Ulánbátor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ulánbátor (Улаанбаатар)
Panorama Ulan Bator 39.JPG
Ulánbátor címere
Ulánbátor címere
Ulánbátor zászlaja
Ulánbátor zászlaja
Közigazgatás
Ország Mongólia
Alapítás éve1639 Urga néven
1924-től Ulánbátor
Irányítószám 210
Körzethívószám 11
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség1 396 288 fő (2015) +/-
Népsűrűség259 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1350 m
Terület4704,4 km²
IdőzónaUTC+8
Elhelyezkedése
Ulánbátor (Mongólia)
Ulánbátor
Ulánbátor
Pozíció Mongólia térképén
é. sz. 47° 55′ 13″, k. h. 106° 55′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 13″, k. h. 106° 55′ 02″
Ulánbátor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulánbátor témájú médiaállományokat.

Ulánbátor (mongolul Улаанбаатар, klasszikus mongol jelekkel: Ulaghanbaghatur.svg, Ulaɣan Baɣatur, ejtés ulaan baatur, jelentése „vörös hős”), Mongólia fővárosa.

Földrajz[szerkesztés]

A város a Tola folyó (a Szelenga mellékfolyója) partján fekszik, mintegy 1300 m tengerszint feletti magasságban. A város mellett emelkedik a mongolok egykori szent hegye, a Bogd-úl, amely ma természetvédelmi terület.

Lakóinak száma 1968-ban 260 ezer, 1977-ben 345 ezer, 2005-ben – a vonzáskörzetekkel, Nalajh várossal együtt – 764 ezer fő volt. 2007-ben elért 1 milliót is.

Éghajlat[szerkesztés]

A város éghajlata szélsőségesen kontinentális, a nyár forró, a tél hosszú és hideg (−30 °C), kevés a csapadék (átlag 300 mm), a levegő páratartalma rendkívül alacsony.

Ulánbátor éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)−1,97,718,725,533,834,735,136,930,824,112,9−1,536,9
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−15,6−11,4−2,08,316,821,622,721,515,66,8−4,4−13,75,6
Átlaghőmérséklet (°C)−24,6−20,6−9,80,38,914,616,614,77,3−1,1−13,2−21,9−2,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−26,5−24,1−15,4−5,82,78,311,29,32,2−6,0−16,2−23,8−6,9
Rekord min. hőmérséklet (°C)−44,2−40,6−35,1−26,1−14,6−6,4−3,0−5,6−18,0−25,3−36,0−41,6−44,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)12281341575126632212
Havi napsütéses órák száma1762042652622992692492582452271771562787
Forrás: Hong Kong Onservatory


Története[szerkesztés]

Ulánbátori utca
Vízszállító kocsi a Gandan-dombon, a kolostorba igyekvő lámával (1972)

Régi neve Da Hüré (Даа Хурээ) vagy Ih Hüré (Их Хурээ) („nagy kolostor”); 1911-től, az önálló Mongólia megalakulásától 1924-ig Nijszlel Hüré (Нийслэл Хурээ) („főváros-kolostor”). Külföldön az orosz Urga elnevezést vették át, ami a mongol örgö („jurtapalota”) szóból ered. Később kapta az Ulánbátor nevet ami „vörös hőst” jelent.

1639-ben jött létre az első buddhista főpapi székhely egy lámakolostorban, amely – a nomád viszonyoknak megfelelően – egyik helyről a másikra vándorolt, és végül 177879-ben telepítették le a mai város helyén. A templomok és szerzeteslakások mellé előbb kínai kereskedők, kézművesek, majd orosz kereskedők települtek, és a 19. század közepére a kolostorváros nemcsak a lámaista egyház, hanem a Kína és Oroszország közötti tea kereskedelem központja lett. A régi fővárosnak két központja volt: a nagyobbik a mai Szühebátor tér helyén állott kolostor körül, a kisebbik az ún. Gandan-dombra épült kolostor körül alakult ki, ezeket vették körbe a városi lakosság jurtái. Különálló negyedet alkottak a kínai kereskedők vályogházai. A 20. század elején a városban száznál több kisebb-nagyobb szentély, kolostor működött, közel 15 ezer szerzetessel. Amikor 1911-ben megdöntötték a mandzsu császárság hatalmát, az önállóvá lett ország uralkodója az addigi főpap (a Dzsepcundamba Kutuktu azaz a Bogdo gegen) lett. Az ő idejében létesült Urgában többek között az első jelentősebb villamos erőmű, valamint az orosz-mongol nyomda, ahol az első mongóliai és mongol nyelvű újságokat nyomtatták. A város 1919-ben a kínaiak, majd a fehérgárdista Ungern báró hatalma alá került, végül 1921-ben a Vörös Hadsereg által támogatott mongol csapatok vették birtokukba. 1924-ben a Nagy Népi Hurál (parlament) első ülésén kikiáltották a népköztársaságot, a főváros ekkor kapta a mai Ulánbátor („Vörös Hős”) nevet. A forradalom után itt kezdődött el az ország újkori élete. A város szovjet segítséggel épült, és az 1930-as években ugyancsak szovjet „segítséggel” szüntették meg buddhista jellegét, rombolták le szinte összes templomát, lámakolostorait.

