Prizren

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prizren
Prizren címere
Prizren címere
Prizren zászlaja
Prizren zászlaja
Közigazgatás
Ország Koszovó
KörzetPrizren körzet
KözségPrizren község
Jogálláskörzet székhelye
Irányítószám20000
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség186 986 fő (1996)[1]
Tszf. magasság450 m
Terület854 km²
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 13′ 48″, k. h. 20° 44′ 24″Koordináták: é. sz. 42° 13′ 48″, k. h. 20° 44′ 24″
Prizren weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Prizren témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Prizren (albánul: Prizreni vagy Prizrend, szerbül: Призрен/Prizren, törökül: Prizren, Pürzeyn vagy Perzerrin) történelmi város Koszovó délnyugati részén. Az ország második legnépesebb városa, az azonos nevű község és körzet székhelye.

A város minaretjeivel, templomaival és oszmán-kori építészeti örökségével Koszovó legszebb városának számít. Leghíresebb temploma világörökségnek számít, Koszovó középkori műemlékei részeként, 2006 óta veszélyeztetett státusszal.[2][3]

Története[szerkesztés]

A várost már Ptolemaiosz is említette a 2. században Theranda néven.[4] A mai neve feltehetően a szlávból származik.

A középkor során a várost számos balkáni államalakulat birtokolta. A bizánci uralom után a bolgár, majd a szerb birodalom része lett. IV. István Uroš szerb cár Prizrent országa fővárosává tette.[5] Prizrent az Oszmán Birodalom 1455-ben foglalta el. A török uralom alatt a városban számos vallás (iszlám, ortodox, katolikus) és nép (szerb, albán, török) élt egymás mellett.

Prizren a 19. században az albán nemzeti mozgalom központjává vált. Itt kötötték meg 1878-ban a Prizreni vagy Albán Ligát, melynek célja egy autonóm Albánia megteremtése volt az Oszmán Birodalmon belül.[6] A várost ennek ellenére az első Balkán-háborúban Szerbia foglalta el és nem vált az 1912-ben megalakuló Albánia részévé. A külföldi haditudósítók szerint a szerb hadsereg több ezer albánt mészárolt le a városban.[7] Prizren 1918-tól a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, illetve Jugoszlávia része lett.

A második világháború alatt a város az olasz függésben lévő Nagy-Albánia része volt. A szocialista Jugoszlávia 1946-ban autonómiát adott Koszovónak, amit az évtizedek során fokozatosan bővített. Prizren továbbra is albán többségű város maradt, népessége gyorsan növekedett.

A városban a koszovói háború alatt nem folytak komolyabb harcok, az albán lakosság jelentős része azonban elmenekült. Koszovó NATO-megszállását követően viszont a szerb és roma kisebbség kényszerült a város elhagyására. A 2004-es koszovói zavargások során az albánok több szerb műemléket is megrongáltak Prizrenben, köztük az UNESCO világörökség részét képező Ljeviš-katedrálist.[8] Az utóbbi években Prizren egyre jelentősebb turistacélponttá vált. A 2013-ban átadott R7 (Ibrahim Rugova) autópálya gyorsabb összeköttetést biztosít a város számára Albániával és Phristinával.

Népesség[szerkesztés]

Prizren lakossága a 2011-es népszámlálás szerint 177.781 fő volt.[9] A városban az albán többség mellett élnek még bosnyákok, törökök, romák, goránik és kis számban szerbek is.

A lakosság nemzetiségi megoszlása a 2011-es népszámlálás szerint:

Albán 145 718
Bosnyák 16 896
Török 9 091
Roma 2 899
Szerb 237

Gazdaság[szerkesztés]

A városban nagyrészt kis és középvállalkozások, illetve az állami szektor biztosítja a munkahelyeket. A mezőgazdaság és kereskedelem mellett a szolgáltatások a meghatározóak. A város infrastruktúrája kedvezőbb a koszovói átlagnál.[10]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Szinán pasa mecsetje
  • Prizreni erőd
  • Ljeviš-katedrális
  • Prizreni kőhíd a Bisztrica folyón

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. English Wikipedia community: Wikipedia (angol nyelven)
  2. Besiana Xharra: Illegal Builds Threaten Kosovo’s Most Historic City (angol nyelven). BalkanInsight, 2011. március 9. (Hozzáférés: 2011. március 11.)
  3. Medieval Monuments in Kosovo (angol nyelven). UNESCO Világörökség Központ, 2011. (Hozzáférés: 2011. március 11.)
  4. "LacusCurtius • The Buildings of Procopius — Book 4, Part 2". penelope.uchicago.edu.
  5. Vickers, Miranda (1995). The Albanians: A Modern History. p. 97.
  6. Barbara Jelavich: A Balkán története I–II. Ford. Balabán Péter. Budapest: Osiris; 2000. 1996. I/318–321. o. = Europica Varietas, ISBN 9633791200  
  7. Freundlich, Leo (1913). "Albania's Golgotha". Archived from the original on 31 May 2012. Retrieved 29 June 2014.
  8. http://alitraveling.blog.hu/2017/04/23/a_videki_koszovo
  9. Archivált másolat. [2017. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
  10. http://www.osce.org/kosovo/13128?download=true

Külső hivatkozások[szerkesztés]