Wikipédia:Görög nevek átírása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A görög nevek átírására a magyar Wikipédia helyesírási irányelve értelmében az úgynevezett magyaros átírást írja elő. A rossz átírású cikkeket a {{görögátír}}(?) sablonnal jelöljük meg. Ez a rossz görög átírású cikkek kategóriába gyűjti őket, a tökéletesítendő cikkeket itt találhatod.

Ógörög[szerkesztés]

Az ógörög nevek átírására a magyar Wikipédiában – a helyesírási irányelvnek megfelelően és az akadémiai helyesírással összhangban (illetve az OH ajánlásai alapján) – az úgynevezett „népszerű” (magyaros) átírást használjuk, szemben az inkább tudományos célra alkalmazott, a nemzetközihez közelítő „tudományos” átírással. Alább mindkettőt táblázatos formában ismertetjük, kék háttérrel kiemelve a Wikipédiában használatos magyaros átírás oszlopát.

Átírási táblázat[szerkesztés]

Eredeti (nagy és kisbetű) Népszerű (magyaros)[1] Tudományos
Α α a a
Β β b b
Γ γ általában: g;
γ, κ, ξ, χ előtt: n
általában: g;
γ, κ, ξ, χ előtt: n
Δ δ d d
Ε ε e e
Ζ ζ z z
Η η é é
Θ θ th th
Ι ι i i
Κ κ k k
Λ λ l l
Μ μ m m
Ν ν n n
Ξ ξ x x
Ο ο o; kivéve: ου → u o; kivéve: ου → u
Π π p p
Ρ ρ r r
Σ σ (szóvégi ς) sz s
Τ τ t t
Υ υ ü; kivéve: ου → u, αυ → au, ευ → eu y; kivéve: ου → u, αυ → au, ευ → eu
Φ φ ph ph
Χ χ kh ch
Ψ ψ psz ps
Ω ω ó ó

Kettőshangzók (diftongusok)[szerkesztés]

A legtöbb kettőshangzót jelölő mindkét betűt átírjuk, kivéve:

  • ου → u

Hehezetek és egyéb mellékjelek[szerkesztés]

Csak az erős (befelé görbülő) szókezdő hehezetet jelöljük az átírásban, a példa első betűvel:

  • Ἁ ἁ → Ha és ha

A hangsúlyjeleket és egyéb mellékjeleket (alulírott ióta, melléírott ióta) az átírásban nem jelöljük. A Φ φ átírása ph, noha a magyarban [f]-nek szokás ejteni ezt a betűt. Ennek oka az, hogy a ph (csakúgy mint a th és kh) hehezetes ejtésű felpattanó zárhangot jelölt, csak később (a th-val és a kh-val párhuzamosan) vált réshanggá.

Példák[szerkesztés]

Példák a kétféle átírás összevetésére[2]
Eredeti Népszerű (magyaros) Tudományos
Αiσχυλος Aiszkhülosz Aischylos
Ψυχη Pszükhé Psyché

Középgörög[szerkesztés]

A középkor görögjének, a Bizánci Birodalom korszakának neveit és szavait a szakma (bizantinológia) hagyományosan az ógörögös átírás (lásd fentebb) eszközeivel kezeli, ezért az számít normának. De mivel a nyelvállapotok ebben a korszakban már erősen az újgörög felé mutatnak, zárójelben célszerű megadni az újgörögös alakot (lásd alább), különösen olyan földrajzi nevek esetén, amelyek (nagyjából) változatlan írott formában élnek ma stb., csak az ejtésük módosult jelentősen, hiszen ezeket a tárgyalt korszakban, különösen annak a végén már az újgörög állapothoz közeli módon ejtették. Az átírás azonban sosem teljesen fonetikus, hanem egy megállapodott kódot követ.

Példák:

  • Μανουήλ Κομνηνός császár nevének elsődleges átírt formája Manuél Komnénosz lesz, nem pedig az ejtéshez akkoriban már jóval közelebb álló újgörögös Manuíl Komninósz;
  • Δυρράχιον (Durrës) görög nevét Dürrakhionnak írjuk át a korszakban (újgörögös forma: Diráhion).

