Menorca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Menorca
Ciutadella kikötője
Ciutadella kikötője
Közigazgatás
Ország Spanyolország
Székhely Mahón (29 321 lakos)
Népesség
Teljes népesség 91 601 fő (2016)
Népsűrűség 135,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Fekvése Földközi-tenger
Szigetcsoport Baleári-szigetek
Terület 695,7 km²
Legmagasabb pont Monte Toro, 358 m
Elhelyezkedése
Menorca.jpg
Menorca (Spanyolország)
Menorca
Menorca
Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 39° 58′, k. h. 4° 05′Koordináták: é. sz. 39° 58′, k. h. 4° 05′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Menorca témájú médiaállományokat.

Menorca a Földközi-tenger nyugati részén fekvő, Spanyolországhoz tartozó sziget, a Baleári-szigetek második legnagyobb tagja. Neve a latin Balearis Minor, később Minorica kifejezésből származik, ami arra utal, hogy ez a kisebbik sziget a szigetcsoport nagy szigete, Mallorca mellett. A sziget lakossága 2010-ben 94 383 fő volt, legnagyobb városa és adminisztratív központja Mahón (katalánul Maó).

Történelme[szerkesztés]

A sziget jellegzetes megalitikus építményeiről, csak itt található kamrasírokról (naveta), T-oszlopairól (taula), kőfalairól (talaiot) is ismert. A korai baleári építészetre hatással voltak más mediterrán kultúrák is, például úgy vélik, hogy a vakolt faoszlopok használatát a minószi Knosszoszból tanulták el.

Ókor[szerkesztés]

Menorca zászlaja

Miután Róma a második pun háborúban elfoglalta Hispániát, jelentősen megnőtt az Ibériai-félsziget és Itália közötti kereskedelmi hajóforgalom. Ezt kihasználva Menorcán és Mallorcán kalózok települtek meg és innen kiindulva fosztogatták a római kereskedőket. Róma nem sokáig tűrte ezt és i.e. 121-re a teljes szigetcsoportot megszállták és betagozták a birodalmuk Hispania Citerior provinciájába. I.e. 13-ban Augustus császár közigazgatási reformja után a szigetek Hispania Tarraconensis provinciához kerültek.

A római időkben Menorcának jelentős zsidó népessége volt. Az 5. századi Severus püspök ír arról, hogy 418-ban 540 zsidó férfit és nőt kényszerítettek a megkeresztelkedésre. A keresztelkedést megtagadó gazdag zsidókat kiűzték a városokból, zsinagógáikat felgyújtották. Ennek ellenére a vallásukat nyíltan vagy titokban, látszólag keresztényként űző baleári zsidó közösség (a xueták) egészen a 20. századig fennmaradt.

Középkor[szerkesztés]

Az 5. században a vandálok kerítették hatalmukba a szigetet, amit a Bizánci Birodalom 534-ben visszafoglalt. Miután az Ibériai-félszigetet elfoglalták a mórok, Menorcát 903-ban a Cordobai Kalifátushoz csatolták Manúrka név alatt. Ekkoriban jelentős számú muszlim költözött a szigetre. A keresztények 1231-ben visszavették Mallorcát, de Menorca formailag önálló muszlim állam maradt, amely azonban adót fizetett Aragóniának. III. Alfonz aragón uralkodó végül 1287. január 17-én megszállta a szigetet és a Mallorcai Királysághoz csatolta; ezt a napot máig Menorca nemzeti ünnepeként tartják nyilván. A muzulmán lakosság egy részét erőszakkal megtérítették, a többieket Ibiza, Valencia és Barcelona piacain adták el rabszolgának.

1344-ben Aragónia királya országába olvasztotta az addig vazallus Mallorcai Királyságot. Aragónia és Kasztília uniója után a szigetek is az egyesült Spanyolországhoz kerültek. A 16. századtól kezdve Menorca sokat szenvedett a berber kalózok támadásaitól; 1535-ben Hajreddín Barbarossa elfoglalta Mahónt és 6000 lakosát elhurcolta rabszolgának.

