Héjasas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Héjasas
Aguila perdicera.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Sasformák (Aquilinae)
Nem: Aquila
Faj: A. fasciatus
Tudományos név
Aquila fasciatus
Vieillot, 1822
Szinonimák
  • Aquila fasciatus
Elterjedés
Hieraaetus fasciatus area.PNG
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Héjasas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Héjasas témájú médiaállományokat és Héjasas témájú kategóriát.

A héjasas vagy Bonelli-sas (Aquila fasciatus) a madarak (Aves) osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1822-ben. Sokáig a Hieraaetus nembe sorolták Hieraaetus fasciatus néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Előfordulása[szerkesztés]

Dél-Európában, Indonéziában, Afrika északi és Ázsia déli részén költ. Természetes élőhelyei mérsékelt övi erdők és füves puszták, sziklás környezetben, mocsarak és tavak környékén. A fiatalabb példányok kóborolnak, az idősebbek állandóan a fészkelő helyeik közelében tartózkodnak.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon egy hitelesített megfigyelési adata van, 1906-ból, Kajtorszentivánról.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 65-72 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 150-180 centiméteres, a testtömege 1600-2500 gramm.[5]

Életmódja[szerkesztés]

Madarakat rigó nagyságútól a fajd méretűig, az emlősöket az egerektől, a nyulakig zsákmányolja.[5] Élettartama 18 év.

Vadászat közben ...
és az eredménye

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 4-5 éves korban éri el. A költési időszak február–május között van. Csésze alakú fészkét ágakból, gallyakból maga építi, sziklafalakra vagy ritkábban fára. Fészekalja 2 tojásból áll, de általában csak az erősebb nő fel. A tojásokon csak a tojó kotlik 42-43 napig. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző. A fiókák 60-65 nap múlva válnak röpképessé.[5]

Tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 20000-49999 példány közötti és csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  5. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. november 15.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]