Xochimilco

A településen világörökségi helyszín található

Xochimilco
Xochimilco címere
Közigazgatás
Ország	Mexikó
Irányítószám	16000–16999
Testvérvárosok	Lista Oaxaca de Juárez
Népesség
Teljes népesség	415 007 fő (2010) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	2240–2260 m
Terület	118,2 km²
Időzóna	CST (UTC-6) CDT (UTC-5)
é. sz. 19° 14′ 51″, ny. h. 99° 05′ 54″19.247583333333, -99.098222222222
Elhelyezkedése
Xochimilco honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Xochimilco témájú médiaállományokat.

Xochimilco Mexikóváros egyik kerülete, lakossága 2010-ben meghaladta a 415 000 főt.

Földrajz

Fekvése

A Szövetségi Körzet középpontjától délkeletre elterülő kerület északi és középső része a tenger szintje felett mintegy 2250 m-rel fekvő, viszonylag sík, várossal beépített terület, de a terület dél felé fokozatosan emelkedik, legdélebbi csücskében már 3100 méter fölé emelkedik. Délkeleti sarkában, a Tláhuackal és Milpa Altával alkotott hármashatáron emelkedik a Teuhtli nevű vulkán. A hegyekből észak felé folyik le az El Cuatzin nevű vízfolyás, a kerület északi részén pedig több csatorna is húzódik: a Canal Nacional, a Canal de Chalco és a Canal de Amecameca. Szintén északi felében található egy hosszan elnyúló tó is: a Pista Olímpica Virgilio Uribe.

Éghajlat

A kerület éghajlata meleg, de nem forró, és nyáron–ősz elején csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 28 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 37 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 11,5 és a júniusi 17,8 fok között váltakoznak, fagy a nyári hónapok és szeptember kivételével bármikor előfordulhat. Az évi átlagosan 776 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség közel 75%-a.

Xochimilco (Moyoguarda) éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	29,0	30,0	35,0	32,0	33,0	34,5	35,0	36,0	32,5	34,0	28,5	28,5	36,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	21,0	22,3	24,7	25,6	25,9	24,6	23,3	23,2	22,8	22,6	22,2	21,0	23,3
Átlaghőmérséklet (°C)	11,5	12,7	15,1	16,5	17,5	17,8	17,0	16,9	16,8	15,6	13,7	12,3	15,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	2,0	3,0	5,5	7,5	9,2	11,0	10,7	10,7	10,8	8,6	5,3	3,5	7,3
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−8,0	−10,0	−6,0	−2,0	−4,0	3,0	2,5	3,0	2,0	−5,0	−9,0	−6,0	−10,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)	9	7	8	25	69	127	156	151	140	62	16	7	776
Forrás: Servicio Meteorológico Nacional

Népesség

A kerület népessége a közelmúltban folyamatosan és gyorsan növekedett:

Év	Lakosság
1990	271 151
1995	332 314
2000	369 787
2005	404 458
2010	415 007

Települései

A kerülethez 2010-ben összesen 93 külső település is tartozott. Ezek mindegyike igen kicsi, közülük a jelentősebbek:

Település	Lakosság (2010)
Xometitla (Tlalitenco)	456
Ampliación Chalmita	352
Tepexomulco	352
Tlalatlaco	268
Tecacalango	268
Tipipili	247
Barrio San Antonio (Cruz Monte)	231
Barrio Nochicala	203

Története

Xochimilco neve a navatl nyelvből származik, és három részből tevődik össze: a xochitl jelentése virág, a milli szó (bevetett) szántóföldet, ültetvényt jelent, a co pedig helyet, így a teljes szó jelentése: virágföldek helye, virágföldeken.

Első lakói cuicuilcói, copilcói és tlatilcói törzsek voltak, később pedig teotihuacaniak telepedtek le itt. A Mexikói-völgybe érkező hét navatl törzs közül elsőként a xochimilcóiak érkeztek meg a völgybe, méghozzá valamikor 900 táján, majd 919-ben alapították meg településüket. Ezután lassacskánt kiterjesztették területüket, még a mai Morelos állam néhány vidékére is. A lakók főként mezőgazdasággal foglalkoztak: a magasabban fekvő területeket is megművelték amellett, hogy a völgyi tavon csinampákat létesítettek. Egész Mezoamerikában egyedülálló esemény volt, hogy Xochimilcóban egyszer Tlazocihuapilli személyében női kormányzót választottak.

1352-ben Caxtoltzin átköltöztette a várost a tó egy kis szigetére, oda, ahol ma a Sienai Szent Bernardin-templom áll. Bár 1376-ban sikerült visszaverni a mexikák támadását, de csak olyan áron, hogy ezután a xochimilcóiaknak adót kellett fizetniük az őket a harc során támogató azcapotzalcóiaknak. 1430-ban azonban már nem tudták elkerülni a mexika hódítást. Szabadságukat az évszázad végén nyerték vissza, ezután pedig néhány évtizedig békében éltek Tenochtitlannal. Hernán Cortés 1521. április 16-án érkezett meg Xochimilcóba, majd nemsokára megtámadta Tenochtitlant, amit az ottaniak és a xochimilcóiak együtt próbáltak védelmezni, de hiába, a spanyolok elpusztították a várost.

