Vlora

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vlora
Vlora cover.jpg
Vlora címere
Vlora címere
Közigazgatás
Ország Albánia
Irányítószám 9401–9494
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség130 827 fő (2015) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0 m
Terület12 km²
Időzóna
Elhelyezkedése
Vlora (Albánia)
Vlora
Vlora
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 27′, k. h. 19° 29′Koordináták: é. sz. 40° 27′, k. h. 19° 29′
Vlora weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlora témájú médiaállományokat.
A Vlorai-öböl látképe

Vlora (görögül: Αυλόν/Aulón, aromunul és olaszul: Valona, törökül: Avlonya, régi magyar nevén Avlona vagy Valóna) város Albánia délnyugati részén, az Adriai-tenger partján, az azonos nevű Vlora kerület székhelye. Az ország negyedik legnépesebb városa, lakossága mintegy 90 600 fő (2006, becslés). Ipari város, Durrës után az ország második legjelentősebb kikötővárosa. A Dél-albániai apostoli kormányzóság püspöki székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Vlora az Adriai- és a Jón-tenger érintkezésénél, a Sazan-sziget és a Karaburum-félsziget által védett Vlorai-öböl partján fekszik. A szárazföld felől a Himarë-hegység lankáin kialakított kertek és olajfaligetek övezik.

Éghajlata[szerkesztés]

Vlora éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)13,014,016,019,023,027,030,030,027,023,019,015,021,4
Átlagos min. hőmérséklet (°C)6,06,08,010,014,017,019,019,016,014,011,08,012,4
Átl. csapadékmennyiség (mm)1201069279542892632116192141995
Havi napsütéses órák száma133148174225273318369344279211117992690
Forrás: climatetemp.info[1]


Története[szerkesztés]

Vlora az egyik legrégebbi albániai település. A Kr. e. 7. században alapították feltehetően dór gyarmatosítók Aulón (Αυλων) néven, amelyet Klaudiosz Ptolemaiosz és Hieroklész is megemlített földrajzi munkájában. Az i. e. 1. század után Aulona néven a római Illyricum, majd Epirus Nova provincia részeként jelentős kikötőváros volt, az Apollóniát Órikosszal összekötő út egyik állomása.[2]

Az 5. században korai keresztény központ, püspöki székhely lett, amelynek püspökei közül az ismertebbek Nazarius (458) és Soter (553) voltak. 733-ig a római anyaszentegyházhoz tartozott, de ekkor Illíria egészével együtt a bizánci Ökumenikus Patriarchátus része lett, s az aulóni püspökség további létezéséről nincsenek adataink. A barbár törzsek (főleg bolgárok) betöréseit megsínylette Aulón, s az elkövetkező századokat mint egyszerű halászfalu élte végig.

A középkor elején a város gyakran cserélt gazdát. Szicília normann királyai 1081-ben foglalták el, 1205-ben az Anjouk, 1345-ben a szerbek, akik aztán hamarosan átengedték a várost a Balsháknak. 1417-ben az Oszmán Birodalom része lett Avlonya néven, s a Porta első adriai kikötővárosaként gyors fejlődésnek indult. 1690-ben a Velencei Köztársaság igazgatása alá került Valona (Avlona) néven, de a törökök a rákövetkező évben visszafoglalták a várost, igaz, ez a hadi siker a fellegvár elpusztításával járt. 1812-ben Ali Tepeleni pasa foglalta el és kalózfészekké züllesztette a várost. Az 1851. évi földrengés további károkat okozott Avlonyában, amelyet a 19. század második felében lassú fejlődés követett. A helyiek fegyvergyártással, bőrcserzéssel, halászattal és sólepárlással szerezték jövedelmüket.

1912. november 28-án a város szülötte, Ismail Qemali itt kiáltotta ki Albánia függetlenségét, vezetésével itt működött az ország első (ideiglenes) kormánya, s Vlora lett az ország első fővárosa 1914-ig. Ugyanakkor a nagyhatalmak a Qemali-kormányt nem ismerték el, s Vlora székhellyel létrehozták a Nemzetközi Ellenőrző Bizottságot. Az első világháborúban, 1914. október 30-án az olasz csapatok elfoglalták a Sazan-szigetet és Vlora kikötőjét, majd december 26-án a városba is bevonultak. 1915 áprilisában az antanthatalmak elismerték a Vlora feletti olasz protektorátust. 1920. május 20-án „El a kezekkel Vlorától!” jelszóval megszervezték a Nemzetvédelmi Bizottságot, fegyverbe szólítva az albánokat, s a harcokat követően az olaszok július 2-án kiürítették a várost. 1924 májusában kormányellenes megmozdulás szerveződött a városban Shefqet Vërlaci kabinetje ellen, s a vlorai felkelők június 10-én elfoglalták Tiranát és megdöntötték a Legfelsőbb Tanácsot.

A második világháború alatt az öböl bejáratánál lévő Sazan-szigeten a megszálló olaszok és németek haditengerészeti és tengeralattjáró-bázist építettek ki, amely a szövetségesek bombázásait erősen megsínylette. A háborút követően a Szovjetunió újjáépíttette, felszerelte és mint adriai haditengerészeti bázist használatba vette a szigetet. A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok elhidegülésekor, 1960-ban Albánia ragaszkodott hozzá, hogy a Szovjetunió átadja a támaszpontot, amire Hruscsov Vlora megszállásával fenyegetőzött, de 1961 áprilisában végül elhagyták Sazan szigetét. Szovjet pénzügyi, katonai és technikai segítség híján azonban Albánia nem volt képes kielégítően működtetni a tengerészeti támaszpontot.

Az egész országot megrázó piramisjáték-válság idején, minthogy a krízist előidéző cégek egy része itt volt bejegyezve, 1997 januárjában Vlora a zavargások egyik fő fészke volt.

Gazdasága[szerkesztés]

Vlora napjainkban jelentős kikötőváros és kereskedelmi központ, számottevő iparral (élelmiszer-, szesz-, cementipar) és halászattal. A környéken kőolaj-, földgáz- és bitumenbányászat, valamint sólepárlás is folyik. A vidék fő mezőgazdasági terményei az olívabogyó, olívaolaj, zab, kukorica, gyapot, de nagyszámban tenyésztenek szarvasmarhát és juhot is. Az utóbbi években, a turizmus fellendülésének köszönhetően a szolgáltatóipar is sokat fejlődött.

Az 1990-es években a város a tengeri csempészet melegágya lett, a mindössze 60-70 kilométerre található olasz partok közelsége, az albán hatóságok nemtörődömsége kedvező helyzetet teremt az áru-, drog- és fegyvercsempészetnek. Ugyanakkor a feketegazdaságnak pénzt is köszönhetnek a helyiek, Vlora ma Albánia egyik infrastrukturálisan legfejlettebb városa.

Látnivalók[szerkesztés]

A város fő látnivalója az 15421557 között épült Murád-mecset (Xhamia e Muradit), és az 1912-es eseményekre emlékeztető függetlenségi emlékmű. A Vlora környéki fövenyes tengerparti strandok, különösen a közeli Nartai-lagúna, kedvelt üdülőhelyek. Igazán érdekes látványossággal a Karaburum-félsziget végében található romváros, Órikosz szolgál.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vlorë Weather Averages, 2011. augusztus 1. [2010. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. 299–302. o. ISBN 9781780760698  

Felhasznált források[szerkesztés]

  • Valóna. Budapest: Magyar Királyi Kereskedelmi Múzeum. 1914.
  • Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713