A középgörögre fent leírt szabályokat alkalmazzuk Bizánc esetén, ahol az ógörögös névalakok egyébként is ismertebbek, mint az újgörög. Az egységesség miatt az eredeti görögből írjuk át azokat az uralkodókat is, akiknek egyébként van – sőt használatban is van – magyaros neve. Így a János Ióannész lesz, de nem Joánisz, hasonlóképp Mihály Mikhaél (Mihail), Konstantin Kónsztantinosz (Konsztandínosz), Konstans Kónsztasz (Kónsztasz), Elek Alexiosz (Aléxiosz), Leó León (Léon), Vazul Baszileiosz (Vaszíliosz).

A Bizánci Birodalom uralkodóit a Nyugatrómai Birodalom bukásától, azaz 476-tól írjuk át görögből. Az egységesség miatt azonban I. és II. Leo császárok nevét is a többihez igazítottuk, akik e dátumnál később uralkodtak (León). Így a Római Birodalom keleti felének csak az első három uralkodója (Arcadius, II. Theodosius, Marcianus) maradt latinos formában. Bizánc államnyelve ugyan csak Hérakleiosz idején lett hivatalosan is görög, de a Földközi-tenger keleti medencéjében addig is a görög volt a legelterjedtebb nyelv, és a hérakleioszi nyelvváltás idején már alig akadt valaki, aki latinul is beszélt volna.

Újgörög[szerkesztés]

Az újgörög nevek átírására a magyar Wikipédiában – a helyesírási irányelvnek megfelelően és az akadémiai helyesírással összhangban (illetve az OH ajánlásai alapján) – a magyaros átírást használjuk.

Kivételek:

  • ahol a megszokott, hagyományos formát követjük (pl. Ζορμπάς neve a film esetén Zorba, a görög, míg a könyv esetén Zorbász, a görög). Hasonlóan a megszokott Athén, Peloponészosz, stb. neveket is a hagyományos formában alkalmazzuk; a görög név kiírása esetén jelezhetjük annak magyar átírását: pl: Athén (Αθήνα: Athína).
  • olyan személy neve esetén, aki emigrációban lett híres, az általa alkalmazott (általában a befogadó ország átírási szabályait követő) írásmódot alkalmazzuk (pl. Michael Doukakis).

Átírási táblázat[szerkesztés]

magánhangzók
görög magyaros görög magyaros
α általában a; hangsúlyos helyzetben á ο általában o; hangsúlyos helyzetben ó
ε általában e; hangsúlyos helyzetben é υ általában i; hangsúlyos helyzetben í; szó elején, mgh. előtt és hangsúlytalan helyzetben j
η általában i; hangsúlyos helyzetben í ω általában o; hangsúlyos helyzetben ó
ι általában i; hangsúlyos helyzetben í; szó elején, mgh. előtt és hangsúlytalan helyzetben j
kettőshangzók / A trémával jelölt hangzók önállóan ejtendőek!
görög magyaros görög magyaros
αi általában e; hangsúlyos helyzetben é ευ θ, κ, ξ, σ, τ, φ, χ, ψ (zöngétlen msh.) előtt ef (hangsúlyos helyzetben éf)[3]; egyébként (zöngés msh., vagy mgh. előtt) ev (hangsúlyos helyzetben év)[3]
αï = α + ι
άι = ά + ι
Lásd külön-külön, a megfelelő magánhangzónál![4] εϋ = ε + υ
έυ = έ + υ
Lásd külön-külön, a megfelelő magánhangzónál![4]
αη általában ai; hangsúlyos helyzetben οi általában i; hangsúlyos helyzetben í
αυ θ, κ, ξ, σ, τ, φ, χ, ψ (zöngétlen msh.) előtt af (hangsúlyos helyzetben áf); egyébként (zöngés msh. vagy mgh. előtt) av (hangsúlyos helyzetben áv)[3] οï = ο + ι
όι = ό + ι
Lásd külön-külön, a megfelelő magánhangzónál![4]
αϋ = α + υ
άυ = ά + υ
Lásd külön-külön, a megfelelő magánhangzónál![4] οη általában oi; hangsúlyos helyzetben
εi általában i; hangsúlyos helyzetben í ου általában u; hangsúlyos helyzetben ú
εï = ε + ι
έι = έ + ι
Lásd külön-külön, a megfelelő magánhangzónál![4] οϋ = ο + υ
όυ = ό + υ
Lásd külön-külön, a megfelelő magánhangzónál![4]
mássalhangzók
görög magyaros görög magyaros
β v ξ x
γ általában g; αι, ε, ει, η, ι, οι és υ (magas mgh.) előtt j π p
δ d[5] ρ r
ζ z σ sz; β, γ, δ, μ, ν, ρ (zöngés msh.) előtt z
ς sz (csak szóvégen fordul elő) θ th
τ t κ k
φ f λ l
χ h μ m
ψ psz ν n
Kettőzött mássalhangzók és összetett betűk[6]
görög magyaros görög magyaros
ββ v νν n
γγ ng ντ általában nd; szó elején, szótagismétléskor (és nem görög eredetű szavakban) d; ógörög eredetű szavakban összetételi határon nt
γκ általában ng; szó elején, szótagismétlésben (és nem görög eredetű szavakban) g; ógörög eredetű szavakban összetételi határon nk ππ p
γχ nh ρρ r
κκ k σσ sz[7]
λλ l τζ dz
μμ m τσ c
μπ általában mb; szó elején, szótagismétléskor (és nem görög eredetű szavakban) b; ógörög eredetű szavakban összetételi határon mp ττ t
különleges ejtésű szótagok
görög magyaros görög magyaros
γι általában ji; hangsúlyos helyzetben jí; hangsúlytalan helyzetben, szó elején,[8] ha α, ο, ου vagy ω követi, j γκι általában ngi; hangsúlyos helyzetben ngí; szó elején, mgh. előtt és hangsúlytalan helyzetben gy
γυ általában ji; hangsúlyos helyzetben jí; hangsúlytalan helyzetben, ha α, ο, ου vagy ω követi, j

