Odiszéasz Elítisz
| Odiszéasz Elítisz | |
 | |
| Született | Οδυσσέας Αλεπουδέλης 1911. november 2.[1][2][3][4][5] Iráklio |
| Elhunyt | 1996. március 18. (84 évesen)[1][2][3][4][5] Athén |
| Álneve | Οδυσσέας Ελύτης |
| Állampolgársága | görög |
| Élettársa | Ioulita Iliopoulou |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Athéni Egyetem (kémia) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Első athéni temető[9] |
| Írói pályafutása | |
| Fontosabb művei | Axion Esti |
 | |
| Odiszéasz Elítisz aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Odiszéasz Elítisz témájú médiaállományokat. | |
Odiszéasz Elítisz (görögül: Οδυσσέας Ελύτης, írói álneve Odiszéasz Alepudélisz, görögül: Οδυσσέας Αλεπουδέλλης; Iráklio, 1911. november 2. – Athén, 1996. március 18.) görög költő, esszéista és műfordító, akit a romantikus modernizmus fő képviselőjének tartanak Görögországban és a világban. 1979-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.[10]
Életrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Régi leszboszi család leszármazottjaként látta meg a napvilágot 1911. november 2-án Krétán, Iráklio városában. Nem sokkal később családja Athénban telepedett le, ahol Odiszéasz Elítisz befejezte középiskolai tanulmányait és ezt követően az Athéni Egyetemen jogot kezdett tanulni. Első költeménye 1935-ben jelent meg, a Ta Néa Grámata (görögül: Τα Νέα Γράμματα) irodalmi lapban.[11]
1937-ben a korfui Tartalékos Tiszti Kadétiskolát látogatta. A második világháború kitörésekor az 1. hadtest főhadiszállásán szolgált hadnagyi rangban, majd a 24. ezrednél a frontvonalon teljesített szolgálatot. A görögországi német megszállás alatt és Görögország felszabadulását követően is aktívan tevékenykedett költőként, sorra jelentek meg versgyűjteményei és számos esszét írt a kortárs költészetről és művészeti problémákról.[11]
1945 és 1946 között, illetve 1953 és 1954 között töltötte be a Görög Nemzeti Rádió Alapítvány programigazgatói pozícióját. Továbbá volt a Görög Nemzeti Színház igazgatótanácsának a tagja, a Görög Rádió és Televízió igazgatótanácsának elnöke és a Görög Nemzeti Turisztikai Szervezet tanácsadó bizottságának a tagja az athéni fesztiválon.[11]
1948 és 1952 között, illetve 1969 és 1972 között Párizsban telepedett le. Mindeközben filológiai és irodalmi előadásokat hallgatott a Sorbonne Egyetemen és megismerkedett a világ avantgárd úttörőivel (például Pablo Picassoval, Pierre Reverdyvel , Alberto Giacomettivel).[11]
1960-ban megkapta a görögországi Első Állami Költészeti Díjat. 1965-ben a Főnix Rend kitüntetéssel jutalmazták. 1975-ben a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem Filozófiai Karától díszdoktori címet kapott és Mitilíni város díszpolgárává tüntették ki.[11]
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Odiszéasz Elítisz: A nappal születése. Székely Magda, Képes Géza, Papp Árpád (fordítók); Szabó Kálmán (válogatta, az utószót és a jegyzeteket írta). Budapest: Európa Könyvkiadó. 1981. 171. o.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Nationalencyklopedin" (svéd nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Discogs". Discogs. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1979/".
- ↑ "www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/".
- ↑ "Le Monde". Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde. 1980. február 29.
- ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. június 30.
- ↑ "Az irodalmi Nobel-díj évszázada: a díjazottak listája" (HTML). HVG. HVG Kiadó Zrt. 2004. október 7. Hozzáférés: 2022. február 22.
- 1 2 3 4 5 "Odysseus Elytis" (HTML). NobelPrize.org (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. február 22.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Odiszéasz Elítisz a Moly.hu-n (magyarul)
- "Görög nemzetiségi műsor: A Nobel-díjas Odisszeasz Elitisz". 2019. október 17.
