Diego Velázquez
Diego Velázquez | |
![]() | |
Férfiportré (valószínű önarckép, 1630) | |
Született | 1599. június 6. Sevilla |
Meghalt | 1660. augusztus 6. (61 évesen) Madrid |
Sírhely | Madrid |
Nemzetisége | spanyol |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Diego Velázquez témájú médiaállományokat. |
Diego Rodriguez de Silva y Velázquez (Sevilla, 1599. június 6. – Madrid, 1660. augusztus 6.) többnyire Diego Velázquez néven ismert spanyol festő.
Tanulóévei[szerkesztés]
Francisco Herrera el Viejo, majd Francisco Pacheco del Río tanítványa (és utóbb veje). Első, sevillai korszakát népies zsánerképek (bodegones) jellemzik, amelyek festési módja, sötét árnyékaikkal, a megvilágítás erős ellentéteivel, a népies típusok éles jellemzésével, a csendéletszerű részletek szeretetével közvetve Caravaggióra megy vissza. E máris erős realizmussal és hatalmas festői tudással kitüntetett csoport mesterművei: A vén szakácsnő (Richmond, Cook-gyűjtemény), A vízhordó (London, Apsley House), Étkező parasztok (Budapest, Szépművészeti Múzeum).
Kezdő stílusa - zsánerképek | ||
---|---|---|
![]() |
![]() |
![]() |
Az idős szakácsnő tojást süt (1618) National Gallery of Scotland |
Sevillai vízárus (1620) Apsley House, London |
Étkező parasztok (1620) Budapest, Szépművészeti Múzeum |
Madridi évei[szerkesztés]
1622-ben látogat el először Madridba, amelynek műkincsei, főleg Tiziano művei nagy hatást gyakorolnak rá, a következő évben IV. Fülöp király szolgálatába szegődik. Ekkor kezdődik élete végéig tartó képmásfestő tevékenysége, amely a királyi családról, az udvarhoz tartozókról, a spanyol szellemi arisztokráciáról páratlan arcképcsarnokot eredményezett. Spanyol tradíciókból kiindulva, de Tiziano, majd Rubens hatása alatt is Velazquez fejlődése a képmások e végtelen sorában tükröződik vissza, míg időnként egy-egy más tárgyú festménye jelzi a megtett utat. Az első képmásokban erős plasztika, mély árnyékok uralkodnak és a Bacchus és az ivók (Los Borrachos) híres képe is (Madrid, Prado) a fiatalkori zsánerképek pompás továbbfejlesztését jelenti.
Római útja[szerkesztés]
1629-31-ig Rómában tartózkodik. Itt festi meg Vulcanus műhelye című képét (Prado), amely rendkívüli festői finomodásról tanúskodik, itt keletkezik két tájképi tanulmánya, amely a maga fénytől áthatott frissességével egészen új törekvésekről ad számot.
Újra Madridban[szerkesztés]
Hazatérése után két évtizeden át ki nem mozdul Madridból. Az ekkor keletkezett képmások hosszú sorából kiemelkednek III. Fülöp, Ferdinánd bíbornok-infáns és a kis Don Baltasar infáns vadászképei, a király, a kis infáns és Olivarez herceg lovasképei, a királyi udvarhoz tartozó hölgyek, törpék, komédiások, udvari bolondok képei (túlnyomórészt a Pradóban). Hatalmas léptekkel halad festői fejlődése. Az alakok mind tökéletesebben olvadnak egybe a szabad térrel, a plasztikai mintázás mindinkább elenyészik és színes benyomás visszaadásának ad helyet.
Fejedelmi alakjai felülmúlhatatlanul komolyak, előkelők a maguk szenvtelenségében, a törpék stb. képeit rendíthetetlen tárgyilagosság jellemzi. E kornak nagy, reprezentatív alkotása a Breda átadását ábrázoló hatalmas kép (1639-41 (Prado), a kép ekonómiájában nagy szerepet játszó lándzsákról Las Lanzas-nak nevezve) – Velazquez második olaszországi tartózkodása az 1649-51 évekre esik. Rómában festi meg X. Ince pápa képmását (Róma, Doria-képtár), amely a színfoltok szabad felrakásával, a minden rikító eszközt kerülő jellemzés mélységével a képmásfestés legnagyszerűbb remekei közé tartozik. Velazquez utolsó évtizede a tökéletesség legmagasabb fokának elérését jelzi. Képmásai – kivált a gyermek-képmások a csodálatosan gazdag ruhákban – a festői tudás netovábbjai.
Utolsó nagy korszaka[szerkesztés]
Művei mind színesebbekké, szabadabbakká, festőiebbekké válnak. Két nagy festmény jelzi Velazquez utolsó korszakát: A szőnyegszövő nők (Las Hilanderas) és Az udvarhölgyek (Las Meninas). Itt is, ott is, a belső térben elhelyezett alakoknak a környezettel való tökéletes együtthatása a fény érvényre juttatásának varázsa a legtökéletesebb festőmesterség diadala. Igazi jelentőségét a 19. század második felében ismerték fel, midőn a természet tisztán festői ábrázolására irányuló törekvések (impresszionizmus) rokonok voltak az övéivel és az ő művészetéből indultak ki (Manet). Velazquez dicsősége felülmúlta az akadémikus festés korában bálványozott Murillóét. Velazquez művészetén és művészettörténeti jelentőségén mit sem változtat, ha a modern művészi törekvések továbbfejlődésével a spanyol festészet történetének más nagy alakjai léptek előtérbe: Goya vagy El Greco.
Műveiből[szerkesztés]
Galéria |
---|
|
Bibliográfia[szerkesztés]
- Stirling: Velazquez and his works (London, 1855);
- Curtis: Velazquez and Murillo (London és New-York 1883);
- Justi klasszikus műve: Diego Velazquez und sein Jahrhundert (Bonn, 1888, 2. kiad. 1903);
- Stevenson: The Art of Velazquez (London, 1895);
- Beruete: Velazquez (Párizs, 1898);
- Lafond (Paris, 1906); Baldry: Velazquez (New York, 1908);
- Calvert és Hartley: Velazquez (London, 1908);
- Gensel: Velazquez (2. kiad. Berlin, 1908)
- Passuth László: A harmadik udvarmester (történelmi regény, 1. kiad. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1962)
További információk[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Nagypéntek
- Arakhné
- Luis de Góngora y Argote
- Mária Anna spanyol infánsnő
- Habsburg Mária Anna spanyol királyné
- Barokk
|