
Legnagyobb város Luhanszk
Államforma népköztársaság
Vezetők
vezető Leonyid Paszicsnyik
miniszterelnök Szergej Kozlov
A népi tanács elnöke Gyenisz Mirosnyicsenko
Hivatalos nyelv orosz
Beszélt nyelvek orosz, ukrán
Függetlenség Ukrajnától
Kikiáltás 2014. április 27.
Népszavazás 2014. május 11.
Népszavazás hatálybalépése 2014. május 12.
Egyezmény a Donyecki Népköztársasággal való konföderáció megalapításáról 2014. május 24.
Oroszország elismeri a Luganszki Népköztársaság függetlenségét 2022. február 21.

Elődállamok  Ukrajna
Hadban áll  Ukrajna
Népesség
Népszámlálás szerint1 464 039 fő (2018. ápr. 1.)[1] +/-
Becsült1,5 millió fő
Földrajzi adatok
Terület2014-2022:
8377 km²
2022-től:
26684 km²
IdőzónaUTC+03:00 (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem orosz rubel[2]
Internet TLD.lpr
A Wikimédia Commons tartalmaz Luganszki Népköztársaság témájú médiaállományokat.

A Luganszki Népköztársaság (oroszul: Луганская Народная Республика, Luganszkaja Narodnaja Reszpublika, rövidítve ЛНР vagy LNR) de facto független állam Kelet-Európában, amely 2014. április 27-én szakadt el Ukrajnától. A kelet-ukrajnai háború során orosz támogatással harcoló szeparatisták által kikiáltott ország függetlenségét az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea ismeri el.[3][4][5] Az államalakulat 2022-ig a Luhanszki terület déli részét tartotta ellenőrzése alatt, az Ukrajna elleni orosz invázió során azonban július 3-ra az egész megye a szakadárok kezére került.[6] Fővárosa Luhanszk. Ukrajna és a nemzetközi közösség legnagyobb része a szomszédos Donyecki Népköztársasággal és a Krími Köztársasággal együtt Ukrajna Oroszország által ideiglenesen megszállt területének tekinti. A népköztársaság vezetője 2018 óta Leonyid Paszicsnyik.[7][8]

Földrajz[szerkesztés]

A Luganszki és a Donyecki Népköztársaság által kontrollált terület 2015 és 2022 között

A Luganszki Népköztársaság a keleti félgömb 38° és 39° hosszúsági körei között és az északi félteke 47° és 48° szélességi körei között,[9] Európa keleti részén helyezkedik el, a Kelet-európai-síkvidék déli részéhez tartozó Donyec-medencében. Keleten és délen Oroszország, nyugaton a Donyecki Népköztársaság, északon pedig a Luhanszki terület ukrán ellenőrzés alatt álló része határolja. Tengerparttal nem rendelkező ország, a legközelebbi tenger a déli irányban található Azovi-tenger. A népköztársaság a Luhanszki terület 26 684 km²-es területéből 8 377 km²-t tart ellenőrzése alatt (ez 32%), itt él a megye lakosságának 64%-a, 1 464 000 fő (2018).[10] A szakadár állam a megye egész területét magáénak követeli, a valóságban a határt a 2015 óta nagyrészt állandósult frontvonal jelenti, amely a Donyec-folyó vonalát követi. Ez alól az egyetlen jelentős kivételt az ukrán kézen lévő Liszicsanszk városa és a környező terület jelent, amely mintegy hídfőállásként a folyó déli partján fekszik.[11]

2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát és a háború március másodikai állása szerint az egyesült orosz és luhanszki csapatok megszállták a megye északkeleti részét is és Liszicsanszk is ostrom alatt van.

