Diego Velázquez

Diego Velázquez
Férfiportré (valószínű önarckép, 1630)
Született	1599. június 6. Sevilla
Meghalt	1660. augusztus 6. (61 évesen) Madrid
Sírhely	Madrid
Nemzetisége	spanyol
A Wikimédia Commons tartalmaz Diego Velázquez témájú médiaállományokat.

Diego Rodriguez de Silva y Velázquez (Sevilla, 1599. június 6. – Madrid, 1660. augusztus 6.) többnyire Diego Velázquez néven ismert spanyol festő.

Tanulóévei

Francisco Herrera el Viejo, majd Francisco Pacheco del Río tanítványa (és utóbb veje). Első, sevillai korszakát népies zsánerképek (bodegones) jellemzik, amelyek festési módja, sötét árnyékaikkal, a megvilágítás erős ellentéteivel, a népies típusok éles jellemzésével, a csendéletszerű részletek szeretetével közvetve Caravaggióra megy vissza. E máris erős realizmussal és hatalmas festői tudással kitüntetett csoport mesterművei: A vén szakácsnő (Richmond, Cook-gyűjtemény), A vízhordó (London, Apsley House), Étkező parasztok (Budapest, Szépművészeti Múzeum).

Kezdő stílusa - zsánerképek
Az idős szakácsnő tojást süt (1618) National Gallery of Scotland	Sevillai vízárus (1620) Apsley House, London	Étkező parasztok (1620) Budapest, Szépművészeti Múzeum

Madridi évei

Szeplőtelen fogantatás, kb. 1618 (a művész 19 éves volt, mikor ezt festette)

1622-ben látogat el először Madridba, amelynek műkincsei, főleg Tiziano művei nagy hatást gyakorolnak rá, a következő évben IV. Fülöp király szolgálatába szegődik. Ekkor kezdődik élete végéig tartó képmásfestő tevékenysége, amely a királyi családról, az udvarhoz tartozókról, a spanyol szellemi arisztokráciáról páratlan arcképcsarnokot eredményezett. Spanyol tradíciókból kiindulva, de Tiziano, majd Rubens hatása alatt is Velazquez fejlődése a képmások e végtelen sorában tükröződik vissza, míg időnként egy-egy más tárgyú festménye jelzi a megtett utat. Az első képmásokban erős plasztika, mély árnyékok uralkodnak és a Bacchus és az ivók (Los Borrachos) híres képe is (Madrid, Prado) a fiatalkori zsánerképek pompás továbbfejlesztését jelenti.

Római útja

Diego Velázquez, önarckép (1643)

1629-31-ig Rómában tartózkodik. Itt festi meg Vulcanus műhelye című képét (Prado), amely rendkívüli festői finomodásról tanúskodik, itt keletkezik két tájképi tanulmánya, amely a maga fénytől áthatott frissességével egészen új törekvésekről ad számot.

Újra Madridban

Hazatérése után két évtizeden át ki nem mozdul Madridból. Az ekkor keletkezett képmások hosszú sorából kiemelkednek III. Fülöp, Ferdinánd bíbornok-infáns és a kis Don Baltasar infáns vadászképei, a király, a kis infáns és Olivarez herceg lovasképei, a királyi udvarhoz tartozó hölgyek, törpék, komédiások, udvari bolondok képei (túlnyomórészt a Pradóban). Hatalmas léptekkel halad festői fejlődése. Az alakok mind tökéletesebben olvadnak egybe a szabad térrel, a plasztikai mintázás mindinkább elenyészik és színes benyomás visszaadásának ad helyet.

