III. István Uroš szerb király
| III. István Uroš | |
 | |
| III. István Uroš freskója a decsáni kolostorban | |
| Szerbia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1321 – 1331. szeptember 8. | |
| Koronázása | 1322. január 6. |
| Elődje | II. István Uroš |
| Utódja | IV. István Uroš |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Nemanjić-dinasztia |
| Született | 1276 nem ismert |
| Elhunyt | 1331. november 11. Zvečan |
| Nyughelye | Visoki Dečani kolostor[1] |
| Édesapja | II. István Uroš |
| Édesanyja | Bulgáriai Anna |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
| III. István Uroš aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. István Uroš témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
III. István Uroš vagy István Decsanszki (szerbül: Стефан Урош III Дечански), (1276[1][2] – 1331. november 11.) szerb király 1321-től 1331. szeptember 8-ig.
Származása
[szerkesztés]II. István Uroš fiaként született. Mivel Iréne bizánci császárné vejének, a törvényes gyermek nélküli II. Istvánnak ajánlotta a bizánci trónt, majd annak halála után saját gyermekeit, Demetert vagy Theodort akarta császárnak – III. István kizárva – fellázadt édesapja ellen.[3] Azonban csatát vesztett,[3] elfogták,[3] és II. István megvakíttatta[3][4] 1307 körül Bizáncba küldték, ahol a görög papok meggyógyították.[3] Később kibékült édesapja vele, területeket adományozott neki, de III. Istvánt mindig bekötött szemekkel vezették a szeszélyes II. István elé, nehogy később valami baja essen szemének.[5]
Uralkodása
[szerkesztés]Édesapja éppen egy az országba tört rablók elleni hadjáratra készülődött, amikor meghalt. A fegyverben álló zsoldos sereg erre a király nélküli ország pusztításához fogott.[6] A papok erre III. Istvánt bekötött szemmel a zavargó tömeg közepébe vezette.[6] Ott a ravasz István szemfedőit lehúzva felkiáltott, hogy vak volt ugyan eddig, de most Isten kegyelméből visszanyerte látását.[6] A nép elámulván egyből királlyá választotta.[6] Testvére Konstantin azonban lemondást követelt vaknak hitt fivérétől.[6] István válasz helyett haddal támadt öccsére, aki holtan maradt a csatatéren.[6]
1322-ben összeveszett a magyar I. Károllyal a boszniai területek fennhatósága miatt.[7] Annál is inkább oka volt a félelemre, mert felesége, Károly kedvenc leánya már nem élt ekkor, így rokoni kapcsolatai sem segíthették.[7] Nyugat felé tapogatózott, felajánlotta, hogy katolikus hitre tér és elveszi Akhájai Fülöp leányát, Blankát.[7] Ennek fejében XXII. János pápa törvényessé nyilvánította István születését.[7]
A tárgyalások közben azonban kiszabadult fogságából unokatestvére, a még István édesapja által elzáratott Ulászló.[7] Ő Szerémségben királlyá kiáltatta ki magát és megtámadta Istvánt.[7] Hamarosan csatát vesztett, fogságba került és valószínűleg fogadott gyilkos ölte meg.[7]
Miután István vetélytársától megszabadult, 1326-ban a győzelmet aratott a magyarokon,[8] de csakhamar Mihály vidini bolgár knézzel gyűlt meg a baja, aki elűzte feleségét, István Uroš nővérét, Nadát,[8] és a görögökkel szövetkezve, feleségül vette Andronikosz bizánci császár nővérét.[8] István Uroš ellenfeleit legyőzte,[8] sőt terület hódításokat is.[8] A Bosznia elleni harcában elvesztette Humot,[8] de 1326-ban Görögország ellen sikeres háborút viselt[8] és Makedonia egy részét sikerült elfoglalnia.[8]
Később II. Andronikosz bizánci császár unokaöccsének leányát, Máriát feleségül vette.[9] Ezt követően Andronikosszal egyesülve hadat vezetett III. Mihály bolgár cár és Andronikosz lázadó unokája, Ifjabb Andronikosz ellen: a sereg egyik részét őmaga, a másikat fia, István Dusán vezette.[10] Mihály legyőzése után Bolgárország trónjára unokaöccsét ültette.[8] Ezt egy Görögország elleni háború követte;[8] a Vardar és sztruma közti területet a várakkal együtt – ellenállás nélkül – elfoglalta[8] és az eddig Bulgáriához tartozó Nist Szerbiához csatolta.[8] Ekkor emeltette a fényes decsáni kolostort.[8] Innen ered a mellékneve is.[10]
Fia nemsokára fellázadt ellene, ugyanis a tanácsosok elhintették benne a gyanakvás magvát, hogy édesapja és a görög császárleány frigyéből esetlegesen születő utód fogja örökölni Szerbiát.[10] István nemsokára kibékült fiával, de a tanácsosok hatására az újra édesapja ellen tört.[10] A tanácsosok Istvánt – hogy István Dusán haragját feledvén ne békülhessen ki az öreg királlyal – börtönbe vetették, majd megfojtatták.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- ↑ Rulers of Serbia. Stepan Uros III (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b c d e Luczenbacher János. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (1843). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 12., 40. oldal
- ↑ Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363 27. oldal
- ↑ Luczenbacher, id.m., 41. oldal
- ↑ a b c d e f Luczenbacher, id.m., 45. oldal
- ↑ a b c d e f g Luczenbacher, id.m., 46. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
- ↑ Luczenbacher, id.m., 46–47. oldal
- ↑ a b c d e Luczenbacher, id.m., 47. oldal
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: II. István Uroš |
Következő uralkodó: IV. István Uroš |