Domborzat[szerkesztés]

Luhanszk domborzati térképe, alapvetően a Donyec-folyótól délre fekvő területek tartoznak a népköztársasághoz
A Luganszki Népköztársaság legmagasabb pontja, a Mohila Mecsetna (Могила Мечетна)

Amíg Luhanszk északi, ukrán igazgatás alatt álló része az alacsony fekvésű Donyec-alföldön fekszik, addig a szakadárok által ellenőrzött déli részen a Donyeci-hátság húzódik végig. A földtanilag gyűrt eredetű mészkődombságra jellemző a hullámzó felszín, amit kisebb denudációs síkságok[12] szakítanak meg. Luhanszk legmagasabb pontja is itt található, a Mohila Mecsetna 367 m magasra emelkedik. Jellemzők a karsztformák és a földcsuszamlások által keletkezett lejtők, emellett pedig jelentősek az antropogén felszínformák is, elsősorban a kőszénbányászat emlékét őrző meddőhányók.[13] A legjellemzőbb talajtípus a csernozjom, amely a Luhanszki terület 81%-át borítja. Délen, a népköztársaság területén sziklás talajon jött létre a feketeföld, így kevésbé termékeny, mint a megye északi részén található szántóföldek löszös talaja. A terület alig 11%-át borítja erdő, és az alacsonyabban fekvő területeken őshonos sztyepp vegetáció is csak folyópartokon maradt fenn. A Luganszki Népköztársaság ásványkincsekben gazdag, jelentős kőszén és földgáz készletekkel rendelkezik.[14]

Vízrajz[szerkesztés]

Luhanszk folyói ingadozó vízjárásúak. A szakadár állam legfontosabb folyója a Donyec, innen származik a lakosság és az ipar vízellátása is. A második és a harmadik legnagyobb vízfolyás, a Luhany[15] és a Kamisevaha (Камышеваха) is a Donyec mellékfolyója. Még éppen Luhanszkban, a Donyeci-hátság déli oldalán található a Miusz forrása és a vízfolyás vízgyűjtő területéhez tartoznak a dombság déli völgyeinek patakjai is.[14]

Éghajlat[szerkesztés]

A Luganszki Népköztársaság Magyarországhoz hasonlóan nedves kontinentális éghajlattal rendelkezik, a nyár forró, a tél hideg, a tenyészidőszak[16] 180 nap hosszú. A középhőmérséklet júliusban 21,5°, ez az érték januárban −6,2°-ra süllyed. Az éves csapadékmennyiség 720 mm, nyaranta és tavasszal hosszú aszályokat tudnak okozni a helyiek által Szuhovej-nek nevezett száraz szelek és ilyenkor gyakoriak a porviharok is.[14]

Környezeti problémák[szerkesztés]

Elhagyatott bánya Kirovszkban

A szénkitermelés és a jelen lévő nehézipar miatt a Donbasz régió már a háború előtt is Ukrajna legszennyezettebb területe volt. A harcok kitörése után számos új környezeti probléma jelent meg és mintegy 4500 ipari létesítmény került a szeparatista oldalra, amelynek a megsemmisülése környezeti katasztrófát okozhat. A donbaszi szakadárok kezére került mintegy 70 bányából 39 bezárt és ezekben a létesítményekben megszűnt a beszivárgó víz kipumpálása, a pumpák gépezeteit egyszerűen eladták ócskavasnak. Mivel a luhanszki szeparatista hatóságok elhanyagolják a régi bányák karbantartását, a járatokból folyamatosan szivárog a nehézfémeket és egyéb mérgező anyagokat tartalmazó bányavíz, ami nem csak az élővilágot pusztítja, hanem bejut a lakosság által fogyasztott ivóvízkészletbe is. A legsúlyosabb veszélyt a Luganszki Népköztársaságban a Zolote bánya jelenti, amely évente 9300 tonna kénnel szennyezett vizet ürít a környező vízfolyásokba.[17] Az állandó harcok és az ágyúzás miatt gyakoriak a súlyos erdőtüzek, 2020-ban például 20 000 hektár erdő égett le, 11 halálos áldozatot követelve.[18] A luhanszki hatóságok eleinte tagadták a problémák létezését, de 2017 szeptemberében már a helyi Természeti Erőforrások Minisztériuma is beismerte hogy tervet kell kidolgozni a teljes ökológiai katasztrófa elkerülésének érdekében.[19][20][21][22]

Természetvédelmi területek[szerkesztés]