A Háromkirályok imádása, Prado, Madrid

Fejedelmi alakjai felülmúlhatatlanul komolyak, előkelők a maguk szenvtelenségében, a törpék stb. képeit rendíthetetlen tárgyilagosság jellemzi. E kornak nagy, reprezentatív alkotása a Breda átadását ábrázoló hatalmas kép (1639-41 (Prado), a kép ekonómiájában nagy szerepet játszó lándzsákról Las Lanzas-nak nevezve) – Velazquez második olaszországi tartózkodása az 1649-51 évekre esik. Rómában festi meg X. Ince pápa képmását (Róma, Doria-képtár), amely a színfoltok szabad felrakásával, a minden rikító eszközt kerülő jellemzés mélységével a képmásfestés legnagyszerűbb remekei közé tartozik. Velazquez utolsó évtizede a tökéletesség legmagasabb fokának elérését jelzi. Képmásai – kivált a gyermek-képmások a csodálatosan gazdag ruhákban – a festői tudás netovábbjai.

Utolsó nagy korszaka

Vénusz tükörrel

Művei mind színesebbekké, szabadabbakká, festőiebbekké válnak. Két nagy festmény jelzi Velazquez utolsó korszakát: A szőnyegszövő nők (Las Hilanderas) és Az udvarhölgyek (Las Meninas). Itt is, ott is, a belső térben elhelyezett alakoknak a környezettel való tökéletes együtthatása a fény érvényre juttatásának varázsa a legtökéletesebb festőmesterség diadala. Igazi jelentőségét a 19. század második felében ismerték fel, midőn a természet tisztán festői ábrázolására irányuló törekvések (impresszionizmus) rokonok voltak az övéivel és az ő művészetéből indultak ki (Manet). Velazquez dicsősége felülmúlta az akadémikus festés korában bálványozott Murillóét. Velazquez művészetén és művészettörténeti jelentőségén mit sem változtat, ha a modern művészi törekvések továbbfejlődésével a spanyol festészet történetének más nagy alakjai léptek előtérbe: Goya vagy El Greco.

Műveiből

Galéria

Vulkánusz műhelye ("La Fragua de Vulcano"), 1629 Bacchus győzelme, avagy a részegek ("Los borrachos"), 1628 Krisztus Márta és Mária házában, 1618 Démokritosz (1628-1629) Szent Tamás megkísértése, Orihuela, Museo Diocesano IV. Fülöp spanyol király portréja IV. Fülöp spanyol király portréja (1644), Frick Collection, New York Bourbon Izabella, IV. Fülöp spanyol király első felesége (1632) A gyermek Margarita Teresa kék ruhában Gaspar de Borja y Velasco bíboros Don Antonio el Inglés Felipe Prospero herceg portréja Baltazár Károly trónörökös vadászként Il Príncipe Baltasar Carlos, Baltazár Károly spanyol trónörökös, lóháton, Prado (1634-1635) Fehér ló (1634-1635) Egy hölgy legyezővel (1640-1642) Szibülla (1631) Krisztus a kereszten (1632) Las Meninas, Az udvarhölgyek Szent Péter

Bibliográfia

Mulatt nő (kb. 1618)

• Stirling: Velazquez and his works (London, 1855);
• Curtis: Velazquez and Murillo (London és New-York 1883);
• Justi klasszikus műve: Diego Velazquez und sein Jahrhundert (Bonn, 1888, 2. kiad. 1903);
• Stevenson: The Art of Velazquez (London, 1895);
• Beruete: Velazquez (Párizs, 1898);
• Lafond (Paris, 1906); Baldry: Velazquez (New York, 1908);
• Calvert és Hartley: Velazquez (London, 1908);
• Gensel: Velazquez (2. kiad. Berlin, 1908)
• Passuth László: A harmadik udvarmester (történelmi regény, 1. kiad. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1962)

További információk

• Diego Velázquez festményei - TerminArtors.com
• Diego Velázquez festményei a Pradóban angolul

Kapcsolódó szócikkek

• Nagypéntek
• Arakhné
• Luis de Góngora y Argote
• Mária Anna spanyol infánsnő
• Habsburg Mária Anna spanyol királyné
• Barokk