Presbiter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A presbiter (vagy preszbiter) (a görög preszbüterosz, idősebb szóból) az ókeresztény egyházak elöljáróinak neve volt. A régi keresztény egyházakban az izraelita zsinagógai alkotmány mintájára elöljárókat választottak, akik bizonyos hatalmat nyertek, felügyeltek az istentiszteletnél a rendre, kezelték az egyházközség ügyeit és felügyelték az egyháztagok erkölcsi magaviseletét.

A római katolikus egyházban a preszbiter az áldozópap ritkábban használt neve. A preszbiteri rend a püspöki rend után következik, így a felsőbb rendekhez tartozó egyházi rend. A püspöki renddel együtt a sacerdotiumhoz (papság) tartozik; ez a két rend jogosít fel a misézésre.

A protestáns egyházakban a presbitereken a lelkész mellé választott, világiakból álló döntéshozó testület (presbitérium) tagjai.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]