A Provalszkij Sztyepp Természetvédelmi Terület látképe

Számos kisebb védett helyszín mellett a korábbi ukrán természetvédelmi területek közül kettő fekszik részben vagy egészben a népköztársaság területén. A Sztanicsno-Luhanszk Természetvédelmi Terület a Donyec mentén húzódik végig, így itt állandósult a frontvonal. A szórványos harcok és a tüzérség komoly károkat okozott az erdőkben és a védett sztyeppében és mivel az egész terület el van aknásítva, a park dolgozói sem tudják a munkájukat végezni.[21] A Provalszkij Sztyepp Természetvédelmi Terület fölött az ukrán hatóságok már a 2014-ben kezdődött háború elején elvesztették a fennhatóságot, a korai harcokban a terület fele leégett és elpusztult, az élővilág jelenlegi állapota ismeretlen.[23]

A de facto a hatalmat gyakorló szeparatista kormány hogy a korábbi természetvédelmi hatóságot pótolja, létrehozta a Természeti Erőforrások és Ökológiai Biztonság Minisztériumát (MNRES), ezzel is igyekezve demonstrálni kormányzásuk működőképességét. A minisztérium hatáskörébe tartozik az erdőgazdálkodás, a hulladékkezelés és a biodiverzitás megőrzése. A 2019-ben elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Terv (NEP) értelmében kártérítést követelnek Ukrajnától az elszenvedett környezeti károk miatt.[24]

Történet[szerkesztés]

Népességtörténeti háttér[szerkesztés]

A mai Luhanszk megye területe a 17. század második feléig ritkán lakott volt, majd a Donyec-folyótól délre, tehát a mai népköztársaság területén zaporizzsjai kozákok telepedtek meg, északra pedig doni kozákok érkeztek. A 18. században az Orosz Birodalom annektálta a területet és létrehozta az Új-Oroszországnak (Novorosszija) nevezett kormányzóságot. A terület hatalmas szénmezői jó alapot szolgáltattak a 19. és a 20. század során lezajló iparosításnak. A korábban főleg rurális, ukránok lakta vidékre a korszakban nagymértékű orosz bevándorlás indult meg. Az új városok munkásokból és hivatalnokokból álló lakossága teljesen orosz volt és az ide érkező ukránok is asszimilálódtak. 1919-ben a terület az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része lett, de az ukrán nemzetiségűek arányát tovább csökkentette az államilag támogatott oroszosítás és az 1932–33-as holodomor, amely leginkább az ukrán parasztokat sújtotta.[14][25] Az úgynevezett kozáktalanítás során igyekeztek csökkenteni a doni kozákok részarányát, de ennek ellenére a csoport befolyása nagy maradt.[26] Ezeknek a folyamatoknak az eredményeként 2001-ben már a lakosság 39%-a orosznak vallotta magát, és az ukrán nemzetiségűek fele is az oroszt beszélte anyanyelvként.[27][28]

A 2014-es eseménysorozat[szerkesztés]

Anti-Majdan tüntetések[szerkesztés]

A luhanszki tüntetők barikádja 2014-ben

A donyecki származású Viktor Janukovics 2010 és 2014 között töltötte be Ukrajna elnöki tisztségét és oroszbarát külpolitikája miatt Luhanszk oroszajkú lakosainak körében különösen népszerű volt. Az nyugat-párti fordulatot követelő ukrán tüntetők 2014 februárjában a tiltakozások kiindulópontjaként szolgáló Majdan tér után Euromajdannak elnevezett, több mint 100 áldozatot követelő tüntetéshullám során megbuktatták a kormányt és Janukovics külföldre menekült.[29] Az orosz nemzetiségűek által puccsnak nevezett eseménysorozat hatására Oroszország megszállta a Krím félszigetet, kelet-Ukrajna szerte pedig kitörtek az úgynevezett anti-Majdan tüntetések.