18. század[szerkesztés]

A menorcai csata, 1756 (Nicolas Ozanne képe)

A spanyol örökösödési háborúban Nagy-Britannia megszállta Menorcát, melyet a háborút lezáró utrechti békében Gibraltárral együtt elcsatolt Spanyolországtól. A fővárost Mahónba helyezték át, ahol flottabázist építettek ki a brit hadihajók számára. A hétéves háború során 1756-ban Franciaország foglalta el a szigetet, de a háború után visszakerült az angolokhoz. Miután Franciaország belépett az amerikai függetlenségi háborúba, francia-spanyol csapatok 1782-ben újra megszállták Menorcát, amely a következő évben, a versaillesi béke alapján visszakerült Spanyolországhoz. A britek még egyszer partra szálltak 1798-ban a napóleoni háborúk során és a sziget csak 1802-ben került vissza, immár véglegesen, a spanyol koronához. Spanyolország francia megszállása idején a Baleári-szigetek függetlenek maradtak, az immár szövetséges brit flotta védelmének köszönhetően.

20. század[szerkesztés]

A spanyol polgárháborúban Menorca a köztársasági oldalt támogatta, míg a Baleárok többi tagja Franco pártján állt. Jelentős harcokra nem került sor, bár az olasz Corpo Truppe Volontarie megbombázta a szigetet és sokan meghaltak, amikor megpróbálták fegyverrel elfoglalni Mallorcát. 1939 februárjában a francóisták partraszálltak, a magukat megadó köztársaságpárti csapatokat pedig a brit flotta evakuálta.

1993 októberében az UNESCO Menorca teljes területét bioszféra-rezervátumnak nyilvánította. 2005-ben Menorca csatlakozott a Szigetjátékokat szervező International Island Games Association szövetséghez.

Éghajlat[szerkesztés]

Menorca éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 14,0 14,2 15,5 17,3 21,1 25,0 28,4 28,9 26,1 22,0 17,7 15,2 20,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 7,5 7,5 8,4 10,0 13,4 17,2 20,3 21,1 18,7 15,4 11,1 8,9 13,3
Átl. csapadékmennyiség (mm) 59 47 42 48 37 14 3 22 48 81 85 64 550
Forrás: Agencia Estatal de Meteorología


Kultúra[szerkesztés]

Menorcai gin

Mahónban minden évben megtartják a nemzetközi operahetet és az orgonafesztivált, Ciutadellában pedig a Capella Davidica koncertek és a nyári zenefesztivál a fő kulturális események. A sziget városaiban nyaranta fiestákat rendeznek. Ciutadellában június 23-25 között rendezik a Festes de Sant Joan-t, melynek során felvonulnak a helyi lófajta, a fekete szőrű menorquín képviselői és lovasaik békés kopjás bemutatókon bizonyíthatják ügyességüket.

A régmúltban a szigeten jelentős volt a bortermelés; bár a 20. század során ez visszaesett, újabban számos új borkészítő gazdaság nyílt. A brit történelmi befolyásnak tulajdonítható a helybeliek gin iránti vonzalma, jellemzően keserű citromos üdítővel keverve, Pomada formájában isszák. Híres a mahóni sajt és majonéz is.

Menorca hivatalos nyelvei a katalán és a spanyol. 2012 óta a főváros hivatalos elnevezése is Maó-Mahón. A helybeliek a katalán lokális változatát, a menorquít beszélik, de rendszerint jól kommunikálnak spanyolul is. A bevándorlók jellemzően csak a spanyolt beszélik.

Élővilág[szerkesztés]

A kihalt menorcai óriásnyúl

Menorcán több mint 900 virágos növény - közöttük 24 (vagy 25) orchidea- honos; többségük nagyobb területen elterjedt mediterrán faj, de vannak endemikus növényei is. A látványos rovarok közül 30 lepke- és 17 szitakötőfaj él a szigeten.

