Déli dobolószöcske

Déli dobolószöcske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Fürgeszöcskék (Tettigoniidae);
Nem:	Meconema;
Tudományos név
	Meconema meridionale; Costa, 1860
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Déli dobolószöcske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Déli dobolószöcske témájú médiaállományokat és Déli dobolószöcske témájú kategóriát.

A déli dobolószöcske (Meconema meridionale) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Európában honos szöcskefaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A déli dobolószöcske testhossza a hím esetében 11-13 mm, a nőstény 12-16 mm, ehhez járul a 7-8 mm-es tojócső. Kisi, karcsú testű faj. Alapszíne világoszöld, a fejtetőtől a potroh végéig keskeny, sárgásfehér csík fut végig a háton. A torpajzs hátsó szélén két vörösesbarna folt látható. Szárnyai csökevényesek, pikkelyszerűek, kb olyan hosszúak, mint a torpajzs. A hím cercusa (potrohfüggeléke) hosszú és befelé hajolva érintik vagy keresztezik egymást. A nőstény tojócsöve enyhén felfelé ível.

A hímek nem a szárnyaikon ciripelnek, hanem hátsó lábaikkal gyorsan, pörgetősen (de nem olyan gyorsan mint a a közönséges dobolószöcske) "dobolnak" a leveleken. A nagyon halk ütések 4-10 másodperces sorozatokban követik egymást.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A közönséges dobolószöcske hasonlít hozzá.

Elterjedése[szerkesztés]

Európában honos, eredetileg a mediterrán vidékeken a Pireneusoktól Olaszországon keresztül az Észak-Balkánig. Az éghajlat melegedésével észak felé terjeszkedik, Közép-Európában is eléggé gyakori, főleg a 400 m alatti területeken. Magyarországon 1996-ban észlelték először a Dél-Dunántúlon, azóta a Dunántúlon, Budapest környékén viszonylag gyakorivá vált.

Életmódja[szerkesztés]

Erdőszéleken, cserjésekben, ligetekben, kertekben, parkokban fordul elő. Az Alpoktól északra főleg városokban található meg a magasabb lokális hőmérséklet miatt. Kedveli a tölgyeket, de nem ragaszkodik hozzájuk. Ragadozó, apró rovarokat, lárvákat, levéltetveket eszik. Alkonyatkor, éjjel aktív. Nyár végén és ősszel a hűvös esték elől gyakran épületekben keresnek menedéket.

Kifejlett egyedeivel júliustól novemberig találkozhatunk. A nőstények fák kéregrepedéseibe rakják petéiket. A lárvák a következő év tavaszán kelnek ki, és ötször vedlenek.

Magyarországon nem védett.