Odiszéasz Elítisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Odiszéasz Elítisz
(Οδυσσέας Ελύτης)
Odysseas Elytis 1974.jpg
Született Οδυσσέας Αλεπουδέλης
1911. november 2.[1][2][3][4][5]
Iráklio
Elhunyt 1996. március 18. (84 évesen)[1][2][3][4][5]
Athén
Álneve Οδυσσέας Ελύτης
Állampolgársága görög
Foglalkozása
Iskolái Athéni Egyetem (kémia)
Kitüntetései irodalmi Nobel-díj (1979)[6][7]
Halál okaszívinfarktus
Sírhely Első Athéni Temető
Írói pályafutása
Fontosabb művei Axion Esti

Odiszéasz Elítisz aláírása
Odiszéasz Elítisz aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Odiszéasz Elítisz témájú médiaállományokat.

Odiszéasz Elítisz (görögül: Οδυσσέας Ελύτης, írói álneve Odiszéasz Alepudélisz, görögül: Οδυσσέας Αλεπουδέλλης; Iráklio, 1911. november 2.Athén, 1996. március 18.) görög költő, esszéista és műfordító, akit a romantikus modernizmus fő képviselőjének tartanak Görögországban és a világban. 1979-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.[8]

Életrajz[szerkesztés]

Régi leszboszi család leszármazottjaként látta meg a napvilágot 1911. november 2-án Krétán, Iráklio városában. Nem sokkal később családja Athénban telepedett le, ahol Odiszéasz Elítisz befejezte középiskolai tanulmányait és ezt követően az Athéni Egyetemen(wd) jogot kezdett tanulni. Első költeménye 1935-ben jelent meg, a Ta Néa Grámata(wd) (görögül: Τα Νέα Γράμματα) irodalmi lapban.[9]

1937-ben a korfui Tartalékos Tiszti Kadétiskolát látogatta. A második világháború kitörésekor az 1. hadtest főhadiszállásán szolgált hadnagyi rangban, majd a 24. ezrednél a frontvonalon teljesített szolgálatot. A görögországi német megszállás alatt és Görögország felszabadulását követően is aktívan tevékenykedett költőként, sorra jelentek meg versgyűjteményei és számos esszét írt a kortárs költészetről és művészeti problémákról.[9]

1945 és 1946 között, illetve 1953 és 1954 között töltötte be a Görög Nemzeti Rádió Alapítvány(wd) programigazgatói pozícióját. Továbbá volt a Görög Nemzeti Színház(wd) igazgatótanácsának a tagja, a Görög Rádió és Televízió igazgatótanácsának elnöke és a Görög Nemzeti Turisztikai Szervezet tanácsadó bizottságának a tagja az athéni fesztiválon(wd).[9]

1948 és 1952 között, illetve 1969 és 1972 között Párizsban telepedet le. Mindeközben filológiai és irodalmi előadásokat hallgatott a Sorbonne Egyetemen és megismerkedett a világ avantgárd úttörőivel (például Pablo Picassoval, Pierre Reverdyvel (wd), Alberto Giacomettivel).[9]

1960-ban megkapta a görögországi Első Állami Költészeti Díjat. 1965-ben a Főnix Rend(wd) kitüntetéssel jutalmazták. 1975-ben a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem Filozófiai Karától díszdoktori címet kapott és Mitilíni(wd) város díszpolgárává tüntették ki.[9]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1979/
  7. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  8. Az irodalmi Nobel-díj évszázada: a díjazottak listája (HTML). HVG. HVG Kiadó Zrt., 2004. október 7. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
  9. a b c d e Odysseus Elytis (angol nyelven) (HTML). NobelPrize.org. (Hozzáférés: 2022. február 22.)

További információk[szerkesztés]