Kis fakopáncs

Kis fakopáncs
	Kis fakopáncs egy finnországi madáretetőnél
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Picides;
Család:	Harkályfélék (Picidae);
Alcsalád:	Harkályformák (Picinae);
Nemzetség:	Dendropicini;
Nem:	Dryobates; F. Boie, 1826
Faj:	D. minor;
Tudományos név
	Dryobates minor; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Picus minor Linnaeus, 1758; Dendrocopos minor (Linnaeus, 1758); Picoides minor (Linnaeus, 1758);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kis fakopáncs témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kis fakopáncs témájú médiaállományokat és Kis fakopáncs témájú kategóriát.

A kis fakopáncs (Dryobates minor) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.

A korábbi rendszertani besorolás szerint, Dendrocopos nembe volt helyezve, Dendrocopos minor néven.

Előfordulása

Európában és Ázsiában él. Folyóárterek, elegyes erdők és tölgyesek lakója. Ligetes erdők, parkok, elegyes erdők, kedveli azokat a helyeket, ahol a fákon sok száraz ág van.

Alfajai

Dryobates minor amurensis (Buturlin, 1908)
Dryobates minor buturlini Hartert, 1912
Dryobates minor colchicus (Buturlin, 1908)
Dryobates minor comminutus (Hartert, 1907)
Dryobates minor danfordi (Hargitt, 1883)
Dryobates minor hortorum (Brehm, CL, 1831)
Dryobates minor hyrcanus (Zarudny & Bilkevitch, 1913)
Dryobates minor immaculatus (Stejneger, 1884)
Dryobates minor kamtschatkensis (Malherbe, 1860)
Dryobates minor ledouci (Malherbe, 1855)
Dryobates minor minor (Linnaeus, 1758)
Dryobates minor morgani (Zarudny & Loudon, 1904)
Dryobates minor quadrifasciatus (Radde, 1884)

Megjelenése

Testhossza 14–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 25–27 centiméter, testtömege 17–25 gramm. A hím fejtetője vörös, a tojóé fekete. Háta keresztsávozott, testalja fehér. Farkát támaszkodásra is használja.

Életmódja

Lepkék lárváival és levéltetvekkel táplálkozik.

Szaporodása

Magányos fészkelő. Tölgyesekben, gyertyános-tölgyesek, ártéri erdőkben, saját maga által vájt, szűk bejárat után kiöblösödő odú csupasz aljzatára rakja 5-6 tojását, melyen 10-12 napig kotlik. A fiókái fészeklakók, 18-20 napos korukban repülnek ki.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő, gyakori madárnak számít.

Védettsége

Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Európában biztos állományú, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem fenyegetett fajnak számít.