A mai város[szerkesztés]

A jelentősebb építkezések az 1940-es évek második felében kezdődtek, a fontosabb középületek ma is a sztálini korszak neobarokkos, neoklasszicista jellegzetességeit hordozzák. A régi városszerkezet gyökeresen megváltozott, korszerű út- és közműhálózat létesült, és szovjet mintára lakótelepeket (ún. mikrorajonokat) alakítottak ki. A belső kerületekből az 1970-es évekre eltűntek a jurták és vályogházak, de a kiépített körzeteket ma is jurtatelepek sokasága övezi.

A város központja a mongol forradalom vezéréről elnevezett Szühebátor tér, itt rendezték a kommunista állam központi ünnepségeit, és 1989-ben itt kezdődtek a kommunista rendszer elleni első megmozdulások is. A téren áll a Nagy Népi Hurál (parlament) palotája, melynek építését 1945-ben fejezték be (1961-ben átépítették), és az Állami Opera és Balettszínház épülete (19451949.). Szühebátor és Csojbalszan szovjet mintára épített mauzóleumát 2005-ben eltávolították a térről, hogy helyet adjanak Dzsingisz kán készülő új emlékművének. A város sokáig legmagasabb épülete volt a Béke sugárúton épült, nyolc emeletes 1969-ben megnyitott nagyáruház (Их дэлгүүр).

Az üzleti negyed

Gazdaság, közlekedés[szerkesztés]

A főváros első nagyipari létesítménye az 1934-ben alapított Iparművek volt, körülötte alakult ki a gyárnegyed. Kiemelkedő iparágak többek között a fémfeldolgozó ipar, az élelmiszeripar, az építőanyag gyártás, a legfontosabb létesítmények az NDK-magyar együttműködéssel épített húsipari kombinát, a bőr- és ruhagyár, a központi malom. A főváros vonzáskörzetéhez tartozó Nalajh ipari városban szénbánya, üveggyár működik, Szonginóban 1973 óta üzemel a jelentős magyar segítséggel létesített, korszerű oltóanyag- és takarmánygyár.

A városi tömegközlekedés főleg autóbuszokon bonyolódik, 1987 óta több új trolibuszvonal is létesült. A külföldi kapcsolatot az Oroszország és Kína között közlekedő, Ulánbátort is érintő vasútvonal, illetve az ország egyelőre egyetlen nemzetközi repülőtere biztosítja. A várostól 58 km-re délre épülőben van egy új nemzetközi repülőtér is, melynek alapkövét 2012. áprilisában tették le, a munkáltok a tervek szerint 2016. decemberében fejeződnek be. A megyeszékhelyekre rendszeres légi járatok közlekednek. Repülőtere a Dzsingisz Kán nemzetközi repülőtér.

Kultúra[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

A főváros életének fontos tényezője, hogy itt találhatók az ország legjelentősebb felsőoktatási és kulturális intézményei, köztük a Mongol Állami Egyetem és további négy főiskola, valamint a legnagyobb nyilvános könyvtár. Az Állami Opera és Balettszínház mellett a városnak több prózai színháza is van.

Művészet[szerkesztés]

A Természetrajzi Múzeum állandó kiállításának nevezetessége a Góbi-sivatagban kiásott két hatalmas dinoszaurusz-csontváz. A hagyományos és az újkori mongol művészet alkotásai láthatók a 17. századi buddhista főpapról és szobrászról, Dzanabadzarról elnevezett Szépművészeti Múzeumban.

Fesztivál[szerkesztés]

Kiemelkedő látványosság a nemzeti ünnep, a Nadam évente megrendezett rendezvénysorozata, a hagyományos birkózó-, íjász- és lovasversenyekkel.

State Opera Theater of Mongolia.jpg
The State Academic Theatre of Drama in Mongolia.jpg
The national gallery of art - Mongolia.jpg
National Dance.jpg
ZuunmodTemple.jpg
Az állami operaszínház Opera szezonális program Színházi színház Nemzeti Galéria A nemzeti táncegyesület A Manzusir-kolostor temploma

Látnivalók[szerkesztés]

  • A főváros nevezetessége az egyetlen lámakolostor mely a szocializmus évei alatt is működhetett, a Gandan (Örömteli) kolostor. Legrégibb szentélye a 19. század közepén épült.
  • A Palotamúzeum az utolsó bogdo-gegen (főpap és egyben világi uralkodó) téli palotájának fennmaradt épületeiből: hat kínai stílusú templomból és az orosz stílusú, emeletes lakóházból áll. Az épületegyüttest a díszkapukkal és a palotakerttel együtt 18931903 között alakították ki, eredetileg jóval nagyobb területen.
  • Az egykori Csojdzsin láma kolostorát 19041905-ben építették a kínai pagodák stílusában, 1941-ben Vallástörténeti Múzeummá alakították át. Egyedülálló az itt őrzött ún. cam-maszk-ok gyűjteménye: az istenségeket ábrázoló különféle álarcokat rituális táncok alkalmával viselték a szerzetesek.
A Gandan kolostor bejárata (1972)
Csojdzsin láma kolostora (múzeum, 1972)
A Palotamúzeum díszkapuja (1972)
A Téli Palota Béke Kapuja

Testvérvárosok[szerkesztés]

A város hivatalos honlapja[1] alapján:

Városkép[szerkesztés]

Panorámakép a városról
Panorámakép a városról

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ulaanbaatar.mn: Улаанбаатар хотын ах, дүү хотууд Archiválva 2010. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (Ulánbátor testvérvárosai)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Улан-Батор című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Ulan Bator
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulánbátor témájú médiaállományokat.