Gabèsi-öböl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gabès-i öböl (خليج قابس)
A Gabès-i öböl műholdfelvételen
A Gabès-i öböl műholdfelvételen
Országok Tunézia
Települések Gabès[1]
Elhelyezkedése
Gabès-i öböl (Tunézia)
Gabès-i öböl
Gabès-i öböl
Pozíció Tunézia térképén
é. sz. 34° 00′ 00″, k. h. 10° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 34° 00′ 00″, k. h. 10° 25′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabès-i öböl témájú médiaállományokat.

A Gabès-i öböl (vagy Cabès, Cabes, Gaps;[2] arabul: خليج قابس ḫalīǧ Qābis), más néven Lesser Syrtis (az ógörög ógörögül: Μικρά Σύρτις; a latin latinul: Syrtis Minor szón keresztül,) mellyel ellentétbe állítják a Líbia partjainál fekvő Nagy-Syrtisszel. Mely Észak-Afrika partjainál,, Tunézia keleti partjai mentén a Földközi-tengernél lévő öböl. Az öböl partjai nagyjából Szfaksztól Dzserbáig húzódik. Az öböl végénél Gabès (Ghannouche) fekszik, ahol az árapáy között a különbség akár 2,1 m is lehet.[3] Kábesz és Szfaksz is jelentős kikötő, ahol gyakran megfordulnak a szivacsot és tonhalat begyűjtő halászok. A terület gazdasági és közigazgatási központja Kábesz.

Története[szerkesztés]

A Syrtis Minor nevet Caius Plinius Secundus használta,[4] mellyel Polübiosz egy korábbi tanulmányát idézte 1.39.2, aki ennek az ógörög megfelelőjét használta. ógörögül: ἡ μικρά Σύρτις (máshol másképp ógörögül: Σύρτις ἡ μικρά, Σύρτις ἡ μικροτέρα, ἡ μικροτέρα Σύρτις).

Egy alternatív név volt ógörögül: Λωτοφαγῖτις σύρτις Lōtophagîtis sýrtis "a lotophagoszok Szirtisze", melyről Sztrabón számolt be.[5]

A Syrtis szerepel a Biblia újszövetségi részében is,[6] ahol Pál apostol elmondja, hogyan küldték el láncokon Rómába, hogy kiállja Néró császár próbatételeit. Hajójának kapitányai attól tartottak, hogy egy vihar miatt a Syrtisre kerülnek,[7] Elővigyázatosságból több döntést is hozott, aminek a következtében hajótörést szenvedtek a Földközi-tengeren Málta szigeténél.

Sztrabón Tacape-re (a mai Kábesz városára) Syrtix Minor egyik fontos belépő kikötőjére hivatkozik.

Hérodotosz Történelem című művének IV. könyvében említ a hellyel kapcsolatban egy fesztivált. Ennek modern változatát – melyet két banda kövekkel és botokkal játszik el minden évben a Shatt al-Jerid közelében minden évben – G. Payre megemlítette 1942-es Une fete de printemps au Jerid (1942) című könyvében is.[8]

Földrajza[szerkesztés]

A legtöbb forrás[3][9] szerint a Gabès-öböl délkeleten a Dzserba-sziget északkeleti széle északnyugaton pedig a Ras Yonga (Yonga-pont) határolja. A Ras Yonga a Jazīrat Khunayyis sziget mellett északon van annak mocsarainál,[9] Szfaksztól nagyjából 52 km-re délnyugatra. Sztrabón földrajztudós szerint az öböl bejárata a Kerkennah-szigetektől Dzserbáig húzódott.[5] Ezután Sztrabón egy nagyobb területet ad meg, melyet egy Sztaxtól Dzserba szigeteiig húzódó vonallal lehet leírni. Ebbe már beletartozik a Kerkennah-szigetek nagyobb része és Sztaksz tengerpartja is. A kisebb öböl középpontjának koordinátái é. sz. 33° 59′ 29″, k. h. 10° 24′ 09″, meynek szélessége 68,5 km, hosszúsága pedig 51 km. A nagyobb öböl hosszúsága 150 km.[10] szélessége 90 km, középpontja pedig é. sz. 34° 04′ 48″, k. h. 10° 28′ 36″.