A kétéltűeket három faj, a zöld varangy, a tavi béka és a mediterrán levelibéka képviseli. Gyakran látható a római gyík (Podarcis siculus) és a marokkói faligyík (Teira perspicillata). A szigeteken endemikus a baleári faligyík (Podarcis lilfordi). A gekkóknak két faja, a fali gekkó (Tarentola mauritanica) és a török gekkó (Hemidactylus turcicus) található Menorcán. Kígyókból négy faj található itt: a viperasikló (Natrix maura), a vízisikló (Natrix natrix), az ál-rézsikló (Macroprotodon cucullatus) és a hegyesorrú sikló (Rhinechis scalaris). A hüllőket még a görögteknős (Testudo hermanni), mocsári teknős (Emys orbicularis) és az amerikai eredetű vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta) képviseli.

Menorca a vándormadarak pihenőhelye és a madármegfigyelők paradicsoma. A helyben fészkelők közé tartozik a korallsirály, a kék kövirigó és a kövi pacsirta. Előfordul a törpesas, vörös kánya és dögkeselyű; a gyurgyalag, a mediterrán vészmadár és a baleári vészmadár (Puffinus mauretanicus) is.

Nagy termetű vadon élő emlősök nincsenek Menorcán, inkább csak nyulak, kis rágcsálók, nyuszt és a mediterrán sün.

A régmúltban az Ibériai-félszigettől elszigetelt Menorcán óriásira nőtt teknős (Geochelone gymnesica), nyúl (Nuralagus rex) és pele (Muscardinus cyclopeus) élt, de ezek mára kipusztultak, akárcsak az endemikus barlangi kecske (Myotragus balearicus).

Közigazgatás[szerkesztés]

Menorca önkormányzatai

Menorcának két nagyjából egyforma méretű nagyobb települése van: Mahón és Ciutadella de Menorca. A sziget területe nyolc önkormányzat között oszlik meg:

Önkormányzat Terület
(km²).
Lakossága 2001-ben Lakossága 2010-ben
Ciutadella de Menorca 186,3 23 103 29 247
Ferreries 66,1 4 048 4 620
Es Mercadal 138,3 3 089 5 398
Es Migjorn Gran 31,4 1 167 1 539
Alaior 109,9 7 108 9 399
Mahón (Maó) 117,2 23 315 29 050
Es Castell 11,7 6 424 7 926
Sant Lluís 34,8 3 270 7 204
Összesen 695,7 71 524 94 383

Források[szerkesztés]

  • C. Michael Hogan (2007) Knossos fieldnotes, The Modern Antiquarian
  • Henry Christmas, The Shores and Islands of the Mediterranean, Published 1851, R. Bentley
  • Elukin, Jonathan M. Living Together, Living Apart : Rethinking Jewish-Christian Relations in the Middle Ages. Vol. Jews, Christians, and Muslims from the ancient to the modern world. Princeton, N.J.: Princeton University Press, 2007.
  • Bradbury, Scott, ed. trans. (1996). Severus of Minorca: Letter on the Conversion of the Jews (Oxford Early Christian Texts).. Oxford University Press. p. 154. ISBN 9780198267645 .
  • Gregory, Desmond (1990). Minorca, the Illusory Prize: A History of the British Occupations of Minorca between 1708 and 1802. Cranbury, NJ, USA: Associated University Presses, Inc. p. 132. ISBN 0838633897 .
  • Robert Davis (2004): Christian Slaves, Muslim Masters: White Slavery in the Mediterranean, the Barbary Coast and Italy, 1500–1800. ISBN 1403945519 .
  • Menorca.com
  • Miquel Hudin & Elia Varela Serra (2013), Vinologue Menorca, Leavenworth Press, p. 75, ISBN 9780983771876

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Minorca című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.