Lajtaszentmiklós

	Lajtaszentmiklós (Neudörfl an der Leitha)
	Határőrház az egykori magyar-osztrák határon
	; Lajtaszentmiklós címere
	; Lajtaszentmiklós címere
	Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Rang	mezőváros
Járás	Nagymartoni járás
Polgármester	Dieter Posch (SPÖ)
Irányítószám	7201
Körzethívószám	02622
Forgalmi rendszám	MA
Testvérvárosok	Lista Zollikofen
	Népesség
Teljes népesség	4564 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség	478 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	273 m
Terület	9 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 47′ 52″, k. h. 16° 17′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 52″, k. h. 16° 17′ 48″
	Lajtaszentmiklós weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lajtaszentmiklós témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Lajtaszentmiklós (németül: Neudörfl an der Leitha, horvátul: Najderflj) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Nagymartoni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Kismartontól 30 km-re délnyugatra, a Lajta jobb partján fekszik 5 km-re Bécsújhelytől. Lajtaszentmiklós Lichtenwörth, Savanyúkút, Pecsenyéd, Katzelsdorf és Bécsújhely községekkel határos. A település nyugati határa jelezte egyben 1922 előtt Ausztria és Magyarország határát.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét Szent Miklósnak szentelt templomáról kapta.

Története[szerkesztés]

A település története a távoli múltba nyúlik vissza. A régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is éltek itt emberek. A római korban út vezetett itt át, melynek nyomai Savanyúkút és Lajtaszentmiklós között megtalálhatók. A római településeket a népvándorlás vihara elsodorta és a környék újbóli nagyobb arányú benépesülése csak a frank uralom alatt ment végbe.

A települést a honfoglalás után besenyő határőrzők lakták és legutóbbi időkig határtelepülés maradt. Eredeti neve „Röjtökör” volt, amely a magyar „rejtek”(hely) és az „őr” főnevek összetétele. 1223-ban II. András király a települést egy bizonyos Aragóniai Simonnak adta. 1246. június 15-én határában zajlott a Lajta menti csata, melyben Harcias Frigyes osztrák herceg is elesett. Urának ebben az időben vámszedési joga is volt, mely egészen Simon ágának kihalásáig fennállt. Ezután a Fraknói grófok birtoka lett. A 15. század második felében többször cserélt gazdát Hunyadi Mátyás és III. Frigyes német-római császár között. Ezután történetéről mintegy 300 évig, a mai település alapításáig nincs írásos emlék, csak annyi ismeretes, hogy a Warthbergen határőrhely állt. Körülötte szétszórtan egyedülálló szalmakunyhók és faházikók helyezkedtek el, melyekben határőrök laktak. A terület birtokosai előbb a Nagymartoni grófok, majd az Esterházyak voltak.

A szentmiklósi malom *(„Hofleithamühl”),* 1650.

Ezen a Lajta menti sík területen alapította meg 1643-ban a birtokos Esterházy László gróf a mai települést. Alapításakor a grófot főként az a cél vezette, hogy ide a határhoz a Lajta átkelőhelyéhez, ahol az ő árui is átmentek az osztrák területekre piacot létesítsen. A warthbergi határőrtelep kunyhóit lebontatta, lakóinak házhelyeket adott és új házakat építtetett. Az új településen kápolnát, malmot és áruinak felvevőhelyet is építtetett. Szent Miklósnak szentelt kápolnájáról a település a „St. Nikolaus an der Leytha” (Lajtaszentmiklós) nevet kapta.

Az új település létesítése ellen a szomszédos Bécsújhely tanácsa rögtön panasszal élt és polgárai sem nézték jó szemmel a folyó túlsó partján létesített új telepet. A tiltakozások hatására az építkezések abbamaradtak. Az alapító halálával az új birtokos utódja, Esterházy Pál lett, aki a tiltakozások ellenére is folytatta az építkezést. A további viták megelőzésére erős falat építtetett, melynek egy része ma is fennáll. 1650-ben Lajtaszentmiklósnak már 50 háza volt és Esterházy Pálnak a vitákat sikerült lecsendesíteni. Az új település 1652-ben piactartási jogot kapott. Temploma 1669-ben épült, melyet 1683-ban a török lerombolt, majd 1783-ban helyreállítva bővítették. 1675-ig 30 paraszt, 81 zsellérház, malom, iskola, templom és plébánia, összesen 117 épület készült el. 1683-ban az egész falut elpusztította a Bécs ellen vonuló török sereg, de újjáépítették.

Vályi András szerint „Lajta Sz. Miklós. Neudörfel. Német falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság; lakosai katolikusok, fekszik Újvároshoz (Neustadt) fél mértföldnyire; 2 nyomásbéli határja kevés búzát, ’s egyebet is terem; szőlőhegye nintsen, vendégfogadója nagy, serháza is van, ’s fördője Lajta vizén. Innep napokon Ausztriából az Újvárosiak itten múlatgattyák magokat, a’ magyar bort, ’s dohányt méltán kedvelvén.”^[2]

Fényes Elek szerint „Lajta-Szent-Miklós, németül Neudörfl, német m. v. Sopron vmegyében, Ausztria határszélén, Német-Ujhelyhez csak 1/2 mfdnyire, 158 házzal, 1361 kath. lak., paroch. templommal. Van 460 h. szántóföldje, 100 h. legelője, 111 hold kertje, 53 kapa szőlője; erdeje nincs. Földje nagyon középszerű. Nagy vendégfogadó. Sörház. Harminczadhivatal. Savanyuviz forrás. Birja h. Eszterházy.”^[3]

1874. április 5-én az osztrák szociáldemokraták, a magyar szocdemek részvételével itt a kastélyban tartották első kongresszusukat. 1910-ben 2460, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Nagymartoni járásához tartozott. 1921-ben Ausztria része lett.

Napjainkban Bécsújhely (Wiener Neustadt) elővárosának tekintik, mellyel gyakorlatilag egybenőtt.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1669-ben épült eredetileg Szent Miklós püspök tiszteletére. 1683-ban elpusztította a török. 1686-ban újjáépítették és a Kisboldogasszony tiszteletére szentelték fel. 1783-ban barokk stílusban átépítették és bővítették, ekkor épült tornya is. A templomot 1953-ban felújították, a barokk berendezést eltávolították. A régi templomból csupán a Szent Miklóst ábrázoló barokk faszobor (korábban a bejárat feletti fülkében állt) és a főoltáron függő, 1683-ból származó búcsújárókép maradt meg.
A Nepomuki Szent János kápolna 1745-ben épült.
A település nyugati szélén álló Esterházy-kastélyt a 17. század közepén Esterházy Miklós építtette. A lakóépülethez uradalmi malom, sörház, gazdasági épület, majd a 18. században újabb gazdasági épületek, fűrészmalom és fürdőház is épült.