A Baleár-szigetek olasz megszállása
A Baleár-szigetek olasz megszállása 1936-ban kezdődött és a spanyol polgárháború végéig tartott. A fasiszta Olaszország azon céllal avatkozott be a polgárháborúba, hogy egyrészt segítse az azonos gondolkodásúnak tartott Falange-t, ezáltal egy fasiszta Spanyolország támogathatná Benito Mussolinit a Földközi-tenger medencéjében történő olasz egyeduralom kiépítésében, másrészt Mussolini meg akarta szerezni a Baleárokat és az észak-afrikai Ceutát (utóbbi helyen egy bábállam létrehozása is felvetődött).[1] A Baleárok ellenőrzésével Mussolini olyan stratégiai pozíciót akart felvenni, amellyel zavarhatta volna a franciák észak-afrikai gyarmataival (különösképp Algériával), valamint a britek Gibraltárral és Máltával való összeköttetését.[2]
Bár az olaszok de facto katonai megszállókként voltak jelen, ám a szigetek polgári kormányzatát továbbra is a spanyol nacionalista kormány ellenőrizte (ráadásul jogilag sem volt deklarálva az olasz megszállás). Viszont a kikötőket és reptereket mindvégig az olasz hadsereg használta.
A megszállás története[szerkesztés]
Mussolini már a polgárháború kitörése előtt kapcsolatban állt Antonio Goicoechea spanyol nacionalista politikussal és pénzügyi támogatást ajánlott fel a köztársasági kormány megdöntésére. A konfliktusba való beavatkozás első fázisaként önkéntesnek címzett, feketeingesekből álló fegyveres alakulatot küldött a Baleárokra Arconovaldo Bonaccorsi vezetésével.[3]
A 3000 fős feketeinges haderő (amelyet vadászrepülők és bombázógépek is támogattak) nélkülözhetetlen erősítésének köszönhetően, a csupán 500 fős nacionalista katonaság le tudta győzni a 8000 fős köztársasági milíciát, így Bonaccorsi elfoglalta Mallorcát.[4] Bonaccorsi ugyanakkor kijelentette, hogy a szigeteket mindörökre Olaszországhoz csatolja.[5] A feketeingesek rögvest rémuralmat vezettek be Mallorcán: rengeteg embert megöltek olyan vádakkal, miszerint kommunisták lennének, továbbá a börtönökben raboskodó szinte valamennyi foglyot agyonlőtték. Bonaccorsi rémtetteinek 3000 áldozata volt.[6] Az önjelölt diktátor a sziget településein, így a székhelyen Palma de Mallorcán olasz nyelvűvé keresztelte át az utcákat és tereket, valamint ókori római jelvényeket helyezett ki.[7] Bonaccorsit odahaza később meg is jutalmazták a mallorcai ténykedéséért.[8]
A köztársasági erőknek csak Menorca szigetét sikerült megtartani. Mallorca, Ibiza, Formentera és a többi kisebb sziget mind olasz ellenőrzés alá jutott. A haditengerészeti bázisokat a flottaminiszter helyettese, Giovanni Remedio Ferreti szervezte meg és Mallorcára vagy 1200 reguláris katonát telepítettek.[9] A nacionalista hatóságok jogköre a bázisokra nem terjedt ki, azokat kizárólag az olaszok vezették.
Az olasz légierő Mallorcát használta támaszpontnak további spanyolországi bevetésekhez,[10] jóllehet eleinte korlátozottak voltak ezek akciók, ugyanis Mussolini amennyire lehetett, kerülni próbálta a britekkel és franciákkal való összeütközést.[11]
Miután nyilvánvaló vált, hogy Nagy-Britannia és Franciaország számára közömbös a baleári olasz jelenlét, így Mussolini növelhette a katonai egységek (főképp a légierő) számát Mallorcán. Pilótaként itt szolgált Bruno Mussolini is, a diktátor fia. A légibázisok folyamatosan bővültek és mind nagyobb mennyiségű hadianyagot szállítottak a Baleárokra, mígnem 1938. januárjára már kétszerannyi olasz bombázó állomásozott Mallorcán, mint 1936-ban. A hadihajó forgalom is jelentősen megnőtt, amely a nacionalistáknak biztosította az utánpótlást.[12]
Bár a brit vezérkar már 1936-ban aggodalmát fejezve ki úgy nyilatkozott, hogy az olasz bázisok mallorcai jelenléte sérti az angol érdekeket, mégsem tekintették komoly fenyegetésnek.[13] Franciaország csak 1938-tól kezdte rossz szemmel nézni az olasz légibázisokat, valamint azok akcióit spanyol republikánus kikötők és hajók ellen.[12] Az angolok 1939-től kezdtek komolyan tartani attól, hogy a Baleárok (különösen Mallorca) tartós olasz megszállás alatt marad.[14]
