San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az El Escorial-i kolostor és környezete, Madrid
Világörökség
Az Escorial déli homlokzata
Az Escorial déli homlokzata
Adatok
Ország Spanyolország
Világörökség-azonosító 318
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, VI
Felvétel éve 1984
Elhelyezkedése
San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor (Spanyolország)
San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor
San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor
Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 40° 35′, ny. h. 4° 09′Koordináták: é. sz. 40° 35′, ny. h. 4° 09′

A San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor (Real Monasterio de San Lorenzo de El Escorial) a 16. században épült uralkodói palota és kolostor Spanyolországban, a Madrid tartományban lévő San Lorenzo de El Escorial település mellett.

II. Fülöp Spanyolország Habsburg uralkodója építtette a saint-quentini csata napján (1557. augusztus 10.) – Szent Lőrinc napján – tett fogadalma folytán. Juan de Toledo és Juan de Herrera jeles építészek 1563-tól 1584-ig építették. Fülöp Madridot tette meg fővárossá, s tőle északnyugatra emeltette az impozáns épületet, a királyi család lakhelyét.

Az épület[szerkesztés]

A kolostor udvara
A könyvtár

A fenséges kolostorpalota óriási terjedelmű, hossza 240 m, szélessége 190 m, rajta 7 torony, 15 kapu és 1110 ablak van. Sárgás gránitból készült, komor külsejű és hosszú boltozott folyosóival rideg belsejű építmény.

A legfigyelemreméltóbb része a 95 m magas kupolával ellátott templom; 48 oltárát több értékes kép ékesíti; a boltozaton 8 freskó Luca Giordanotól való; két aranyozott bronzból készített imádkozó csoport V. Károlyt és II. Fülöpöt ábrázolja; az egyik kápolnában pompás elefántcsontkereszt látható Benvenuto Cellinitől. A főhajó alatt van a királyok panteonja, amelyben 26 spanyol király és királyné, a többi közt V. Károly koporsóját is őrzik; Az infánsok panteonjában, ahol a királyi gyermekek és gyermektelen királynék alusszák örök álmukat, van a lepantói győzőnek, don Juan d'Austriának a koporsója is. A főlépcsőt, amely az egész épületnek egyik legérdekesebb része, szintén Giordano freskói díszítik. Magában a palotában csak néhány nagy csatakép díszíti a falakat. A palota körül elterülő parkban „több az architektúra, mint a növényzet”. Itt áll a Casa del Príncipe.

A könyvtár[szerkesztés]

Az első barokk teremkönyvtár. II. Fülöp híres építőmestere, Herrera az elsők között volt, aki a korábbi pulton való elhelyezés helyett falipolcokon (repositoriumokon) oldotta meg a könyvek tárolását. Ezáltal a terem közepe felszabadult a könyvektől, s alkalom nyílt a ritkaságok és drágaságok elhelyezésére. A könyvtár belső elrendezésével, nagy belmagasságával a barokk látványos terem jellegét öltötte magára. A könyvtár az uralkodó személyes felügyelete alatt rendkívül gyorsan gyarapodott. A legértékesebb de Mendoza államférfi hagyatéka volt. A könyvtárosa, Montanus különleges rendezési elveket vezetett be: az állományt először nyelvek szerint csoportosította, majd elválasztotta a kéziratokat a nyomtatványoktól, s végül az egészet 64 tárgy szerint felosztott csoportba sorolta. A könyvtár sok értékes, különösen ókori klasszikai és arab irodalmi kincseket rejt magában.

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor témájú médiaállományokat.