Donyecki Népköztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donyecki Népköztársaság
'
'
'
'
'Fővárosa Doneck
é. sz. 48° 08′ 24″, k. h. 37° 44′ 24″
Államforma népköztársaság
Vezetők
Fej és miniszterelnök Alekszandr Vlagyimirovics Zaharcsenko
Főtábornok Vlagyimir Kononov
Hivatalos nyelv orosz, ukrán
Függetlenség Ukrajnától
Kikiáltás 2014. április 7.
Népszavazás 2014. május 11.
Népszavazás hatálybalépése 2014. május 12.
Egyezmény a Luhanszki Népköztársasággal való konföderáció megalapításáról 2014. május 24.

Elődállamok  Ukrajna
Hadban áll  Ukrajna
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Egyéb adatok
Pénznem ukrán hrivnya
Internet TLD .dpr
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Donyecki Népköztársaság témájú médiaállományokat.
Doneck, 2014. március 9.
Oroszok tüntetnek a donyecki tanácsköztársaság lobogói alatt 2014. március 15-én a Lenin-szobor mellett.
Tüntetők által emelt barikád gumiabroncsokból és szögesdrótból.
A harmadik szeparatista formáció, a Harkovi Népköztársaság zászlaja. Mindhárom kikiáltott szeparatista köztársaság címerének közös vonása az orosz birodalmi sas, csak a belső címerek mutatnak megkülönböztető eltérést.

A Donyecki Népköztársaság (orosz nyelven Донецкая народная республика) orosz nemzetiségű kelet-ukrajnai lakosok és oroszszimpatizánsok által önálló államnak kikiáltott szerveződés az Ukrajnában fekvő Donecki területen, amely semmilyen elismertséggel nem bír, és de facto jellege is vitatható. A székhelyének számító Doneck (oroszosan Donyeck) városában a fontos pontokat a helyi szakadárok ellenőrzik,[1] és a terület számos pontját uralmuk alatt tartják, illetőleg jelenleg is szervezkednek, készülnek az ukrán központi kormány lehetséges ellentámadására.

2014. április 7-én a régió vezetőinek részvétele nélkül, önhatalmú tüntető csoportok és már korábban is működő szervezetek, kifejezve óhajukat az ukrán államtól való elszakadásra és az Oroszországgal való egyesülésre, kikiáltották a népköztársaság függetlenségét, és bejelentették az Ukrajnából való kiválását, melyhez inspirációt adott a februári ukrajnai erőszakos kormányváltás, a Krím-félsziget annektálása, illetve a Krími Köztársaság megalakulása. A köztársaság vezetője Pavel Jurjevics Gubarev politikai aktivista.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új államot meghirdető erők zászló gyanánt átvették az 1918-ban, Doneck és Krivij Rih területén fennállt, ún. Donyeck-Krivoj Rog Tanácsköztársaság trikolórját, benne saját címerrel. A donyecki tanácsköztársaság egyúttal a Szovjet-Oroszország szövetségese is volt. A zászlót nemsokkal azelőtt már kifüggesztették a donecki megyei tanács erkélyére, hogy a népköztársaságot kihirdették volna.

1938-ban megszervezték az önálló közigazgatási régiót, a Donecki területet, amely 1991-től a független ukrán állam része. A terület hasonlóan más keleti régiókhoz orosz többségű, illetve az itt élő ukránok is döntően Moszkvával szimpatizálnak. A narancsos forradalmat követően 2005-ben már létrejött egy szeparatista, oroszbarát szervezet a területen, a Donyecki Köztársaság, mely sürgetni kezdte az elszakadást Ukrajnától. Tevékenységük nyolc évvel később erősödött fel.[3]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 végén Ukrajna nyugati részén és a fővárosban Viktor Janukovics egyre erősödő ellenzéke hatalmas megmozdulásokat robbantott ki és számos halálos áldozatot követelő összecsapás után meghátrálásra kényszerítette az elnököt és a kormány több tagját, akik Oroszországba menekültek.[4] A felkeléshez hasonlatos eseményeket az ukrán gazdaság évek óta tartó lassú hanyatlása, a korrupció és az állami vezetők becstelensége idézte elő, végül a szunnyadó tüzet az lobbantotta lángra, amikor Janukovics elutasította az Európai Unióval való társulást. De sem Oroszország, sem pedig az ukrajnai orosz kisebbség nem tekintette törvényesnek a kormányváltást és utóbbiak rögvest Janukovics hatalmának megdöntése után elszakadással fenyegetőztek. Moszkva pedig az orosz kisebbség védelmének címen csapatokat sorakoztatott fel és néhány héten belül viharos gyorsasággal megszállták a stratégiai fontosságú Krím-félszigetet. Az autonóm köztársaság orosz vezetői orosz fegyverek védelmében kikiáltották függetlenségüket, majd miután ezt egy népszavazással megerősítették, bejelentették az egyesülést Oroszországgal is.

