Búbos banka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Búbosbanka
A búbosbanka hangja

A búbosbanka hangja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes)
Család: Bankafélék (Upupidae)
(Leach, 1820)
Nem: Upupa
(Linnaeus, 1758)
Faj: U. epops
Tudományos név
Upupa epops
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési övezetében narancsszín jelöli a költési területet, kék a telelőhelyeket, zöld pedig az egész évben előforduló állományokat.

Elterjedési övezetében narancsszín jelöli a költési területet, kék a telelőhelyeket, zöld pedig az egész évben előforduló állományokat.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Búbosbanka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Búbosbanka témájú médiaállományokat és Búbosbanka témájú kategóriát.

A búbosbanka (Upupa epops) a madarak osztályán belül a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjében a bankafélék (Upupidae) családjába tartozó Upupa nem egyetlen faja.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület háromszor is az év madarává választotta (1989, 1990, 2015). Izrael nemzeti madara.[1]

Afrikai alfaját korábban külön fajnak tekintették, Upupa africana néven. Az elkülönítés alapja az volt, hogy az afrikai bankáknál az evezők fehér sávjai egyetlen nagy, fehér folttá olvadnak össze. A törzsalak és az afrikai forma hangja, viselkedése és szaporodásbiológiája azonban oly mértékben megegyezik, hogy a faji szintű elkülönítést újabban nem tartják indokoltnak. Ugyanígy csak alfaj a Madagaszkáron élő forma, melyet azonban a Természetvédelmi Világszövetség külön fajként tart nyilván, Upupa marginata néven.

Rokon faja volt a korábban élt, nagy testű, feltehetően röpképtelen Szent Ilona-szigeti búbos banka (Upupa antaios), mely csak csontmaradványaiból ismeretes. Kipusztulását a vadászat és a behurcolt ragadozó emlősök (főleg macskák) okozták, röviddel a sziget felfedezése (1502) után. Kb. 15 dkg.

Előfordulása[szerkesztés]

Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is fészkel; telelni Afrika középső részére vonul. A rétekkel, legelőkkel határos, nyílt állományú öreg erdőket kedveli, ahol a fészkeléshez odvas fákat talál. Lakott helyeken, településeken is megjelenik.

Alfajai[szerkesztés]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 25–29, szárnyfesztávolsága 44–48 cm, súlya 45–87 g. Rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető tollbóbitát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul. A felnőtt egyedek feje, nyaka és egész alsóteste világos rozsdássárga. A hát és a szárnyak feketék, sűrű fehér harántsávozással. A farok fekete, a farktollak közepén széles fehér harántsáv húzódik. A bóbita tollai rozsdavörösek, az első 4–5 toll vége fekete, a leghosszabb tollak vége fehér-fekete. A fiatalok színezete elmosódottabb, halványabb, bóbitájuk nem olyan fejlett, mint a felnőtt egyedeké. A csőr enyhén lefelé ível, hosszú, csipeszszerű és fekete. A láb ólomszürke, a szem sötétbarna.

Életmódja[szerkesztés]

Táplálékát rovarok (főleg sáska, tücsök, cserebogár, lótetű), valamint lárvák, pajorok, kukacok és giliszták képzik, melyeket hosszú csőrével a földből szedeget ki.

Szívesen elfoglalja a harkályok odúit, de bármilyen alkalmas faodúban, üregben, kőrakásban költ, akár talajszinten is. 5–8 piszkosfehér tojásán kizárólag a tojó kotlik, miközben a hím a táplálékot hordja. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. A fiókák veszély esetén bűzös ürüléket spriccelnek támadójuk felé, és a költőüreg is tele van bűzös ganéval – erre utal a madár számos népies neve: büdösbanka, szurtos dudu, ganajmadár, fostos bugybóka[2] stb.

Szaporodása[szerkesztés]

Üregekben, főleg harkályok odvaiban költ, de lakott helyeken, településeken is fészkel. A fészekrakási szokásai sokszor az extremitást idézi, hiszen találták már meg a fészkét farakás között, fában szegény vidékeken sziklarepedésekben, kőfalak üregeiben vagy kutakban, de költhet löszfalak üregeiben is és talán a legérdekesebb, amikor egy kotló a porladó lókoponyába rakott fészket. Fészekalja 5–8 tojásból áll, melyen a tojó 16–19 napig egyedül kotlik. A fiatalok 26–27 naposan repülnek ki a fészekből.[3]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon márciustól szeptemberig tartózkodik, rendszeres fészkelő; ősszel délre vonul.

Érdekesség[szerkesztés]

A búbosbankáról utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Népies nevei[szerkesztés]

babuba, (fostos) bugy(b)óka,[4] (Somogy m.), butyboka, babuk(a), babutyka, baták, büdös bod, büdös/bűzös banka,[5] babut(k)a, bubutka, budoga (Pécs), szaros babucska (Albertirsa), bóbásbanka (Heves m.), daduk, dudoga, dod, dutka, szurtos dudu, ganajmadár (Jászberény), polonca, jututu-banka, szalakatóka, sárosbanka[6]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Israel names biblically banned Hoopoe national bird”, Reuters, 2008. május 29. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 9.) 
  2. Triplázott a fostos bugybóka. HVG, 2015. január 5. (Hozzáférés: 2015. január 5.)
  3. Európa madarai, Búbos banka. europamadarai.hu. [2021. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 5.)
  4. Index: A fostos bugybóka lenyomta a fekete rigót (magyar nyelven). index.hu, 2015. január 5. (Hozzáférés: 2022. április 24.)
  5. Adrienn, Zám: Iszonyú bűzt éreztek a lakók, nem várt vendéget találtak a házban: a padláson kuporgott (magyar nyelven). femina.hu, 2022. április 24. (Hozzáférés: 2022. április 24.)
  6. Népies madárnevek - Régi madárnevek. madaras.lapunk.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 3.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]