Bioszféra-rezervátum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A bioszféra-rezervátumok eloszlása országonként (2013)

A bioszféra-rezervátumok az UNESCO Ember és bioszféra programjával (Programme on Man and the Biosphere (MAB)) létrehozott természetvédelmi rendeltetésű területek.

Célja, feladatai[szerkesztés]

A bioszféra-rezervátumok világhálózatának irányelveit és a hálózatban szereplő területeket is az UNESCO határozta meg. A világhálózat alapító okirata szerint a fő cél, hogy „előmozdítsák és bemutassák az ember és a bioszféra kiegyensúlyozott kapcsolatát”. Az ökológiai rendszer sokszínűségének bemutatása érdekében a listára szárazföldi, vízparti és a tengeri ökoszisztémákat is felvettek. Fő feladataik:

  • a terület természeti értékeinek, táj-, faj- és genetikai diverzitásának megőrzése,
  • az ezt célzó oktató- és kutatómunka.

Különleges módszerrel igyekeznek a természeti értékeket megőrizni és egyúttal a fenntartható gazdasági fejlődést kiépíteni.

Szerkezete[szerkesztés]

A bioszféra-rezervátum főleg abban különböznek a többi természetvédelmi rezervátumtól, hogy nem szeparálják el a gazdaságilag hasznosított területektől, nem törekszenek valamiféle „érintetlen” állapot visszaállítására, illetve megőrzésére. Feladata éppen hogy az ember és a természet együttélése, a környezetbarát gazdálkodás lehetővé tétele, illetve kialakítása.

A bioszféra-rezervátumok területét három övezetre osztják. A külső az úgynevezett „puffer” zóna, ahol a táj adottságait kihasználva gazdálkodnak. Az átmeneti zónára is jellemző az emberi jelenlét, de azt szigorúan korlátozzák. A legbelső, legértékesebb zóna a rezervátum magterülete, ahol minden gazdasági tevékenység tilos; a legfontosabb feladat a természeti értékek megőrzése.

Működése[szerkesztés]

A természetközeli ökológiai rendszert megőrzéssel, fejlődéssel és oktatással igyekeznek fenntartani, és ehhez egy sajátos, hármas rendszert vesznek figyelembe. Próbálják:

  • az adott tájegység növény- és állatvilágát a lehető legteljesebben megőrizni,
  • a gazdasálkodás (földművelés) hagyományosan használt módszereit beépítve a korszerű, fenntartható gazdasági fejlődést támogatni,
  • a természetvédelmi kutatást és eredményeinek az oktatásba és az iskolán kívüli ismeretterjesztő programokba beépítését erőteljesen támogatni.

Mindennek érdekében a bioszféra-rezervátumokat 3 övezetre osztják: a külső az úgynevezett „puffer” zóna, itt folyik a gazdálkodás a táji jellegek kihasználásával. Egy szinttel beljebb van az átmeneti zóna, ahol szigorúan korlátozzák az emberi jelenlétet, majd jön a legbelső, a rezervátum magterülete. Itt semmilyen gazdasági tevékenységet nem lehet folytatni, az egyetlen és legfontosabb feladat a természeti értékek megőrzése.

A bioszféra-rezervátumok listája[szerkesztés]

A Bioszféra-rezervátumok Világhálózatát (World Network of Biosphere Reserves) a Sevillában megrendezett Bioszféra-rezervátumok Nemzetközi Konferenciáján alapították meg 1995-ben. A hálózathoz 120 országban 651 terület tartozik (2015).[1]

A számos tételt felsoroló lista olyan, nemzetközileg elismert szárazföldi, tengerparti és tengeri ökoszisztémákat foglal magába, amelyeket az emberiség szeretne:

  • egyrészt azok eredeti formájában az utókorra hagyni,
  • másrészt ezeket egyfajta élő laboratóriumként e rendszerek tanulmányozására használni.

131 országban összesen 727 területet nyilvánítottak bioszféra-rezervátummá úgy, hogy ezek közül 22 országhatárokon is átnyúlik Ennek egyik példája a Szlovákiába is átnyúló Aggteleki Bioszféra-rezervátum, amelynek magyarországi része az Aggteleki Nemzeti Parkkal gyakorlatilag azonos.

Afrika[szerkesztés]

Amerika[szerkesztés]

Ázsia[szerkesztés]

Krátertavak a dél-koreai Jeju-szigeten

Európa[szerkesztés]

Ausztrália és Óceánia[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. UNESCO: Bioszféra-rezervátumok, (angolul) (Hozzáférés: 2015. július 18.)
  2. Mura-Drava-Danube (unesco.org, 2012. szeptember)
  3. Ukraine (angol nyelven). UNESCO, 2012. október. (Hozzáférés: 2021. április 11.)

Források[szerkesztés]