Hangsúlyjelek[szerkesztés]

A görög hangsúlyjelet a magyarban ékezettel jelölhetjük. Az ékezettel ellátott betű hangértéke azonban nem pontosan egyenértékű a magyar hangéval, hanem a rövid hang nyújtott változata (például: é = hosszú ee és nem magyar é). Mivel a hangsúlyjelek alkalmazása nem magától értetődő, a szócikkekben lehetőleg mindig készüljön átirányítás a hangsúlyjelzés nélküli alakról is – tehát például a teljesebb Márkosz Pagdatísz alakra mindenképpen mutasson redir a hangsúlyjelek nélküli Markosz Pagdatisz alakról is (az átirányító lapra illeszd be ilyenkor a {{rosszredir-auto}} sablont)!

Példák (hangsúlyjellel)[szerkesztés]

  • Ελευθέριος Βενιζέλος → Εlefthériosz Venizélosz
  • Παπανδρέου → Papandréu
  • Άγιος Νικόλαος → Ájosz Nikólaosz
  • Γιώργος → Jórgosz
  • Γιάννης → Jánisz

A helyesírási keretirányelvet és a részszabályozásokat elfogadó szavazások jegyzőkönyvei[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Senkit ne tévesszen meg, hogy a huncut OH 257. oldalán a táblázatban sikerült felcserélniük a fejlécben a népszerűt és a tudományost, épp fordítva van, mint ahogy a fejléc állítja.
  2. A hangsúlyt és hehezetet nem jelöltük, az Aiszkhülosz Ai diftongusán gyenge hehezet van, a szó másodéles. A Pszükhé végéles.
  3. ^ a b c Az OH táblázata csak az af esetén jelzi explicit a hangsúlyjel jelölését
  4. ^ a b c d e f Az άι, stb. a táblázatból kimaradt, de az ÚNMH azt mondja: "Az αι, αυ, ευ, ου betűkapcsolatok esetében a hangsúlyjel mindig a második betűn áll [...] Ha a hangsúly az első betűn áll, akkor a betűkapcsolatok külön hangokat jelentenek"
  5. Az OH első kiadásában a 258. oldalán található dd elírás
  6. A kettőzött mássalhangzókat a kiejtéssel összhangban a magyaros átírásban nem kettőzzük, kivéve a ciprusit! Az OH táblázata csak a nyelvben általában előforduló kettős mássalhangzókat írja, de értelemszerűen minden kettős mássalhangzóra vonatkozik, pl. Κόφφας vezetéknév esetére.
  7. a σσ átírása az OH táblázatából kimaradt.
  8. Az ÚNMH. szabályzatismertetőjében lemaradt ez a kitétel, a példatár példáiból azonban egyértelmű, lásd Jórgosz kontra Jeórjiosz.

Külső hivatkozások[szerkesztés]