A keleti régiókban a zavargások folytatódtak és Donyeckban is nem egy esetben foglaltak el közigazgatási intézményeket helyi oroszok, illetve oroszbarát tüntetők.[5]

A Krím és Ukrajna kapcsán súlyos és fenyegető helyzet alakult ki Oroszország, a NATO, az Egyesült Államok és az EU között. Bár Oroszország kijelentette, hogy nem akar további ukrán területeket elcsatolni, Moszkva szavahihetőségét a nyugati államok kétségbe vonják.[6] A kelet-ukrajnai orosz kisebbség és Kijev között a feszült viszony továbbra is fennmaradt. A helyi oroszok, illetve az orosz-párti ukránok itt is követelik, hogy a Krímhez hasonlóan őket is csatolják Oroszországhoz.

A köztársaság megalakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Április 6-án újabb tüntetés keretében sor került a donecki megyei tanács épületének elfoglalására és a tüntetők vezetői önhatalmúlag megfosztották a megyei tanács képviselőit mandátumuktól, mert kérésükre nem voltak hajlandóak a tanácsot összehívni.[7] Április 7-én, a reggeli órákban, alig néhány héttel a Krím teljes elvesztése után az indulatok ismét lángra kaptak Doneckben és környékén. A tüntetők megtámadták az ukrán biztonsági szolgálat helyi épületét, ezzel egy időben Luhanszkban lőfegyverekhez is jutottak egyes híradások szerint a tüntetők, bizonyos csoportjaik már meg is szervezték magukat, miközben szeparatista rigmusokat skandáltak. Harkovban a rendfenntartók nem ellenálltak a tüntetőknek, hanem egyezséget kötve velük kivonultak a megyei adminisztráció épületéből.[8] A Donecki terület újdonsült tanácsa ülést tartott Doneckben és a tanács épülete előtt is oroszbarát nagygyűlésre került sor. A vezetők a rendkívüli ülésen létrehozták az ún. "népi tanácsot," mely határozott a függetlenség deklarációjáról és egy a krímihez hasonló népszavazás kiírásáráról. A cél az Oroszországgal való egyesülés. A köztársaság kihirdetését hatalmas ovációval fogadta a hivatali épület előtt összesereglett tömeg.

Az új állam vezetői között egyformán helyet foglalnak azok, akik kiállnak Ukrajna föderalizálása, illetve a keleti régió Oroszországhoz történő csatolása mellett. A deklaráció napján megtartotta az állam vezetése első ülését, ahol kérelmet fogalmaztak meg Vlagyimir Putyin felé: kijelentették, hogy akár harcolni is készek Ukrajna ellen a maguk védelmében, de a saját erejük ehhez kevés. Ezért Oroszországtól békefenntartó kontingens bevezénylését kérik a Donyecki Népköztársaság területére.[9]

Julija Timosenko nemrég szabadon bocsátott néhai ukrán kormányfő rendkívül veszélyesnek tartja a helyzetet Ukrajnára nézve, s a krími események megismétlődésétől tart. Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök szerint a tüntetők és a donecki vezetők így próbálják kiprovokálni az orosz csapatok bevonulását Kelet-Ukrajnába.[10]

Április 8-án már előzetes szavazás kezdődött Doneckban, de ez egyelőre az előző nap tett függetlenségi nyilatkozatot akarja megerősíteni. A referendumra, az Oroszországgal történő egyesülést illetően május 11-én kerül sor. Kijevben eközben már az orosz beavatkozás veszélyétől tartanak, az akció mögött pedig az orosz titkosszolgálatot sejtik. A donyecki köztársaság vezetői ugyanakkor felszólították Kijevet, hogy a májusi népszavazás ne akadályozzák, ellenkező esetben orosz segítséget kérnek. Luhanszkban eközben az ukrán speciális erőknek sikerült lefegyverezni az ottani milíciát, akit azzal vádolnak, hogy április 10-re felkelést készítettek elő.[11] Ennek ellenére a feszültség nem csökken és a csoportok tovább szervezkednek, sőt már kimondták a harkivi és luhanszki népköztársaság-ok függetlenségét, de egyikük sem olyan szervezet, mint a donyecki.[12]

A kijevi kormány egyelőre tárgyal mind a három városban a szakadárokkal, mindamellett április 9-én Arszen Avakov ukrán belügyminiszter bejelentette, hogy terroristaellenes műveletek keretében 48 órán belül helyreállítják a rendet Doneck, Harkiv és Luhanszk területén.[13]

Erőszakos cselekmények Doneck területén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maszkos, fegyveres szakadárok tartják megszállva a helyi közigazgatás épületét Szlovjanszk városában.

