Ugrás a tartalomhoz

Fürgeszöcskék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szöcske szócikkből átirányítva)
Fürgeszöcskék
Zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima)
Zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak
(Orthoptera)
Alrend: Tojócsövesek (Ensifera)
Öregcsalád: Szöcskék (Tettigonioidea)
Család: Fürgeszöcskék
(Tettigoniidae)
Krauss, 1902
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fürgeszöcskék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fürgeszöcskék témájú kategóriát.

A fürgeszöcskék (Tettigoniidae) a rovarok osztályába az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe tartozó szöcskék (Tettigonioidea) öregcsaládjának egyetlen recens családja (a Haglotettigoniidae család kihalt).

Elterjedésük

[szerkesztés]

A fajok többsége trópusi. Magyarországon 43 fajuk él, ezek közül 14 védett, 3 fokozottan védett.[1]

Megjelenésük, felépítésük

[szerkesztés]

Testalkatuk a sáskákéhoz hasonló, de csápjuk jóval hosszabb a sáskákénál; testhosszuk felénél mindig hosszabb, akár a testhossz ötszörösét is elérheti. A szintén hasonló alkatú tücsköktől egyértelműen megkülönbözteti őket, hogy lábfejük négy ízből áll, míg a tücsköké csak háromból. A nőstények tojócsöve széles, szablya alakú.

Bal szárnyukon úgynevezett ciripelő ér fejlődött ki. A bőrszerű bal szárnyacska a jobb szárny fölött fekszik; a ciripelő hangot a két szárny összedörzsölésével keltik.

Életmódjuk, élőhelyük

[szerkesztés]

A növényevő sáskáktól eltérően a szöcskék többsége vegyesen táplálkozó ám előnyben részesítik a ragadozó életmódot, de vannak tisztán növényevők és ragadozók is. Ugyancsak feltűnő eltérés, hogy a sáskáktól eltérően a legtöbb szöcske éjjel aktív. De a hazai fajoknál ez nem jellemző. Sok faj szárnya redukált; ezek a fajok röpképtelenek.

A hímek elülső szárnytöveiket összedörzsölve ciripelnek – énekük általában hosszabb, gyakran élesebb, áthatóbb hangú a sáskákénál.

Petéiket a földben vagy növények megrepedt szárában helyezik el.

Rendszerezésük

[szerkesztés]

Alcsaládok a fontosabb magyarországi nemekkel és fajokkal:

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]