1937-ben, amikor a köztársasági kormány nehéz helyzetbe jutott, kétségbeesetten próbálta visszavonulásra bírni Mussolinit és a hitleri Németországot. Ennek fejében készek voltak a köztársaságiak átadni a Baleárokat az Olasz Királyságnak, a Kanári-szigeteket pedig a Harmadik Birodalomnak.[15] Az olaszok azonban további feltételeket támasztottak: semlegességükért cserébe követelték a Spanyol Marokkó átadását, 100 millió dolláros hozzájárulást a hadi kiadásaikhoz, a Baleárok Olaszországhoz való csatolásán túl 100 ezer olasz betelepítésének a biztosítását a szigetekre, s további 100 ezer olasz nemzetiségű betelepítését az Ibériai-félszigetre is,[16] valamint egy-két légibázis bérbeadását. Luis Araquistáin franciaországi spanyol nagykövet, a köztársasági kormány megbízottja csak a szigetek átadását és az olasz betelepítést tartotta leginkább elfogadhatónak.[15]
1938-ban az olasz pénzügyminisztérium egy olasz érdekeltségű spanyol társaságon keresztül nagyobb földterületet vásárolt a mallorcai S'Albufera régióban.[15]
A megszállás vége[szerkesztés]
Menorca szigete 1939-ben is még ellenállt a nacionalistáknak és az olaszoknak. Az olaszok ekkor közvetíteni próbáltak a felek között és elérni az ottani köztársasági erők megadását, mire a franciák és az angolok közbeléptek, nehogy Menorca is olasz megszállás alá kerüljön. A köztársasági kapituláció Menorcán így francia-angol közvetítéssel történt meg.[17]
Az olasz megszállás rögvest Francisco Franco és a nacionalisták győzelmét követően ért véget a Baleárokon, nem sokkal azután, hogy Mussolini megszállta Albániát. A prominens spanyol tábornok Antonio Aranda Mata portugáliai lapoknak nyilatkozva kijelentette, bár Olaszország áhítozott a Baleár-szigetek után, azok mégis spanyol ellenőrzés alatt maradnak.[18]
Mussolininek valójában ezidőtájt megváltozott a figyelme, ugyanis nem tetszett az olasz diktátornak Hitler egyidejűleg történt, Csehszlovákiával szemben elért sikere, amelynek során a németek megkaparintották egész Csehország és Morvaország területét, Szlovákiából pedig bábállamot csináltak. Mussolini nem akarta veszni hagyni a kelet-európai pozíciókat, ezért a nyugati mediterrán régiók helyett a balkáni területekre összpontosított.[19]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ R. J. B. Bosworth (2009): The Oxford handbook of fascism. Oxford: Oxford University Press. 246. o.
- ↑ John J. Mearsheimer (2003): The Tragedy of Great Power Politics. W. W. Norton & Company.
- ↑ Ray Moseley (2000): Mussolini's Shadow: The Double Life of Count Galeazzo Ciano. Yale University Press. 27. o.
- ↑ Hugh Thomas (2001): The Spanish Civil War. Modern Library. ISBN 0-375-75515-2
- ↑ Raanan Rein (1999): Spain and the Mediterranean Since 1898. London, Portland, Oregon: FRANK CASS. 155. o.
- ↑ Moseley (2000): 28. o.
- ↑ Abulafia, David (2001): The Great Sea: A Human History of the Mediterranean. Oxford University Press. 604. o.
- ↑ Moseley (2000): 27. o.
- ↑ Coverdale, John F. (1979): La intervención fascista en la guerra civil española. Alianza Editorial.
- ↑ S. Balfour (1999): Spain and the Great Powers in the Twentieth Century. Routledge, London, New York. 172. o.
- ↑ Reynolds Mathewson Salerno, Vital Crossroads (2002): Mediterranean Origins of the Second World War, 1935-1940. Cornell University. 32. o.
- ↑ a b Reynolds Mathewso, Crossroads (2002): 29. o.
- ↑ Murias, Carlos; Castañón, Carlos; Manrique García, José María (2010): Militares italianos en la Guerra Civil española: Italia, el fascismo y los voluntarios en el conflicto español. La esfera de los libros. 59. o.
- ↑ Beevor, Antony (2006): The Battle for Spain: The Spanish Civil War 1936-1939. London: Phoenix. ISBN 978-1-7802-2453-4. 140. o.
- ↑ a b c El plan más descabellado de la República: ceder Baleares a Mussolini para que no apoyase a Franco
- ↑ Megjegyzendő, hogy Olaszország akkoriban már javában folytatott grandiózus telepítéseket Líbiába, amelynek célja az olasz jelenlét minél nagyobb megerősítése volt. A líbiai olaszokon kívül később már a Balkánon is elkezdődik a szisztematikus kolonizáció.
- ↑ Cardona, Gabriel (2015): El gigante descalzo: El ejército de Franco. Barcelona: Penguin Random House. ISBN 978-84-03-01167-0. 96–97. o.
- ↑ Payne, Stanley G. (1967): Politics and the Military in Modern Spain. Stanford University Press. 423. o.
- ↑ Robert H. Whealey (2005): Hitler And Spain: The Nazi Role in the Spanish Civil War, 1936-1939. Paperback edition. Lexington, Kentucky: University of Kentucky Press. 62. o.