Luis de Góngora y Argote

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Luis de Góngora y Argote
(Luis de Góngora)
Diego Velázquez portréja a költőről
Diego Velázquez portréja a költőről
Született Luis de Argote de la Poronga
1561. július 11.[1][2][3][4][5][6][7]
Córdoba
Elhunyt

Córdoba
Álneve Luis de Argotey Gongora
Állampolgársága spanyol
Foglalkozása
Tisztség káplán
Iskolái Salamancai Egyetem
Halál okacerebrovascular disease

Luis de Góngora y Argote aláírása
Luis de Góngora y Argote aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Luis de Góngora y Argote témájú médiaállományokat.

Luis de Góngora y Argote (1561. július 11.1627. május 23.) spanyol barokk költő, a legkiemelkedőbb spanyol irodalmárok egyike.

Élete[szerkesztés]

Édesapja, Francisco de Argote városi bíró (corregidor) volt szülővárosában, Córdobában, édesanyja, Leonora de Góngora pedig régi nemesi családdal büszkélkedhetett. Szülei gondosan taníttatták, 15 évesen a salamancai egyetemre küldték kánon- és polgári jogot tanulni. Nem volt túlságosan kiemelkedő tanuló, azonban már fiatalon elismert költővé vált (1585-ben még Cervantes is elismerően írt róla La Galatea című művében). Egyébiránt Góngora ifjúságára gondtalan élvhajhászat volt jellemző.

Tanulmányai végeztével a költő egyházi pályára lépett, végül pappá szentelték 1605 körül. Góngora első feladatai leginkább diplomáciai jellegűek voltak, így bejárta Spanyolországot (főleg Valladolidban és Madridban lakott). Népszerűsége nőttön nőtt, hasonlóan irigyei köréhez. 1617-ben Sandoval hercege kijárta számára, hogy III. Fülöp király tiszteletbeli udvari káplánja legyen. Mindössze két évig állt kegyben, ám ekkor ellenfele, az ifjú irodalmár, Francisco de Quevedo kiütötte a nyeregből – Góngoráról elterjesztették azt a vádat, hogy homoszexuális és hogy converso, azaz kikeresztelkedett zsidó vagy mór származású. Végül 1626-ban súlyos betegség támadta meg a kegyvesztett költőt, aki visszavonult szülővárosába. Córdobában halt meg.

Költészete[szerkesztés]

Góngorát sokszor a legnagyobb spanyol költőként tartják számon, azonban költészete nem túlságosan népszerű. Nagyon kifinomult, szellemes verseket alkotott, emellett különösen fejlett vizuális képzelőereje volt, ami az egyik legnagyobb barokk költővé emelte őt. Korai költeményei között remekbe szabott szonetteket és balladákat találunk. Hírneve elsősorban monumentális, bonyolult, stilizált érett művein alapszik (például Panegyrico al duque de Lerma (Dicsőítő költemény Lerma hercegéhez, 1609), Fábula de Polifemo y Galatea (Polifemo és Galatea története, 1613?) és a befejezetlen pásztoridill, a remekműnek tartott Las Soledades (1613). Góngora a drámával is megpróbálkozott, ennek tanújele a Las Firmezas de Isabel és a két befejezetlenül maradt darab, a Comedia venatoria és az El Doctor Carlino.

Góngora stílusában (estilo culto) több követője is alkotott, ami mind kevésbé volt népszerű. A „gongorizmus” vagy „culteranizmus” a spanyol irodalom egy barokk tendenciája lett: jellemzője a kifinomult kifejezésmód, az erőteljes latinizálás, a klasszikus mitológiai allúziók és a dús metaforahasználat volt.

Magyarul[szerkesztés]

  • Válogatott versek; vál. András László, ford. Jékely Zoltán et al., bev. Federico Garcia Lorca; Európa, Bp., 1966
  • Románcok / Romances; ford. Simor András; Eötvös, Bp., 2009 (Eötvös klasszikusok)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Luis de Góngora (angol nyelven)
  2. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Diccionario biográfico español (spanyol nyelven), 2011. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. BnF források (francia nyelven)
  9. Library of Congress Authorities (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 24.)
  10. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 29.)

Források[szerkesztés]