El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világörökség logo.png  A területen világörökségi helyszín található 
El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum
IUCN kategória: VI (védett rezervátum)
Szürke bálna a San Ignacio-öbölben
Szürke bálna a San Ignacio-öbölben
Ország Mexikó
Elhelyezkedése Déli-Alsó-Kalifornia állam, Mulegé község
Legközelebbi város Guerrero Negro, Santa Rosalía
Terület25467,9025 km²
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító554
TípusTermészeti
Kritériumok(X)
Felvétel éve1993
Elhelyezkedése
El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum (Mexikó)
El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum
El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum
Pozíció Mexikó térképén
é. sz. 27° 38′ 47″, ny. h. 113° 39′ 20″Koordináták: é. sz. 27° 38′ 47″, ny. h. 113° 39′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum témájú médiaállományokat.

Az El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum Mexikó legnagyobb természetvédelmi területe. Szárazföldi és tengeri részeket egyaránt tartalmaz. Bioszféra-rezervátumként 1988 óta létezik, kiterjed rá a Ramsari egyezmény is,[1] bálnavédelmi körzete[2] és a szintén a területén, a Sierra de San Francisco hegységben található sziklarajzok 1993 óta a Világörökség részét képezik.[3]

Nevét Sebastián Vizcaínóról, a 16–17. századi katona–tengerész–felfedezőről kapta.[4]

Földrajz[szerkesztés]

A rezervátum északnyugat-Mexikóban, a Kaliforniai-félsziget középső részén, közigazgatásilag Déli-Alsó-Kalifornia állam Mulegé községében található. Északi határa a 28-adik szélességi kör, nyugaton eléri a Csendes-óceánt, keleten pedig a Kaliforniai-öböl partvidéke is hozzá tartozik. Összes területe 25 467,9 km², ennek 88,7%-a szárazföld (beleértve a folyókat és édesvizű tavakat is), 11,3%-a tenger.[5] A védett tengeri élőlények legfontosabb élő- és szaporodóhelye az Ojo de Liebre és a San Ignacio-lagúna:[2][6] az északabbi, akár sarkvidéki területekről a szürke bálnák kifejezetten ezekbe az öblökbe és a közeli partvidékekre érkeznek szaporodni.[4]

A területen, amely a Sonora-sivatag részét képezi, igen kevés csapadék hull, mindössze évi 50–70 mm, a párolgás viszont az 1000 mm-t is meghaladja.[6] Jellemző, hogy a tenger felől viszonylag hideg szelek fújnak a szárazföld belseje felé.[4]

Élővilág[szerkesztés]

Nagy területe és változatos felszíne miatt a rezervátumban sokféle életközösség megtalálható. Vannak például homokdűnés, növényzet nélküli területek, matorralok, mezquite-fás vidékek, magyaltölgyesek és partmenti mangroveerdők is.[1] A Csendes-óceán parján vándorló madarak számára is fontos pihenőhely.[6]

Reprezentatív növényfajai az Ambrosia camphorata nevű parlagfű, a bürökgémorr, a Astragalus prorifer nevű bükkönyforma, a Fouquieria columnaris nevű hangavirágú, a vörös mangrove, a Laguncularia racemosa nevű mirtuszvirágú, a közönséges tengerifű, a Phyllospadix scouleri nevű hídőrvirágú, a Ruppia maritima nevű hídőrvirágú, a Brahea armata nevű üstököspálma-forma, a kaliforniai Washington-pálma, a mexikói Washington-pálma és a Yucca valida nevű pálmaliliom. Reprezentatív állatfajai a szürke bálna, a kaliforniai oroszlánfóka és a borjúfóka.[1]

Mikroendémikus fajai az Agave vizcainoensis nevű agávé, a Distichlis palmeri nevű perjeféle, a Ferocactus chrysacanthus nevű kaktuszforma grandiflorus alfaja, a Crotalus enyo nevű csörgőkígyó, a Fundulus lima nevű fogaspontyalakú, a Geothlypis beldingi nevű újvilági poszátaféle goldmani alfaja, a Hypsiglena slevini nevű siklóféle, a Hypsopsetta guttulata nevű lepényhalféle, a kék kövileguán és a Sceloporus zosteromus nevű békagyíkféle.[1]

További endémikus fajok az Agave sebastiana nevű agávé, az Ambrosia bryantii és az Ambrosia divaricata nevű parlagfű, a Bursera epinnata és a Rhus lentii nevű szappanfavirágú, a Cochemiea poselgeri, a Ferocactus rectispinus, a Ferocactus fordii és a Mammillaria insularis nevű kaktuszforma, az Echinocereus brandegeei és az Echinocereus ferreirianus nevű oszlopkaktusz, az Echinopepon minimus nevű tökféle peninsularis változata, az Encelia asperifolia és a Trixis angustifolia nevű őszirózsaféle, a Salvia peninsularis nevű zsálya, a Hilaria cenchroides nevű perjeféle, a Geothlypis beldingi nevű újvilági poszátaféle, a kaktuszkolibri, az Incilius occidentalis nevű varangyféle, a tündérbaglyocska, a Phyllodactylus unctus nevű valódi gekkó, a Toxostoma cinereum nevű gezerigóféle, a fehérhasú ökörszem, az Urosaurus nigricaudus nevű békagyíkféle, az érdeslábú iszapteknős, a Dipodomys peninsularis nevű tasakosugróegér-forma és a Spermophilus atricapillus nevű földimókusforma.[1]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e A rezervátum adatlapja (spanyol nyelven). CONANP. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
  2. a b Santuario de ballenas de El Vizcaíno (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
  3. Pinturas rupestres de la Sierra de San Francisco (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2017. október 2.)
  4. a b c Reserva de la Biósfera del Vizcaíno (spanyol nyelven). México Desconocido. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
  5. Térkép (spanyol nyelven) (PDF). CONANP. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
  6. a b c Reserva de la Biósfera el Vizcaíno (spanyol nyelven). Guerrero Negro. (Hozzáférés: 2017. október 3.)