A keresztény hittérítés során az utolsó xochimilcói kormányzó, Apochquiyauhtzin 1522-ben felvette a Luis Cortés Cerón de Alvarado nevet, így, bár a spanyoloknak alárendelve, de megtarthatta a település irányítását. A térítést a ferencesek végezték a településen, akik első kolostorukat 1534 és 1579 között építették fel, ezt pedig további templomok, kápolnák, egy kórház és egy teológiai iskola létrehozása követte. 1559-ben II. Fülöp spanyol király ciudad (város) rangra emelte a települést.

A következő évszázadokban több katasztrófa is elérte Xochimilcót: 1576-ban és 1777-ben járvány, 1609-ben pedig hatalmas áradás pusztított. De a fejlődést ezek sem akasztották meg: a jórészt indián lakosú város kereskedelme olyan jelentős volt a többi tóparti várossal, hogy a 17. század során naponta körülbelül 1000 kenu kötött ki kikötőiben, sőt, mivel megépült a Mexikóvárost Cuernavacával összekötő út is, ami áthaladt a településen, így a szárazföldi kereskedelem is fejlődni tudott.

A mexikói függetlenségi háborúban a xochimilcóiak is részt vettek, igaz, főként csak 1815-től kezdődően, amikor a harc már hanyatlani kezdett. A hajózás azután is fontos tevékenység maradt a városban: 1850-ben megjelent az első gőzhajó is a tavon, igaz, ahogy közeledett a 19. és 20. század fordulója, a tó lecsapolása úgy haladt előre, végül már csak csatornák maradtak az egykori nyílt vízfelületből. 1908-ban Porfirio Díaz elnök felavatta a xochimilcói villamosvonalat.

A forradalom során 1911 közepén zapatisták érkeztek Milpa Altába, majd Xochimilcóba. 1913. április 23-án, Victoriano Huerta elnökségének idején 39 katonanövendéket gyilkoltak meg huertisták az egyik helyi utcában, rájuk ma emléktábla emlékezik. A forradalom jelentős eseménye volt, amikor 1914 decemberében Francisco Villa és Emiliano Zapata aláírta a xochimilcói egyezményt, amellyel rögzítették az északi hadosztály és a déli felszabadító hadsereg szövetségét.

1929-ben, amikor létrejöttek Mexikóváros kerületei, Xochimilco ezek egyikévé vált, de határai csak 1931-ben kerültek véglegesítésre.

Turizmus, látnivalók

Az UNESCO 1987-ben Xochimilcót (Mexikóváros történelmi központjával együtt) a világörökség részévé nyilvánította.

Sokakat vonzó turistalátványosságnak számít a kerületben található tó- és csatornarendszer, amelyeket trajinerának nevezett kis színes hajók járnak be. Itt található a rendkívül bizarr Babák szigete is, amelynek fáira a 20. század második felében játékbabák sokaságát akasztotta fel babonából a sziget lakója, akinek halála után a terület turisztikai érdekességgé változott. Emellett rengeteg régi történelmi és műemlék is található a kerületben: a Cuahilama régészeti lelőhely, a Szirén-szökőkút, a 20. század elején létesített vízmű (Casa de Bombas Nativitas), a Carlos Pellecier Színház, az Acuexcomatl oktatási központ, a 16. századi Sienai Szent Bernardin-templom, az ugyanebből az időből származó San Gregorio Atlapulco-templom, a 17. században épült Santiago Tulyehualco-templom, a 18. századi San Andrés Ahuyucan- és San Mateo Xalpa-templomok, a szintén több évszázados Santa Maria Tepepan-, Santa Maria Nativitas-, San Lucas Xochimanca-, Santiago Tepalcatlapan-, San Luis Tlaxialtemalco-, Santa Cruz Acalpixca-, San Francisco Tlanepantla-, San Lorenzo Atemoaya-, Santa Cruz Xochitepec- és Santa Cecilia Tepetlapa-templomok, legalább 16 kápolna, a 16. századi Casa del Arte, a Fernando Celada-ház, valamint az az épület, ahol a xochimilcói egyezmény született 1914-ben.

Két múzeum is található Xochimilcóban: a Santa Cruz Acalpixca régészeti múzeum és a Dolores Olmedo Patiño-múzeum, ahol történelmi emlékek mellett híres 20. századi mexikói festők művei is láthatók.

Rendezvényei között számos vallási jellegű ünnepség megtalálható, de híres még az 1955 óta évente megtartott szépségverseny, a fagyifesztivál, a kristályosított édességek fesztiválja, a kukorica- és tortillafesztivál, valamint a disznóparéj- és olajbogyófesztivál (a disznóparéj magja a Mexikói-völgyben régen alapvető élelmiszer volt, de ma is használják).