Jacenyuk tárgyalási készségének adva jelét az elszakadni akaró területeknek nagyobb önrendelkezési jogot ígért, ha a szakadárok leteszik a fegyvert. Eddig azonban semmilyen megállapodás nem született a szemben álló felek között.[14] Április 12-én este a Doneck melletti Kramatorszkban egy tüntetés során lövöldözés tört ki. Az ukrán belügyminisztérium szerint az ottani közigazgatás épületét fegyveresek próbálták megszállni, ők voltak a tűzharc kezdeményezői is.[15] Egy másik lövöldözésre Szlavjanszk városában került sor, ahol már többen meghaltak, illetve megsebesültek.[16]

A harcok közben tovább terjednek más településekre is, ahol többek között rendőrőrsöket támadnak meg, így próbálván fegyverekhez jutni. A rendfenntartó erők egyes részei a helyi híradások szerint a felkelők oldalára állt. Kramatorszk városában április 13-án felhúzták a donyecki népköztársaság zászlaját és Krasznij Limanban is elfoglalták a rendőrség épületét. Többen arról beszélnek, hogy a fegyveres egy része nem helybeli, hanem oroszországi kötődésű. Az ukrán hadsereg vezetése is közzétett egy nyilatkozatot, amely szerint orosz invázió kezdődött Kelet-Ukrajnában.[17]

Doneck, 2014. december 12.

Április 15-én az ukrán biztonsági erők és a hadsereg megkezdte a hadműveleteket a rend helyreállítására Kelet-Ukrajnában. A szakadárok által megszállva tartott nagyobb települések közelében csapatszállító járműveket vezényeltek. Kramatorszk és Szlovjanszk között fekvő repteret is ukrán katonák közelítették meg, először tárgyalni próbáltak a szeparatistákkal, azt követően tűzharc robbant ki.[18] Mivel a kijevi kormány a donyecki szeparatistákat terroristának tekinti, ezért a hadműveletet terrorellenes akciónak nevezi, amelynek feladata Ukrajnát megvédeni a destabilizációtól és az anarchiától.[19] Turcsinov kijelentette, hogy nem akar polgárháborút, ennek ellenére az ukrán közvélemény is egyre elégedetlenebb, mert sokak szerint az ideiglenes kormány nem tett eleget a szeparatizmus elterjedése ellen. Igen borúsnak látják a helyzetet a külföldi elemzők is: a polgárháborúba átcsapó ukrán válság súlyos következményekkel járhat akár Európára nézve is.[20]

A Kelet-Ukrajnába vezényelt ukrán erők közül néhol egész csapatok, harckocsikkal együtt álltak át a szakadárokhoz.[21] A híradások szerint már nem is közönséges zavargásról, hanem fegyveres felkelésről van szó.[22] Egyes katonai egységeket fegyvertelen civilek győztek meg az átpártolásról, máshol a szakadárok erőszakkal akarták a katonákat erre bírni, ott fegyveres összecsapás alakult ki. Az ukrán belügyminisztérium az átpártolások és a fraternizációk miatt számos katonai egységet inkább visszarendelt.

Mialatt az összetűzések zajlanak Donyeckben és más területeken, Oroszországban Putyin elnök megtartotta Egyenes Vonal c. rendes évi műsorát, ahol a betelefonálók kérdezhették az elnököt. A legfőbb téma a Krím és Ukrajna volt. Putyin ebben a műsorban elismerte, hogy a Krím megszállását valóban az orosz hadsereg végezte. Erre szükség volt, mert a kijevi hatalomfosztás nem volt legitim, a kelet-ukrajnai felkelés leverésére indított akció pedig bűncselekmény. Elmondta továbbá, amennyiben a szükség úgy hozná, katonaságot vezényeltet Donyeckba is.[23]

Nemzetközi reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz külügyminisztérium április 7-én kiadott közleményében az ukrán kormányt teszi felelőssé a kialakult helyzetért, mivel szerinte az megállás nélkül vádaskodik, kizárólag Moszkvát tekinti a kialakult krízis okozójának. Ugyanakkor hangsúlyozta, melyet már korábban is elmondott, hogy alkotmányos reformok keretében több önállóságot kellene adni a területeknek Ukrajnában.[24] Kijelentette továbbá, hogy Oroszország figyelemmel kíséri az eseményeket Doneckban.