Tüntetés május elsején Luhanszkban

A luhanszki megmozdulások résztvevői Ukrajna föderalizálását, a radikálisabbak pedig az Oroszországhoz való csatlakozást követelték és nem ismerték el az új ukrán kormányt. Április 6-án néhány ezer tüntető elfoglalta az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) épületét Luhanszkban és a hatóságok által bebörtönzött szeparatista vezetők szabadon bocsátását követelte.[30] A tömeg elfogta és lemondásra kényszerítette az új kormány által kinevezett luhanszki kormányzót, Mihajlo Bolotszkihot, majd barikádokat emelt szerte a városban.[31] Az ukrán kormányzat a tüntetések első hullámát még sikeresen visszaverte és 12-én a rendőrök vissza tudták foglalni a megszállt kormányzati épületeket. Április 21-én újabb tüntetéssorozat kezdődött, ekkor a regionális állami adminisztráció épülete (RSA) összegyűlt sokezres tömeg „népi kormányzónak” kiáltotta ki a tiltakozás vezetőjét, Valerij Dmitrijevics Bolotovot.[32]

A függetlenség kikiáltása[szerkesztés]

Valerij Bolotov kikiáltja az ország függetlenségét

2014. április 27-én az RSA épülete előtt összegyűlt szeparatista tüntetők kikiáltották a Luganszki Népköztársaságot. Ultimátumot intéztek az ukrán kormányhoz, amelyben egy függetlenségi népszavazás megtartását, az orosz nyelv államnyelvvé tételét, az ország föderalizálását és a letartóztatott zavargók közkegyelemben részesítését követelték. A mozgalom vezetői kijelentették, hogy amennyiben a követelések nem teljesülnek, fegyveres felkelést indítanak.[33] Miután az ukrán hatóságok nem reagáltak, a tüntetők és felfegyverzett helyi milicisták erőszakkal elfoglalták az RSA épületét. Ezzel egy időben a régió számos nagyvárosában vették át a hatalmat a tüntetők és a doni kozák milíciák is aktivizálódtak.[34]

Május 11-én a donyecki és a luhanszki szeparatisták az általuk ellenőrzött városokban függetlenségi népszavazást tartottak. A szavazáson a szakadárok állítása szerint 75%-os részvétel mellett a luhanszki szavazók 96%-a függetlenségre voksolt, az ukrán kormány a részvételi arányt csak 25%-ra becsüli.[35][36][37][38] Mivel nem voltak jelen független megfigyelők, hogy biztosítsák a népszavazás tisztaságát, nem tudni pontosan mi lett az eredmény.[39] Mivel az ukrán alkotmány 73. cikkelyének értelmében nem lehet olyan népszavazást kezdeményezni, amelyen nem vehet részt a teljes ország lakossága,[40] a kormányzat és a nemzetközi közösség is illegitimnek nyilvánította a voksolást. A szavazás után két nappal ismeretlenek merényletet kíséreltek meg Bolotov ellen, majd az ukrán határőrség ejtette foglyul a szeparatista vezetőt, de a hozzá hűséges milicisták kiszabadították.[41] Luganszk a hasonló módon függetlenné vált Donyecki Népköztársasággal közösen megalakította a Novorosszija (Új-Oroszország) elnevezésű konföderációt, amelynek az eredeti tervek szerint Harkiv és Odessza is része lett volna, de ezeken a területeken nem járt sikerrel az orosz felkelés.

Háború Ukrajnával[szerkesztés]

A luhanszki bombázás civil áldozatai (2014. július 18.)

2014 tavaszán kitörtek a harcok az ukrán rendőrség és katonaság, valamint a szeparatista milíciák között. Eleinte a legvéresebb harcok a délebbre fekvő szövetséges Donyecki Népköztársaság területén zajlottak, de a luhanszki és a kozák milíciák is sorra elfoglalták a régiójuk városait.[42]

Ezekre a megmozdulásokra válaszul április 15-én Ukrajna anti-terrorista hadműveletet indított és május 30-ára visszafoglalták a megye északi részét.[43] A harcok tovább folytatódtak, ami során a népköztársaság erői eleinte sikereket értek el, köszönhetően az orosz határon át folyamatosan érkező fegyverszállítmányoknak és orosz különleges egységek segítettek megszervezni a lázadó sereget.[44] A luhanszki határállomás bevétele során biztosították az összeköttetést az oroszokkal. Június 2-án az ukrán hadsereg rakétákkal támadta Luhanszkot, a becsapódásokban 8 helyi civil vesztette életét és magas volt a sérültek száma is. A kormányerők eleinte tagadták a felelősségüket, így az eset a luhanszki erők számára az ukrán erőszak egyik szimbólumává vált.[45]

Kiégett lakóház Liszicsanszkban (2014. július 28.)

