Odiszéasz Elítisz
| Odiszéasz Elítisz | |
 | |
| Született | Οδυσσέας Αλεπουδέλης 1911. november 2.[1][2][3][4][5] Iráklio |
| Elhunyt | 1996. március 18. (84 évesen)[1][2][3][4][5] Athén |
| Álneve | Οδυσσέας Ελύτης |
| Állampolgársága | görög |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Athéni Egyetem (kémia) |
| Kitüntetései | irodalmi Nobel-díj (1979)[6][7] |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Első athéni temető |
| Írói pályafutása | |
| Fontosabb művei | Axion Esti |
 | |
| Odiszéasz Elítisz aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Odiszéasz Elítisz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Odiszéasz Elítisz (görögül: Οδυσσέας Ελύτης, írói álneve Odiszéasz Alepudélisz, görögül: Οδυσσέας Αλεπουδέλλης; Iráklio, 1911. november 2. – Athén, 1996. március 18.) görög költő, esszéista és műfordító, akit a romantikus modernizmus fő képviselőjének tartanak Görögországban és a világban. 1979-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.[8]
Életrajz[szerkesztés]
Régi leszboszi család leszármazottjaként látta meg a napvilágot 1911. november 2-án Krétán, Iráklio városában. Nem sokkal később családja Athénban telepedett le, ahol Odiszéasz Elítisz befejezte középiskolai tanulmányait és ezt követően az Athéni Egyetemen jogot kezdett tanulni. Első költeménye 1935-ben jelent meg, a Ta Néa Grámata (görögül: Τα Νέα Γράμματα) irodalmi lapban.[9]
1937-ben a korfui Tartalékos Tiszti Kadétiskolát látogatta. A második világháború kitörésekor az 1. hadtest főhadiszállásán szolgált hadnagyi rangban, majd a 24. ezrednél a frontvonalon teljesített szolgálatot. A görögországi német megszállás alatt és Görögország felszabadulását követően is aktívan tevékenykedett költőként, sorra jelentek meg versgyűjteményei és számos esszét írt a kortárs költészetről és művészeti problémákról.[9]
1945 és 1946 között, illetve 1953 és 1954 között töltötte be a Görög Nemzeti Rádió Alapítvány programigazgatói pozícióját. Továbbá volt a Görög Nemzeti Színház igazgatótanácsának a tagja, a Görög Rádió és Televízió igazgatótanácsának elnöke és a Görög Nemzeti Turisztikai Szervezet tanácsadó bizottságának a tagja az athéni fesztiválon.[9]
1948 és 1952 között, illetve 1969 és 1972 között Párizsban telepedett le. Mindeközben filológiai és irodalmi előadásokat hallgatott a Sorbonne Egyetemen és megismerkedett a világ avantgárd úttörőivel (például Pablo Picassoval, Pierre Reverdyvel , Alberto Giacomettivel).[9]
1960-ban megkapta a görögországi Első Állami Költészeti Díjat. 1965-ben a Főnix Rend kitüntetéssel jutalmazták. 1975-ben a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem Filozófiai Karától díszdoktori címet kapott és Mitilíni város díszpolgárává tüntették ki.[9]
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- Odiszéasz Elítisz: A nappal születése. Székely Magda, Képes Géza, Papp Árpád (fordítók); Szabó Kálmán (válogatta, az utószót és a jegyzeteket írta). Budapest: Európa Könyvkiadó. 1981. 171. o.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1979/
- ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
- ↑ Az irodalmi Nobel-díj évszázada: a díjazottak listája (HTML). HVG. HVG Kiadó Zrt., 2004. október 7. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ a b c d e Odysseus Elytis (angol nyelven) (HTML). NobelPrize.org. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
További információk[szerkesztés]
- Odiszéasz Elítisz a Moly.hu-n (magyarul)
- Görög nemzetiségi műsor: A Nobel-díjas Odisszeasz Elitisz, 2019. október 17.
