IV. István Uroš szerb cár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. István Uroš
IV. István Uroš
IV. István Uroš

Szerbia királya
Uralkodási ideje
1331. szeptember 8.1346. április 16.
Elődje III. István Uroš
Utódja nem volt
Szerbia cárja
Uralkodási ideje
1346. április 16.1355. december 20.
Elődje nem volt
Utódja V. István Uroš
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-dinasztia
Született 1308
nem ismert
Elhunyt 1355. december 20.
Devoll
Nyughelye Szent Arkangyalok kolostor, Prizren
1927 után: Szent Márk templom, Belgrád
Gyermekei V. István Uroš szerb cár
Édesapja III. István Uroš
Édesanyja Bulgáriai Szmilecs Theodóra
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. István Uroš témájú médiaállományokat.

IV. István Uroš vagy István Dusán, István Szilni („a hatalmas”) (szerbül: Стефан Урош IV Душан Силни), (1308[1][2]1355. december 20.[1][2]) szerb király 1331-től, cár 1346-tól.

Fellázadt édesapja, III. István Uroš ellen és magához ragadta a hatalmat.[3] Uralkodását a szüntelen hadakozás jellemzi: Bizánc ellen 13 háborút viselt;[1] 1334-ben elfoglalta Makedónia nagy részét.[1] Míg a görögökkel harcolt, a magyarok behatoltak Szerbia északi részébe,[1] de István közeledésének hírére visszavonultak.[1] 1340-ben a görög császárt legyőzte és Szalonikiben ostrom alá fogta,[1] a császár így kénytelen volt békét kötni: ennek értelmében egész Albánia István hatalmába került,[1] aki felvette az «albánok királya» címet.[1] Omre bég 1342-ben elfoglalta Makedóniát[1] és 1344-ben Szofániánál megverte a szerb sereget.[1] A harci szerencse azonban csakhamar megfordult: István 1345-ben elfoglalta Verija (Ber) és Szer várakat[1] és 1346-ban egész Makedóniát.[1] A király ekkor az összes szerb lakta vidékek ura és a Balkán-félsziget leghatalmasabb fejedelme lett és a Szkopjéban tartott országgyűlésen „szerb és bizánci császárnak, cárnak” kiáltatta ki magát.[1] 1349. május 21-én Szkopjéban országgyűlést hirdetett, amelyen kihirdette híres törvénykönyvét (Zakonik).[1] A törökök ellen harcolva Konstantin közelében, Devoli faluban lázas betegségbe esett[1] és 1355. december 20-án meghalt.[1] Hamvai Prizren közelében, a Szent Mihály-templomban voltak 1927-ig, jelenleg pedig a belgrádi Szent Márk templomban vannak.

Családja[szerkesztés]

Első neje Ivanisa despota leánya,[1] második Helena, Kantakusenos Iván leánya volt.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  2. ^ a b Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  3. Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története, Bereményi Könyvkiadó, Budapest, évszám nélkül, ISBN 963 8182 075, ISSN 1216-7363 29. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
III. István Uroš
Szerbia királya
13311346
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
cárként önmaga
Előző uralkodó:
királyként önmaga
Szerbia cárja
13461355
a középkori Szerbia zászlója
Következő uralkodó:
V. István Uroš