A folyamatos orosz segítség ellenére az ukrán előre nyomulás újraindult, ekkor a legsúlyosabb harcok a luhanszki repülőtéren és Liszicsanszkban zajlottak.[46] Augusztus 3-ára az ukrán hadsereg csaknem egész Luhanszk megyét ellenőrzése alatt tartotta, egyedül a Luhanszk belvárosában ostrom alatt álló felkelők és az orosz határ mentén elhelyezkedő milíciák tartottak még ki. Amikor a putyini Oroszország látta, hogy a kelet-ukrajnai lázadás összeomlik, feladta addigi, hibrid hadviselésen alapuló stratégiáját és a közvetlen beavatkozás mellett döntött. Augusztus közepén felségjelzés nélküli orosz harckocsik és mintegy 12 ezer orosz katona érkezett a donbaszi szeparatista államokba, így a helyi szakadárok gyakorlatilag kisebbségben voltak a frontokon.[44]

Az orosz intervenció hatására az ukrán erők visszavonultak a Donyec-folyón túlra és a szembenálló országok szeptember 15-én a minszki jegyzőkönyvben tűzszünetet kötöttek.[47]

Valerij Bolotov 2014. augusztus 14-én lemondott elnöki pozíciójáról, az ezt követő választásokat pedig Igor Venyegyiktovics Plotnyickij nyerte meg, a Béke Luhanszkért nevű párt vezetője.[48]

A Luganszki Népköztársaság története 2015 és 2022 között[szerkesztés]

Külpolitika[szerkesztés]

Az első minszki jegyzőkönyv során megkötött tűzszünet nem tartott sokáig, először 2015 januárjában a donyecki repülőtérnél újultak ki a harcok, majd a donyecki győzelem után az egész frontvonal mentén újrakezdődött a háború. Luhanszkban a Donyec-folyó mentén zajlottak a legkeményebb összecsapások.[49] A Minszk II elnevezésű tűzszüneti egyezmény után egészen 2022-ig folytatódtak a szórványos lövöldözések a frontvonalak mentén, de a konfliktus nem eszkalálódott olyan mértékben mint 2014-ben és 2015-ben.[50]

Belpolitika[szerkesztés]

Kozák milicisták Perevalszkban
Leonyid Paszicsnyik, a Luganszki Népköztársaság elnöke 2017 óta

A népköztársaság belpolitikáját az állam fennállása során végig a nagyfokú bizonytalanság, a mindent átható militarizmus és paranoia jellemezte.

Az első komoly belső konfliktus a doni kozák milíciák vezetőjének, Nyikolaj Ivanovics Kozicin atamánnak a nevéhez fűződik, aki nem ismerte el Bolotov, majd Plotnyickij vezető szerepét sem a mozgalomban. Nem értett egyet a népköztársaság függetlenné válásával, hanem egy kozák állam létrehozását tervezte a Luhanszki és az oroszországi Volgográdi területen. A kozákok 2014 októberében ellenőrzésük alatt tartották a megye nagy részét és Antracit központtal saját államigazgatást kezdtek el szervezni. A népköztársaság számos milicista parancsnoka sem értett egyet a minszki jegyzőkönyv aláírásával és szövetkeztek Igor Plotnyickij elnök ellen. A feszültségek 2015 januárjában rövid polgárháború kitöréséhez vezettek, ennek során a Plotnyickijhez hű erők először legyőzték a kozákokat, majd egy belső tisztogató akció keretében a Luganszki Népköztársaság számos prominens vezetőjét ölték meg, köztük Alekszandr Bednovot, a Batman zázszlóalj parancsnokát.[51]

