Harkályfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Harkályfélék
Szőrös hőcsik (Picoides villosus)
Szőrös hőcsik (Picoides villosus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Család: Harkályfélék (Picidae)
Leach, 1820
Alcsaládok és nemek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Harkályfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Harkályfélék témájú médiaállományokat és Harkályfélék témájú kategóriát.

A harkályfélék (Picidae) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozó család. 28 nem és 214 faj tartozik a családba. Magyarországon élő fajaikat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1997-ben és 1998-ban „Az év madaraivá” választotta.

Előfordulásuk[szerkesztés]

A családhoz tartozó fajok világszerte megtalálhatóak, kivéve az Ausztráliát, Új-Zélandot, Új-Guineát, Madagaszkárt, a Csendes-óceán szigetjeit és a szélsőséges sarkvidékeket. A legtöbb faj erdei élőhelyeken él, bár néhány faj fátlan területeken, sziklás domboldalakon és a sivatagokban is megtalálható.

Több, mint 100 faj otthona Közép- és Dél-Amerika. A törpeharkályok kizárólag a trópusokon élnek. Nyaktekercsek csak az Óvilágban találhatók.

Kárpát-medencei előfordulásuk[szerkesztés]

Jellemző magyarországi képviselői a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és más fakopáncsfajok (más néven tarkaharkályok) (Dendrocopos), a zöld küllő (Picus virirdis), a fekete harkály (Dryocopus martius) és a nyaktekercs (Jynx torquilla). Közép-Európa más harkályfajai: hamvas küllő, közép fakopáncs, kis fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a fehérhátú fakopáncs és a balkáni fakopáncs.

Megjelenésük[szerkesztés]

A legkisebb a Picumnus aurifrons 8 centiméter, testtömege 7 gramm. A legnagyobb a kihalófélben lévő császárharkály (Campephilus imperialis), átlagos 58 centiméteres hosszával és valószínűleg több mint 600 grammos tömegével. A harkályok vetélőujja és erőteljes, a test súlyát alátámasztó kemény tollú farktollai lehetővé teszik a függőleges fatörzseken való mozgást. Hosszú, vésőszerű csőrükkel vájják ki a fa kérgét, és hosszan kiölthető nyelvükkel húzzák ki alóla az élősködőket. Télen előfordul, hogy méhkaptárakon kopogtatnak, vagy a házak szigetelését teszik tönkre. A kaptárak védelmére Örösi dróthálót vagy zárt helyi teleltetést javasol.

A koponya alkalmazkodott a rázkódások elviseléséhez. Nyelvük lapos, vékony, enyhén elszarusodott, a végén kis, visszafelé hajló kampókkal. Szárnyuk közepesen hosszú, lekerekített. Egyes fajok (például a háromujjú hőcsik) lábáról hiányzik a vetélőujj, nekik két ujj néz előre, egy hátra.

Életmódjuk[szerkesztés]

Harkály

A kopácsolás hangja

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A legtöbb faj párban él erdőkben, kertekben, faültetvényeken. Nagyobb csoportokba csak kivételesen, költési időn kívül csoportosulnak. Többnyire a fatörzseken másznak; ügyetlenül járnak a földön, és rövid szakaszokon repülnek.

Különleges képességük, hogy nagy erővel, gyorsan és hosszasan képesek a fán kopácsolni csőrükkel, és üreget vájni, akár táplálékért, akár fészkelőodú készítésének céljából, akár a terület megjelöléséért, akár párkeresés céljából. A kontyos feketeharkály képes egy nap akár 12 ezerszer a fához csapni, és nem szenved agykárosodást.[1] Egy harkály egy másodperc alatt 20 ütést is leadhat, és minden ütés sebessége 25 km/h a Nature 2006. októberi száma szerint. Ez akár az 1200 g-t is elérheti, ami több, mint százszorosa annak, amit az ember el tud viselni.

A Nature több korábbi eredményt idéz a harkályok különleges képességének megmagyarázásáért. Egyrészt, agyuk viszonylag mereven rögzül a koponyájukban, mert kevés folyadékkal van körülvéve.[2] Másrészt az agyat különösen erős izmok veszik körbe, amik tompítják az ütközés erejét. Mielőtt a csőr a fához ütközik, ezek az izmok megfeszülnek, és elnyelik a becsapódás erejét. Harmadrészt a kopácsolás vállból indul, a nyak és a fej merev marad. Minden vízszintes és függőleges irányú elfordulás akadályozva van, ezzel a nyíróerő minimalizálódik. Végül a harkály az ütközés előtt egy ezredmásodperccel becsukja a szemét, ezzel védi a szálló forgácsoktól.

Táplálkozásuk[szerkesztés]

Harkály a madáretetőnél

A legtöbb faj rovarevő, és zsákmányát fakéreg alatt, vagy pudvás fában keresi. Ehhez felfelé másznak a fán, és kopácsolással keresik az üreges helyeket.

Egyes fajok, mint a nyaktekercs és a zöld küllő a felszínen táplálkoznak, és főként hangyákon élnek. Egyes fajok, mint például az amerikai Sphyrapicus nem tagjai buzgón nyalogatja a fák nedveit, amihez maguk is felsértik a fa kérgét. Egyes fajok magvakat, gyümölcsöket, rügyeket és gombákat esznek, és készletet is gyűjtenek.

A nagy fakopáncsok mogyorót, fenyőtobozt szorítanak az általuk kivájt kis üregbe, utána csőrükkel feltörik. Ezt kihasználják más madarak, például a szarkák, akik elkergetik a harkályt, és elfogyasztják a magot.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Hím fekete fakopáncs fiókáival

Rendszerint fák odvaiban költenek. Sok fajuk hímje odvas fatörzsön vagy valamilyen más, jól kongó aljzaton dobolva ad hangjeleket. Erdőkben a többi faj számára is hasznosak, hiszen odúkat készítenek, és így lakóhely jut más madaraknak, emlősöknek (mókus) is.

Maguk vájta odújukban csak egy kis forgács képezi az aljzatot. A tojások fehérek, számuk három-nyolc. A szülők felváltva kotlanak, majd ha kikeltek a fiókák, azonnal elkezdik etetni őket. Ha már tudnak repülni, akkor a szülők elkergetik őket.

Rendszerezés[szerkesztés]

A család az alábbi alcsaládokat és nemeket foglalja magában.

Nyaktekercsformák[szerkesztés]

A nyaktekercsformák (Jynginae) alcsaládjába az alábbi 1 nem tartozik:

Törpeharkályformák[szerkesztés]

A törpeharkályformák (Picumninae) alcsaládjába az alábbi 2 nem tartozik:

Nesoctitinae[szerkesztés]

A Nesoctitinae alcsaládba az alábbi 1 nem tartozik:

Harkályformák[szerkesztés]

A harkályformák (Picinae) alcsaládba az alábbi nemzetségek és nemek tartoznak:

  • Hemicircini nemzetségbe 1 nemet sorolnak:
  • Campephilini nemzetségbe 1 nemet sorolnak:

Források[szerkesztés]

  • Örösi Pál Zoltán: Méhek között. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1957.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Spechte című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

  • Nature Band 443 vom 12. Oktober 2006, S. 616
  • Philip R. May u. a. (1976): In: Lancet 7957, S. 454–455; derselbe: In: Arch. Neurol. 36 (1979), S. 370–373; Ivan R. Schwab (2002): In: British Journal of Ophthalmology 86, S. 843