Francisco Pacheco del Río

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francisco Pacheco del Río
Szent József álma
Szent József álma
Született
1564. november 13.
Sanlúcar de Barrameda
Elhunyt
1644. november 27. (80 évesen)
Sevilla
Állampolgársága spanyol
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco Pacheco del Río témájú médiaállományokat.
Pacheco Az utolsó ítélet című oltárképe

Francisco Pacheco del Río vagy röviden Francisco Pacheco (eredetileg Francisco Pérez; Sanlúcar de Barrameda, keresztelő napja 1564. november 3.Sevilla, 1644. november 27.) spanyol festő, grafikus. Diego Velázquez és Alonzo Cano mestere, életének legjelentősebb alkotása azonban 1649-ben megjelent festészetelméleti kézikönyve.

Élete[szerkesztés]

Nemesi családban született, Juan Pérez és Leonor del Río gyermekeként (születése éveként a közelmúltig tévesen 1571-et tartották számon). Kitűnő nevelésben részesült nagybátyja, Sevilla kanonokja, Francisco Pacheco házában, akinek nevét tisztelete jeléül később fel is vette. Luis Fernández mellett tanult festészetet, legkorábbi ismert munkái 1589-ből valók. Főként a sevillai és az andalúziai főpapság megrendelésére dolgozott, kezdetben zászlókat, lobogókat, templomi díszítményeket, faszobrokat festett, 1598-tól pedig több társával együtt részt vett a sevillai székesegyház festett díszítményeinek elkészítésében. Első komoly munkáját, a valladolidi Nuestra Señora de la Merced templomban elhelyezett, Születetlen Szent Rajmund életét bemutató sorozatot 1600-ban készítette el. A megbízást Alonso Vásquez elől sikerült megszereznie, aki a későbbi években is Pacheco legnagyobb riválisa volt. 1603-ban megbízást kapott a sevillai Casa de Pilatos Daidalosz és Ikarosz történetét megelevenítő freskóinak elkészítésére.

1611-ben elutazott Toledóba, Madridba és az Escorialba, aminek során megismerte El Greco és Tiziano műveit. Sevillába való visszatérte után megnyitotta művészeti iskoláját, s többek között tanítványául szegődött a fiatal Diego Velázquez és Alonzo Cano is. 1616-ban Pachecót a sevillai festőcéh főmesterévé választották. 1618-ban az inkvizíció a közerkölcs őrének nevezte ki, s feladata a Sevillában eladásra bocsátott festmények cenzúrázása, az emberi meztelenséget ábrázoló képek kiszűrése volt.

1623-ban ismét Madridba látogatott tanítványaival – köztük az immár vejévé vált Velázquezzel –, s két évet a fővárosban tartózkodott. Ez idő alatt festette meg a királyi udvar megbízásából több száz udvari méltóság portréját. 1625-ben visszatért Sevillába, s itt is tevékenykedett egészen haláláig.

Életműve[szerkesztés]

Pacheco bibliai jeleneteket ábrázoló olajképeit a katolikus ikonográfiához való merev ragaszkodás, az ellenreformáció egyéni stílust nem tűrő szigora jellemezte. Portréfestői munkássága jelentősebb, de ezen a téren sem engedte szabadjára művészi intuícióit, pusztán a megbízók kívánalmainak tett eleget: az általa ábrázolt valamennyi emberalak egyöntetűen méltóságot sugároz. Képei technikailag kifogástalanok, bár tónusban szegények és korai képeit egyfajta elnagyolt ecsetkezelés is jellemzi. 1611-es tanulmányútja festészetére is hatott, művészi formanyelve gazdagabb és árnyaltabb lett. 1614-ben fejezte be egyik főművét, a Szent Izabella-konvent (Convento de Santa Isabel) részére festett, Utolsó ítélet című oltárképet. Jelentősek a sarutlan karmeliták madridi konventjének általa festett falképei is. További fontos festményei: Szeplőtelen fogantatás, Miguel Cid arcképével (16111621, sevillai székesegyház), Krisztus angyalokkal (1616, Courson-kastély, Párizs), Szent Ágnes misztikus eljegyzése (1628, Szépművészeti Múzeum, Sevilla).

Ő volt az első sevillai művész, aki nem érezte méltóságán alulinak faszobrok, Madonna-szobrok megfestését, emellett nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy féldomborművek esetén a háttér és a kisebb alakok is művészi módon meg legyenek festve.

Fennmaradt mintegy háromszáz kisebb grafikája, többnyire határozott vonalvezetésű, fekete-piros krétaportrék, amelyek szabadabb képzeletvilágú alkotónak mutatják. Portrégyűjteménye kultúrtörténeti jelentőségű is, ugyanis Pacheco ezekkel a rajzokkal örökítette meg a házába ellátogatók, köztük Fernando de Herrera és Miguel de Cervantes arcvonásait.

Életművének legjelentősebb darabja spanyol nyelven írt festészetelméleti alapvetése és gyakorlati tanácsadója, amely halála után öt évvel, 1649-ben jelent meg három kötetben Arte de la pintura… (A festés művészete…) címen. Gyűjteményes kötetben adta ki Herrera verseit is.

Főbb írásai[szerkesztés]

  • Libro de descripción de verdaderos retratos de ilustres y memorables varones, Seuilla, 159?.
  • Arte de la pintvra, sv antigvedad, y grandezas, Seuilla, S. Faxardo impressor, 1649.

Források[szerkesztés]

  • Michael Bryan, A biographical and critical dictionary of painters and engravers, London, Bohn, 1849, 535–536.
  • Jean Chrétien Ferdinand Hoefer, Nouvelle biographie générale depuis les temps les plus recules jusqu’à nos jours, avec les renseignements bibliographiques et l’indication des sources à consulter, Paris, Firmin Didot frères, 1862, 12.
  • Neil De Marchi & Craufurd D. W. Goodwin, Economic engagements with art, Durham, Duke University Press, 1999, 33–40.
  • Louis Viardot, A brief history of the painters of all schools, Read Books, 2007, 201–202.
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 399. o. ISBN 9639257117