A kisebb és a nagyobb öböl is teljesen az Afrikai-lemezen fekszik,[11] és 200 méternél sehol sem mélyebb.[12] A perm és a triász alatt karbonát ásványok és sókőzetek rakódtak le a Gabés-öbölben, melyekből mára sódombok és diapírok jöttek létre.[13] Ezen elül az élővilágból szén és szénhidrogének rakódtak le a környéken. Ez ma az öböl olaj- és gáziparának az alapja. A terület fontos kitermelő helyei közé tartozik az Ashtart-mező[3][14] és a Chergui-mező.[15] Az Ashtart olajterminál az öböl külső szélén fekszik, koordinátái é. sz. 34° 17′, k. h. 11° 23′, ahol a tankerek könnyedén fel tudják venni az olajat.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. GoogleEarth
  2. see e.g.: Cabès in John Bostock, Henry Thomas Riley (eds.), The natural history of Pliny, Volume 1, 1855, chapter 4, "The Syrtes", p. 391, fn. 7; Cabes in the "Atlas" article in Copley, John Singleton (chairman) (1835) The Penny Cyclopædia of the Society for the Diffusion of Useful Knowledge, Volume III, Athanaric—Bassano C. Knight, London, page 32, OCLC 2041456; Gaps in Charles Anthon, A classical dictionary: containing an account of the principal proper names mentioned in ancient authors, 1842, p. 1279.
  3. a b c National Geospatial-Intelligence Agency (2002) Section 8: Tunisia–Cap Serrat to Ras Ajdir" Sailing Directions (Enroute) for Western Mediterranean (tenth edition) National Geospatial-Intelligence Agency, Bethesda, Maryland, page 102
  4. Naturalis Historia Book V, Chapter 4 — The Syrtes
  5. a b ógörögül: Συνεχὴς δ’ἐστὶν ἡ μικρά σύρτις, ἣν καὶ Λωτοφαγῖτιν σύρτιν λέγουσιν. Sztrabón Geographica Book XVII, Chapter III, Sections 16-18 pages 288-289
  6. Apostolok Cselekedetei 27 :10-19
  7. For usage see Deissmann, Adolf (1912) St. Paul: a study in social and religious history Hodder and Stoughton, London, page 268 footnote 1, OCLC 1240027
  8. Brent D. Shaw. (2011). Sacred Violence. [Online]. Cambridge: Cambridge University Press. Available from: Cambridge Books Online doi:10.1017/CBO9780511762079 [Accessed 20 April 2016]. page 23
  9. a b British Naval Intelligence Division (1945) Tunisia London, pages 65-66, OCLC 13589103
  10. It is 150 km from the northwestern point of Djerba Island to the coast just above Sfax, but only 81 km to the island, which comports with the distances from Pliny the Elder, above.
  11. International Court of Justice (1984) Case concerning the continental shelf (Tunisia/Libya) International Court of Justice, The Hague, Netherlands, OCLC 11315850
  12. Tawadros, Edward E. (2001) Geology of Egypt and Libya A.A. Balkema, Rotterdam, Netherlands, page 4, ISBN 90-5809-331-X
  13. Tawadros, Edward E. (2001) Geology of Egypt and Libya A.A. Balkema, Rotterdam, Netherlands, page 6, ISBN 90-5809-331-X
  14. Tawadros, Edward E. (2001) Geology of Egypt and Libya A.A. Balkema, Rotterdam, Netherlands, page 383, ISBN 90-5809-331-X
  15. Dean, Lucy (2006) The Middle East and North Africa 2007 Routledge, London, page 1094, ISBN 1-85743-390-4
  16. National Geospatial-Intelligence Agency (2002) Section 8: Tunisia–Cap Serrat to Ras Ajdir" Sailing Directions (Enroute) for Western Mediterranean (tenth edition) National Geospatial-Intelligence Agency, Bethesda, Maryland, page 101

Külső hivatkozások[szerkesztés]