III. István Uroš szerb király
| III. István Uroš | |
 | |
| III. István Uroš freskója a decsáni kolostorban | |
| Szerbia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1321 – 1331. szeptember 8. | |
| Koronázása | 1322. január 6. |
| Elődje | II. István Uroš |
| Utódja | IV. István Uroš |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Nemanjić-dinasztia |
| Született | 1276 nem ismert |
| Elhunyt | 1331. november 11. Zvečan |
| Nyughelye | Visoki Dečani kolostor[1] |
| Édesapja | II. István Uroš |
| Édesanyja | Bulgáriai Anna |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
| III. István Uroš aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. István Uroš témájú médiaállományokat. | |
III. István Uroš vagy István Decsanszki (szerbül: Стефан Урош III Дечански), (1276[1][3] – 1331. november 11.) szerb király 1321-től 1331. szeptember 8-ig.
Származása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]II. István Uroš fiaként született. Mivel Iréne bizánci császárné vejének, a törvényes gyermek nélküli II. Istvánnak ajánlotta a bizánci trónt, majd annak halála után saját gyermekeit, Demetert vagy Theodort akarta császárnak – III. István kizárva – fellázadt édesapja ellen.[4] Azonban csatát vesztett,[4] elfogták,[4] és II. István megvakíttatta[4][5] 1307 körül Bizáncba küldték, ahol a görög papok meggyógyították.[4] Később kibékült édesapja vele, területeket adományozott neki, de III. Istvánt mindig bekötött szemekkel vezették a szeszélyes II. István elé, nehogy később valami baja essen szemének.[6]
Uralkodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Édesapja éppen egy az országba tört rablók elleni hadjáratra készülődött, amikor meghalt. A fegyverben álló zsoldos sereg erre a király nélküli ország pusztításához fogott.[7] A papok erre III. Istvánt bekötött szemmel a zavargó tömeg közepébe vezette.[7] Ott a ravasz István szemfedőit lehúzva felkiáltott, hogy vak volt ugyan eddig, de most Isten kegyelméből visszanyerte látását.[7] A nép elámulván egyből királlyá választotta.[7] Testvére Konstantin azonban lemondást követelt vaknak hitt fivérétől.[7] István válasz helyett haddal támadt öccsére, aki holtan maradt a csatatéren.[7]
1322-ben összeveszett a magyar I. Károllyal a boszniai területek fennhatósága miatt.[8] Annál is inkább oka volt a félelemre, mert felesége, Károly kedvenc leánya már nem élt ekkor, így rokoni kapcsolatai sem segíthették.[8] Nyugat felé tapogatózott, felajánlotta, hogy katolikus hitre tér és elveszi Akhájai Fülöp leányát, Blankát.[8] Ennek fejében XXII. János pápa törvényessé nyilvánította István születését.[8]
A tárgyalások közben azonban kiszabadult fogságából unokatestvére, a még István édesapja által elzáratott Ulászló.[8] Ő Szerémségben királlyá kiáltatta ki magát és megtámadta Istvánt.[8] Hamarosan csatát vesztett, fogságba került és valószínűleg fogadott gyilkos ölte meg.[8]
Miután István vetélytársától megszabadult, 1326-ban a győzelmet aratott a magyarokon,[9] de csakhamar Mihály vidini bolgár knézzel gyűlt meg a baja, aki elűzte feleségét, István Uroš nővérét, Nadát,[9] és a görögökkel szövetkezve, feleségül vette Andronikosz bizánci császár nővérét.[9] István Uroš ellenfeleit legyőzte,[9] sőt terület hódításokat is.[9] A Bosznia elleni harcában elvesztette Humot,[9] de 1326-ban Görögország ellen sikeres háborút viselt[9] és Makedonia egy részét sikerült elfoglalnia.[9]
Később II. Andronikosz bizánci császár unokaöccsének leányát, Máriát feleségül vette.[10] Ezt követően Andronikosszal egyesülve hadat vezetett III. Mihály bolgár cár és Andronikosz lázadó unokája, Ifjabb Andronikosz ellen: a sereg egyik részét őmaga, a másikat fia, István Dusán vezette.[11] Mihály legyőzése után Bolgárország trónjára unokaöccsét ültette.[9] Ezt egy Görögország elleni háború követte;[9] a Vardar és sztruma közti területet a várakkal együtt – ellenállás nélkül – elfoglalta[9] és az eddig Bulgáriához tartozó Nist Szerbiához csatolta.[9] Ekkor emeltette a fényes decsáni kolostort.[9] Innen ered a mellékneve is.[11]
Fia nemsokára fellázadt ellene, ugyanis a tanácsosok elhintették benne a gyanakvás magvát, hogy édesapja és a görög császárleány frigyéből esetlegesen születő utód fogja örökölni Szerbiát.[11] István nemsokára kibékült fiával, de a tanácsosok hatására az újra édesapja ellen tört.[11] A tanácsosok Istvánt – hogy István Dusán haragját feledvén ne békülhessen ki az öreg királlyal – börtönbe vetették, majd megfojtatták.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371" (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. Hozzáférés: 2011. január 30..
- ↑ p22002.htm#i220019, 2020. augusztus 7.
- ↑ "Rulers of Serbia. Stepan Uros III" (angol nyelven). Genealogy.eu. Hozzáférés: 2011. január 10..
- 1 2 3 4 5 Luczenbacher János (1843). A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei. Buda. Hozzáférés: 2011. augusztus 12.., 40. oldal
- ↑ Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363 27. oldal
- ↑ Luczenbacher, id.m., 41. oldal
- 1 2 3 4 5 6 Luczenbacher, id.m., 45. oldal
- 1 2 3 4 5 6 7 Luczenbacher, id.m., 46. oldal
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Bokor József (szerk.) (1998). "Szerbia". A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés: 2007. január 11..
{{cite book}}: External link in|chapterurl=|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó) - ↑ Luczenbacher, id.m., 46–47. oldal
- 1 2 3 4 5 Luczenbacher, id.m., 47. oldal
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Előző uralkodó: II. István Uroš |
Következő uralkodó: IV. István Uroš |