Egy évvel később újabb tisztogatási hullám kezdődött az államban, miután 2016 augusztusában sikertelen merényletet kíséreltek meg Plotnyickij ellen.[52] Számos korábbi oroszbarát aktivistának kellett elhagynia az országot és Gyennagyij Cipkalovot, a kváziállam korábbi miniszterelnökét puccskísérlettel vádolták meg, majd a népköztársaság hatóságai egy pincében halálra kínozták és a halálát öngyilkosságnak állították be.[53][54]

2017-ben a népköztársaság belügyminiszterét, Igor Kornetet a helyi bíróság elítélte egy ingatlan jogtalan birtoklásáért, ezért Plotnyickij menesztette a posztjáról. Kornet nem törődött bele a helyzetbe, hanem puccsot szervezett az elnök ellen. 2017. november 21-én a Kornethez hűséges fehér karszalagos milicisták megszállták a kormányzati épületeket, majd heves tűzharc tört ki Luhanszk belvárosában, amelynek civil áldozatai is voltak. A puccs győzelme után Plotnyickij „egészségügyi okokra” hivatkozva lemondott és az új elnök Leonyid Paszicsnyik, a korábbi állambiztonságért felelős miniszter lett, Kornet pedig belügyminiszter maradt.[55]

2018-ban választásokat tartottak a népköztársaságban, amelyen a szavazatok 69%-ával Paszicsnik győzött.[56] Az egyetlen ország által sem elismert szavazás érdekessége volt, hogy Magyarországról is érkezett egy politikus választási megfigyelőnek, a Jobbikos Samu Tamás Gergő. Samu „fair, demokratikus választásként” értékelte az eseményeket, ahol az emberek „boldogan hagyták el a szavazófülkéket”. Az eset az egyébként erős orosz kapcsolatokkal rendelkező Jobbikon belül is vitát váltott ki.[57][58]

2022-es orosz-ukrán háború[szerkesztés]

