Szólásszabadság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szólásszabadság minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak mint erőszak-szervezetnek kell tiszteletben tartania.

A szólásszabadság jogrendszerbe foglalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John Milton: az Areopagitica című röpirat első kiadásának címlapja.

A szólásszabadság jogrendszerbe foglalása érdekében 1644. november 23-án jelentette meg John Milton az Areopagitica című röpiratát az Angol Parlament cenzúra törvénye ellen a szólás- és lelkiismereti szabadság érdekében. Az 1643-as angol cenzúra törvény előírta:

  • minden nyomtatott kiadvány engedélyeztetését
  • minden nyomtatott kiadványnak a Cenzori Hivatalnál (Stationers’ Hall) történő regisztrálását, a szerző, kiadó, és a nyomda pontos megjelölésével
  • minden kormányt kritizáló könyv felkutatását, elkobzását és megsemmisítését
  • minden ellenzéki írónak, nyomdásznak és kiadónak az elfogását és bebörtönzését.

Az Areopagitica az Egyesült Királyság cenzúratörvényének bírálata és a történelem leghatásosabb és legszenvedélyesebb filozófiai alapokon álló védelme a szólásszabadságnak.

A cenzúratörvény 1689-ig volt érvényben. 1689-ben az English Bill of Rights kodifikálta a szólásszabadságot. Rögzítette a szólásszabadságot a parlamenti viták és eljárások esetén. Ezek miatt nem történhetett felelősségre vonás semmilyen bíróságon vagy más helyen a Parlamenten kívül.[1]

Emberi jogok egyetemes nyilatkozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatának 19. paragrafusa (1948) szerint a szólásszabadság elidegeníthetetlen jog. „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás szabadsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek […], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják […] a lakosság bármely részét”.

A szólásszabadság összetevői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szólásszabadság nem vonatkozhat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emberi jogok egyetemes nyilatkozata

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Koltay András A szólásszabadság alapvonalai. Ph.D.-értekezés, Budapest, 2007 A tömegmédia jelentősen átalakította a kultúrához való hozzájutás lehetőségeit és befolyásolta általános színvonalát. Thomas Mann Goethéje a XIX. század elején a Lotte Weimarban című regényben még öntudatosan, tekintélyének teljes gőgjével csattanhat fel: „Miért ellenzem a drágalátos sajtószabadságot? Mert csak középszerűséget termel. A korlátozó törvény jótékony hatású, mert az ellenzékiség, ha nincs határa, ellaposodik. A korlátozás azonban arra kényszeríti, hogy szellemes legyen, és ez nagy előny.”