Níkosz Kazandzákisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Níkosz Kazandzákisz
Nikos Kazantzakis.jpg
Született Νίκος Καζαντζάκης
1883. február 18.
Iráklio
Elhunyt 1957. október 26. (74 évesen)
Freiburg
Állampolgársága görög[1]
Nemzetisége görög
Házastársa Galatea Alexiu (1911–1926)
Eleni Szamiu (1945–)
Foglalkozása író
Tisztség Minister without portfolio of Greece (1945. november 26. – 1946. január 11.)
Iskolái Athéni Egyetem (doktorátus, jurisprudence)
Kitüntetései Greek state literary award (1956)
Halál okaleukémia
Sírhely Iráklio

Níkosz Kazandzákisz aláírása
Níkosz Kazandzákisz aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Níkosz Kazandzákisz témájú médiaállományokat.

Níkosz Kazandzákisz (görögül Νίκος Καζαντζάκης, ismert átírásváltozattal Nikosz Kazantzakisz, Iráklio, 1883. február 18.Freiburg, 1957. október 26.) görög regényíró, költő, drámaíró és gondolkodó. 1964-ben vált széles körben ismertté, amikor Michael Kakojannisz megfilmesítette Zorbász, a görög című regényét. A legtöbbet fordított görög írók egyike. Nemcsak irodalmi görög, de hazai krétai görög nyelven is írt.

Élete[szerkesztés]

Kazandzákisz Iráklióban született, 1883-ban. Ez a krétai kisváros abban az időben török uralom alatt volt. A görög lakosság több felkelést robbantott ki, hogy elnyerje függetlenségét és Görögországhoz csatlakozzon.

1902-ben Kazandzákisz Athénba költözött, ahol jogot, majd 1907-től Párizsban filozófiát tanult. Gondolkozását Henri Bergson eszméi befolyásolták.

Visszatérve Görögországba filozófiai műveket kezdett fordítani. 1914-ben megismerkedett Ángelosz Szikelianósszal. Két évig együtt utaztak olyan helyekre, ahol a görög keresztény kultúra virágzott.

Kazantzakisz sírja Iráklióban

1957-ben bekövetkezett haláláig a következő helyeken lakott: Párizs és Berlin (19221924), Olaszország, Oroszország (1925), Spanyolország (1932), majd Ciprus, Egyiptom, Csehszlovákia, Nizza, Kína, és Japán.

A berlini tartózkodása alatt Kazandzákisz megismerkedett a kommunista eszmékkel, csodálta Lenint, de soha nem vált igazi kommunistává.

1957-ben irodalmi Nobel-díjra jelölték, de egy szavazattal elmaradt Albert Camus mögött. Camus azt állította, hogy Kazantzakisz a kitüntetést százszor jobban megérdemelte.

Regényei[szerkesztés]

Színpadi művei[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

  • Mihálisz kapitány. Regény; angolból ford., utószó, jegyz. Abody Béla; Európa, Bp., 1958 3*
  • Akinek meg kell halnia; ford. Rubin Péter; Szlovák Szépirodalmi, Bratislava, 1961. 2*
  • Zorbász, a görög; ford. Szabó Kálmán, Papp Árpád, utószó Dimitriosz Hadzisz; Európa, Bp., 1967. 1*
  • Jelentés Grecónak; ford. Szőllősy Klára; Gondolat, Bp., 1970. 6*
  • Isten szegénykéje Assisi Szent Ferenc; ford. Lukácsi Huba; Szt. István Társulat, Bp., 1984. 5*
  • Aszkézis. Salvatores Dei – Isten megváltói; ford. Papp Árpád; Kaposvári Építők SC, Kaposvár 1992 (Más kor könyvek) (?)
  • Krisztus utolsó megkísértése; ford. Sipos Péter; Dee-Sign, Bp., 1998. 4*
  • Testvérgyilkosok; ford. Sárközi Richárd; Konkrét Könyvek, Bp., 2002. 7*
  • Kurosz, az ifjú. Tragédia; ford. Papp Árpád; Magyar Miniatűr és Bibliofil Könyvészek Társasága, Békéscsaba, 2017. (?)

További információk[szerkesztés]

  • Szokolay Sándor. "Ecce Homo. Passióopera 3 felvonásban (N. Kazantzakis Akinek meg kell halnia c. regénye nyomán 2*.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. LIBRIS, 2012. október 2. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. Hogyan írta Kazantzakisz a "Jelentés"-t Eleni N. Kazantzaki

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Zorba, a görög

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Nikosz Kazantzakisz témában.