A kelet-ukrajnai front aktuális térképe

A 2021–2022-es orosz-ukrán válság fontos állomása volt, amikor 2022. február 21-én Oroszország elismerte a Luganszki és a Donyecki Népköztársaság függetlenségét. Putyin ezzel együtt bejelentette hogy „békefenntartókat” küldenek a két kváziállamba, ezzel hivatalossá téve az orosz katonai jelenlétet.[59][60] Február 24-én Oroszország teljeskörű inváziót indított Ukrajna ellen. A háború keleti frontján, Luhnaszknál is megindult a támadás, amelyben a népköztársaság erői is részt vesznek. Az oroszok először a megye északi részét foglalták el, majd megindult a támadás a Donyec partján fekvő ikervárosok, Liszicsanszk és Szjevjerodoneck ellen.[61] A Szjevjerodonecki csata június 25-én orosz győzelemmel ért véget,[62] és július 3-án elesett Liszicsanszk is,[63] így az egész megye a szeparatisták kezére került. Ennek következménye lehet a szíriai kormány lépése is, ami szerint június 29-én hivatalosan elismerte a két szakadár köztársaság függetlenségét.[64]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.gkslnr.su/files/chisl_260418.pdf
  2. Russian ruble to be currency of Ukraine's separatist region of Luhansk. efe.com. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
  3. Ukraine-Russia: Putin mulls recognising independence of breakaway regions”, BBC News, 2022. február 21. (Hozzáférés ideje: 2022. július 8.) (brit angol nyelvű) 
  4. MTI: Szíria elismerte a luhanszki és a donyecki „népköztársaságok” függetlenségét (magyar nyelven). Szíria elismerte a luhanszki és a donyecki „népköztársaságok” függetlenségét, 2022. június 29. (Hozzáférés: 2022. július 2.)
  5. Albert, Gazda: Szíria után Észak-Korea is elismerte a donecki és a luhanszki „népköztársaságok” függetlenségét (magyar nyelven). 444, 2022. július 13. (Hozzáférés: 2022. július 13.)
  6. Elesett Luhanszk megye, nehéz helyzetben Ukrajna - Legfontosabb háborús híreink hétfőn (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2022. július 4.)
  7. Law about occupied territories of Ukraine. Mirror Weekly. 15 May 2014
  8. Higher educational institutions at the temporarily occupied territories of Ukraine will not work - the minister of education. Newsru. 1 October 2014
  9. A Google Térkép alapján
  10. Népszámlálás a Luganszki Népköztársaságban. (Hozzáférés: 2022. február 5.)
  11. Ukraine conflict: Part of Luhansk 'retaken' from rebels”, BBC News, 2014. július 18. (Hozzáférés ideje: 2022. február 25.) (brit angol nyelvű) 
  12. Denudációs síkság: a külső erők által elegyengetett felszín elnevezése
  13. Izsák Tibor: UKRAJNA TERMÉSZETI FÖLDRAJZA pp. 31. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
  14. a b c d Luhansk oblast. www.encyclopediaofukraine.com. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
  15. Лугань. bse.sci-lib.com. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
  16. A szabadban végezhető mezőgazdasági munkák időszaka
  17. Donbas Without Water: The Ecology of the East Ukrainian Frontline (amerikai angol nyelven). Jamestown. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
  18. Tymotsko, Roman: Ukraine battles massive fires in Luhansk region (amerikai angol nyelven). The Ukrainian Weekly. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
  19. Луганский Информационный Центр – 21 сентября. Брифинг об угрозе экологической катастрофы на подконтрольной Киеву территории Луганщины (orosz nyelven). lug-info.com. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
  20. Four Environmental Dangers of Russia’s Aggression in Donbas (amerikai angol nyelven). Uacrisis.org, 2021. november 6. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
  21. a b DONBAS ENVIRONMENT: INVISIBLE FRONT – Truth-Hounds (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 25.)
  22. Exploring environmental governance in eastern Ukraine (brit angol nyelven). CEOBS, 2020. május 21. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
  23. Війна нанесла збитки заповідним об’єктам на 14 мільярдів. web.archive.org, 2015. szeptember 28. [2015. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
  24. Exploring environmental governance in eastern Ukraine (brit angol nyelven). CEOBS, 2020. május 21. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
  25. The History of Donbass' Donetsk and Luhansk Regions (amerikai angol nyelven). GreekReporter.com, 2022. február 22. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
  26. Soviet order to exterminate Cossacks is unearthed (angol nyelven). University of York. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  27. [http://2001.ukrcensus.gov.ua/eng/results/general/nationality/Luhansk/ ������������� ������� ��������� 2001 | English version | Results | General results of the census | National composition of population | Luhans'k region:]. 2001.ukrcensus.gov.ua. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  28. [http://2001.ukrcensus.gov.ua/eng/results/general/language/Luhansk/ ������������� ������� ��������� 2001 | English version | Results | General results of the census | Linguistic composition of the population | Luhans'k region:]. 2001.ukrcensus.gov.ua. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  29. Ukrainians mark eighth anniversary of Maidan revolutionary protests (angol nyelven). euronews, 2022. február 20. