Márcfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Márcfalva (Marz)
Községháza
Községháza
Márcfalva címere
Márcfalva címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang község
Járás Nagymartoni járás
Alapítás éve1202
Polgármester Gerald Hüller (ÖVP)
Irányítószám 7221
Körzethívószám 02626
Forgalmi rendszám MA
Népesség
Teljes népesség 2073 fő (2018. jan. 1.)[1]
Népsűrűség115 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság252 m
Terület17,4 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Márcfalva (Ausztria)
Márcfalva
Márcfalva
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 43′ 00″, k. h. 16° 24′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 00″, k. h. 16° 24′ 58″
Márcfalva weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Márcfalva témájú médiaállományokat.

Márcfalva (németül: Marz, horvátul Marca) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Nagymartoni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagymartontól 4 km-re délkeletre fekszik. Márcfalva Nagymarton, Petőfalva, Zemenye-Selegd, Fraknónádasd és Szikra községekkel határos. Tengerszint feletti magassága 256 m.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét egykori birtokosairól, a Móroc nemzetségről kapta, akárcsak a falut átszelő patak.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint Márcfalva területén már a kőkorszakban is éltek emberek. Kőbalták, kőeszközök és vonaldíszes cserépmaradványok kerültek elő. 1891-ben a falutól délre, a mai víztározó helyén korai vaskori halomsírokat találtak a hallstatti kultúra idejéből. Az ásatás legérdekesebb lelete egy különleges, nagy agyagedény, ami ma a Bécsi Természettudományi Múzeumban látható. A római korból egy villagazdaság alapfalai és számos kisebb tárgy, pénzek, cserépmaradványok, és a vasútállomás közelében késő római sírok maradtak fenn. A település első templomát a hagyomány szerint Szent Vilmos eichstätti püspök építtette 741-ben.

A mai települést 1202-ben „villa Mouruch” néven Imre király adománylevelében említik először, ahol a Nagymartont határoló települések között sorolják fel. 1230-ban Moruch, 1237-ben Movroch, 1346-ban Poss. Mowroch, 1381-ben Maruch, 1411-ben Poss. Moroch, 1432-ben Moroczhel, 1434-ben Morocz, 1449-ben Marocz néven említik a korabeli források.[2] A magyar államalapítás után Márcfala a templomos helyek egyike volt. A 13. század elejétől a besenyők fejedelmi nemzetsége, az Osli nembeli Móroc ág birtoka volt. Ágoston-rendi prépostságát 1223 előtt az Osli nembeli Sur fia Péter alapította. Kolostorát 1242-ben a tatárok valószínűleg elpusztították, de az Osli nemzetség újra felépíttette, és 1438-ig állt. Emlékét ma már csak a Klosterbreiten dűlőnév őrzi.

A birtokot Nagy Lajos király adományozta Nagymartoni Pálnak, és a falu ekkor került a magát később Fraknóinak nevező család birtokába – ebben az időszakban Márcfalva volt a környék egyik legnagyobb települése. 1346-ban egy okirat abban a korban egyedülállóan név szerint is felsorolja családfőit. Ez a dokumentum a település történetének értékes forrása. A 14. század végén a Fraknóiaknak az Ostfi családdal voltak birtokvitáik Márc elfoglalása miatt. A 14–15. században a települést többségben német ajkú parasztok lakták, lakói a mezőgazdaság mellett főként kézművességgel foglalkoztak. A falu életében döntő jelentősége volt Sopron város közelségének, mert az vész esetén menedéket nyújtott az itt lakóknak. Békeidőkben a márci bort is jól el lehetett adni Sopronban és Bécsújhelyen. 1456-ban a márcfalvi templomban kötött békét Sopron városa néhány olyan nemesi családdal, melyekkel régóta vitában állt. A falu népességéről először az 1500-as fraknói urbárium ad hiteles információt.

A török Márcfalvát 1529-ben és 1532-ben is elpusztította. A szultán és a császár békekötése után császári katonaság állomásozott a faluban. 1605-ben a Bocskai felkelés során a felkelőkkel szövetséges török-tatár csapatok égették fel, és sok lakóját hurcolták fogságba. 1620-ban a Bethlen-felkelésben újabb súlyos károkat szenvedett. 1683-ban ismét feldúlta a Bécs ellen vonuló török. A németek lakta, császárhű falut 1704-ben kuruc csapatok pusztították, 1708-ban pedig kirabolták. 1600-ban, 1644-ben és 1713-ban pestisjárvány pusztított. Az áldozatok emlékére 1715-ben pestisoszlopot emeltek.

A napóleoni háborúk idején 1804-ben jelentek meg itt az első francia csapatok. A hadak nyomában 1806-ban kolerajárvány tört ki, és több mint száz áldozatot követelt. 1845 és 1847 között megépült a Bécsújhelyt Sopronnal összekötő vasútvonal, és új lendületet adott a fejlődésnek.

Vályi András szerint „MÁRCZ. Német falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sopronhoz 1 6/8 mértföldnyire, két nyomásbéli hegyes határja, búzát, zabot, rozsot, árpát, és pohánkát terem, bora tsekély, erdeje bőven van, híresek tseresnyéi nagyságáért.”[3]

Fényes Elek szerint „Márcz, német falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz nyugot-északra 1 3/4 mfd. 1160 kath. lak., s paroch. templommal. Határa agyagos, kövecses és sovány. Van 646 hold szántófölde, 127 hold rétje, 12 hold legelője, 5 hold szilvása, 1480 kapa szőlőhegye, 1900 hold erdeje. Fő gazdasága gyümölcs. Cseresnyéje sok és a bécsi piaczon is hires; jó fajta almát és kevés gesztenyét is termszt. F. u. h. Eszterházy Pál.”[4]

A 19. század végén számos gazdasági és szociális intézményt alapítottak. 1910-ben 1828, túlnyomórészt német ajkú lakosa volt. Az első világháború során 67 helybeli esett el a frontokon. A trianoni békeszerződésig Márcfalva Sopron vármegye Nagymartoni járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. Az elektromos áramot 1929-ben vezették be a településen. 1930-ban új iskola építésébe kezdtek. A második világháborúban a fronton elesettek mellett a szovjet csapatok bevonulásának több civil áldozata okozott sok szenvedést az itt lakóknak. Súlyos károk érték az épületeket is, különösen a templomot.

A háború után megkezdődött az újjáépítés és a következő évtizedekben kiépült az infrastruktúra is: a közterek világítása, a csatornahálózat és a Marzerbach szabályozása. 1972-ben megépült az első ipartelep és bevezették a földgázt a településre. Ma már 18 üzem működik a vidéken. 1960-ban bővítették az iskolát, 1967-ben pedig a községi hivatalt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Péter tiszteletére szentelt erődtemplomát 1683-ban a török elpusztította. 1691-ben újjáépítették, és a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. 1900 körül újraszentelték; azóta Mária Megkoronázásának temploma. 15. századi védőfal veszi körül ovális lőrésekkel. Déli kapuzatának freskója 14. századi.

A falu 1767-ben emelt kápolnája ma búcsújáró hely.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Források[szerkesztés]