John Kerry amerikai külügyminiszter úgy értékelte a köztársaság kikiáltását, hogy nem egy spontán akcióról van szó és követeli, hogy Oroszország nyíltan határolódjon el minden szeparatista, szabotőr és provokatív akciótól, ami Kelet-Ukrajnában történik.[25]

A véres összetűzések mellett Genfben április 17-én megállapodást kötött az Egyesült Államok, Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió a válság rendezésére, igaz mindez még nem garancia a megoldásra. A megállapodás szerint a fegyvereket el kell venni a szeparatistáktól, rá kell bírni őket a megszállt épületek kiürítésére, a köztörvényes bűncselekménnyel nem gyanúsítható demonstrálók amnesztiát kell, hogy kapjanak, ugyanakkor minden illegálisan létrejött, vagy szélsőséges katonai, félkatonai csoportosulást fel kell oszlatni Ukrajnában, ami a biztonságot fenyegeti.

A térségbe nemzetközi megfigyelőket küldenének, amennyiben sor kerül a fegyverletételre, bár Szergej Lavrov hozzátette, hogy az ukránoknak maguknak kell megoldaniuk a kirobbant válságot és hosszabb távra szóló alkotmányos reformra van szükség.[26] A genfi tárgyalással majdnem egy időben egy negyedik, magát köztársaságnak, államnak definiáló formáció jött létre ezúttal Dél-Ukrajnában, az Odesszai Népköztársaság, amely már szintén védelemre szervezkedik, hogy meggátolják a szélsőséges Jobb szektor támadását.[27][28]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Újabb épületeket foglaltak el Donyeckben az oroszbarát tüntetők (magyarhirlap.hu)
  2. "Донецька республіка" поки ще є і хоче в Митний союз (pravda.com)
  3. Суд запретил деятельность «Донецкой республики» (ura.dn.ua)
  4. Újabb büntetőeljárás indult Janukovics ellen (magyarhirlap.hu)
  5. Oroszbarát tüntetők elfoglalják Donyeck regionális parlamentjének épületét (hu.euronews.com)
  6. Kijev nem fogadja el a Krím Oroszországhoz csatlakozását (hetivalasz.hu)
  7. Oroszbarát szakadárok kikiáltották a "független donyecki köztársaságot" (ma.hu)
  8. Újra forrong Donyeck, fegyvert szereztek a tüntetők (hvg.hu)
  9. A Donyecki Köztársaság megkérte Oroszországot, hogy csapatokat vezessen be (http://hungarian.ruvr.ru/)
  10. Donyeck is elszakadt Ukrajnától (origo.hu)
  11. Népszavazás Donyeckben (nepszava.hu)
  12. Turcsinov szerint a szakadárok lőfegyvert alkalmaztak a rendőrökkel szemben (hirado.hu)
  13. HARCI KÉSZÜLTSÉGBEN (vilag.transindex.ro)
  14. NATO: Az orosz katonák nem gyakorlatozni mentek (magyarhirlap.hu)
  15. Kora esti tüntetés és lövöldözés a kelet ukrajnai Kramatorszkban (hu.euronews.com)
  16. Elhatalmasodó harcok, halottak és sebesültek Kelet-Ukrajnában (hu.euronews.com)
  17. Harcok Donyeck megye több városában (nol.hu)
  18. Megkezdődött a különleges ukrán hadművelet a Donyeck régióban (hu.euronews.com)
  19. Ukrajna: indulhat a terrorellenes művelet (hir24.hu)
  20. „Nem lesz polgárháború Ukrajnában. Punktum” (mno.hu)
  21. Szakadás az ukrán hadseregben (hungarian.ruvr.ru)
  22. Kelet-Ukrajna: Orosz zászlós páncélosok vonultak be Szlovjanszkba (hu.euronews.com)
  23. Putyin elismerte: orosz katonák akcióztak Krímben (index.hu)
  24. A szeparatisták kikiáltották a Donyecki Népköztársaságot (hu.euronews.com)
  25. Négyoldalú tárgyalásokat kezdenének Ukrajnáról (index.hu)
  26. Megállapodtak, de a valódi megoldás még távol (mno.hu)
  27. Gyorshír: Odessza kikiáltotta a köztársaságot (borsodhirei.hu)
  28. Одеський Антимайдан божиться, що ніякої республіки не оголошував (pravda.com)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]