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  30. Over a dozen towns held by pro-Russian rebels in east Ukraine (angol nyelven). DNA India. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  31. Полковник СБУ Животов: Отца экс-главы Луганской СБУ пытками принуждали вызвать сына в Донецк, а когда он отказался - убили. gordonua.com. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  32. В Луганске выбрали "народного губернатора" 21.04.2014 (orosz nyelven). ВЕСТИ, 2014. április 21. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  33. Federalization supporters in Luhansk proclaim people's republic. TASS. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  34. Город Антрацит взяли под контроль донские казаки - источник (orosz nyelven). korrespondent.net. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  35. Results show 96.2 percent support for self-rule in east Ukraine region: RIA”, Reuters, 2014. május 12. (Hozzáférés ideje: 2022. február 27.) (angol nyelvű) 
  36. Ukraine: pro-Russia separatists set for victory in eastern region referendum (angol nyelven). the Guardian, 2014. május 12. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  37. Russland respektiert Referendum, 2014. május 13.
  38. https://www.zeit.de/news/2014-05/11/konflikte-separatisten-ziehen-referendum-in-ostukraine-durch-11180602
  39. Ukraine crisis: Will the Donetsk referendum matter?”, BBC News, 2014. május 12. (Hozzáférés ideje: 2022. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  40. Конституція України (ukrán nyelven). Офіційний вебпортал парламенту України. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  41. Luhansk separatist leader Bolotov free in Ukraine after suspicious 'shootout' - May. 17, 2014. KyivPost, 2014. május 17. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
  42. Putin's Tourists Enter Ukraine (angol nyelven). HuffPost, 2014. május 6. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  43. Ukraine completely clears part of separatist east from rebels - Yahoo!7. web.archive.org, 2014. május 31. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  44. a b How many Russians are fighting in Ukraine?”, BBC News, 2015. március 10. (Hozzáférés ideje: 2022. március 1.) (brit angol nyelvű) 
  45. CNN, By Diana Magnay and Tim Lister: Air attack on pro-Russian separatists in Luhansk kills 8, stuns city. CNN. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  46. Ukraine on a roll: The battle for Lysychansk. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  47. Ukraine-Russia crisis: What is the Minsk agreement? (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  48. На выборах в ЛНР большинство голосов набрали Игорь Плотницкий и общес…. archive.ph, 2014. november 3. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  49. Fighting under way on Bakhmutka road in Luhansk Oblast - Jan. 22, 2015. KyivPost, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  50. Ukraine ceasefire agreed at Belarus talks (angol nyelven). the Guardian, 2015. február 12. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  51. Бутченко, Максим Вихров, Максим: Феномен «народных республик» Донбасса (orosz nyelven). Carnegie Moscow Center. (Hozzáférés: 2022. február 28.)
  52. Bazenkova, Anastasia: Eastern Ukraine Assassination Attempt: Power Struggle or Provocation? (angol nyelven). The Moscow Times, 2016. augusztus 8. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  53. Dialog.ua: В "ЛНР" после зверских пыток боевики убили бывшего "премьер-министра" Геннадия Цыпкалова, - источник (orosz nyelven). Диалог.UA. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  54. Losh, Jack. „Ukrainian rebel leaders divided by bitter purge”, Washington Post, 2016. október 3. (Hozzáférés ideje: 2022. március 1.) (amerikai angol nyelvű) 
  55. Donbass Coup D'état – an Analysis (brit angol nyelven). Warsaw Institute, 2017. december 4. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  56. 37 из 50 мест в парламенте ЛНР получило движение «Мир Луганщине»”, Известия, 2018. november 14. (Hozzáférés ideje: 2022. március 2.) (orosz nyelvű) 
  57. Mit keres egy jobbikos a szakadár kelet-ukrajnai „állam” választásán?. azonnali.hu, 2018. november 12. (Hozzáférés: 2022. március 2.)
  58. A Luhanszkba utazó jobbikos bánja már, hogy nem szólt a pártnak. azonnali.hu, 2018. november 13. (Hozzáférés: 2022. március 2.)
  59. Putyin meghozta a nagy döntését, behatoltak az orosz katonák Ukrajnába (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
  60. Указ Президента Российской Федерации № 72 «О признании Луганской Народной Республики» от 21 февраля 2022 года
  61. Ukraine maps: Tracking Russia's invasion”, BBC News, 2022. március 1. (Hozzáférés ideje: 2022. március 1.) (brit angol nyelvű) 
  62. Az oroszok elfoglalták Szeverodoneck városát”, Magyar Nemzet, 2022. június 25. (Hozzáférés ideje: 2022. június 29.) (hu-HU nyelvű) 
  63. Liszicsanszk tényleg az oroszoké lehet (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2022. július 4.)
  64. Szíria hivatalosan is elismeri Luhanszk és Donyeck függetlenségét”, Index, 2022. június 29. (Hozzáférés ideje: 2022. június 29.) (hu-HU nyelvű) 

Lásd még[szerkesztés]