Xochimilco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világörökség logo.png  A településen világörökségi helyszín található 
Xochimilco
Xochimilco.jpg
Xochimilco címere
Xochimilco címere
Közigazgatás
Ország Mexikó
Irányítószám 16000–16999
Népesség
Teljes népesség 415 007 fő (2010)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság2240–2260 m
Terület118,2 km²
IdőzónaCST (UTC-6)
CDT (UTC-5)
Xochimilco (Mexikó)
Xochimilco
Xochimilco
Pozíció Mexikó térképén
é. sz. 19° 16′ 30″, ny. h. 99° 08′ 20″Koordináták: é. sz. 19° 16′ 30″, ny. h. 99° 08′ 20″
Elhelyezkedése
Xochimilco, México DF.svg
Xochimilco honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Xochimilco témájú médiaállományokat.

Xochimilco Mexikóváros egyik kerülete, lakossága 2010-ben meghaladta a 415 000 főt.[2]

Földrajz[szerkesztés]

Fekvése[szerkesztés]

A Szövetségi Körzet középpontjától délkeletre elterülő kerület északi és középső része a tenger szintje felett mintegy 2250 m-rel fekvő, viszonylag sík, várossal beépített terület, de a terület dél felé fokozatosan emelkedik, legdélebbi csücskében már 3100 méter fölé emelkedik. Délkeleti sarkában, a Tláhuackal és Milpa Altával alkotott hármashatáron emelkedik a Teuhtli nevű vulkán. A hegyekből észak felé folyik le az El Cuatzin nevű vízfolyás, a kerület északi részén pedig több csatorna is húzódik: a Canal Nacional, a Canal de Chalco és a Canal de Amecameca. Szintén északi felében található egy hosszan elnyúló tó is: a Pista Olímpica Virgilio Uribe.[3]

Éghajlat[szerkesztés]

A kerület éghajlata meleg, de nem forró, és nyáron–ősz elején csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 28 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 37 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 11,5 és a júniusi 17,8 fok között váltakoznak, fagy a nyári hónapok és szeptember kivételével bármikor előfordulhat. Az évi átlagosan 776 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség közel 75%-a.

Xochimilco (Moyoguarda) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)29,030,035,032,033,034,535,036,032,534,028,528,536,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)21,022,324,725,625,924,623,323,222,822,622,221,023,3
Átlaghőmérséklet (°C)11,512,715,116,517,517,817,016,916,815,613,712,315,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)2,03,05,57,59,211,010,710,710,88,65,33,57,3
Rekord min. hőmérséklet (°C)−8,0−10,0−6,0−2,0−4,03,02,53,02,0−5,0−9,0−6,0−10,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)978256912715615114062167776
Forrás: Servicio Meteorológico Nacional[4]


Népesség[szerkesztés]

A kerület népessége a közelmúltban folyamatosan és gyorsan növekedett:[2]

Év Lakosság
1990 271 151
1995 332 314
2000 369 787
2005 404 458
2010 415 007

Települései[szerkesztés]

A kerülethez 2010-ben összesen 93 külső település is tartozott. Ezek mindegyike igen kicsi, közülük a jelentősebbek:[5]

Település Lakosság (2010)
Xometitla (Tlalitenco) 456
Ampliación Chalmita 352
Tepexomulco 352
Tlalatlaco 268
Tecacalango 268
Tipipili 247
Barrio San Antonio (Cruz Monte) 231
Barrio Nochicala 203

Története[szerkesztés]

Xochimilco neve a navatl nyelvből származik, és három részből tevődik össze: a xochitl jelentése virág, a milli szó (bevetett) szántóföldet, ültetvényt jelent, a co pedig helyet, így a teljes szó jelentése: virágföldek helye, virágföldeken.

Első lakói cuicuilcói, copilcói és tlatilcói törzsek voltak, később pedig teotihuacaniak telepedtek le itt. A Mexikói-völgybe érkező hét navatl törzs közül elsőként a xochimilcóiak érkeztek meg a völgybe, méghozzá valamikor 900 táján, majd 919-ben alapították meg településüket. Ezután lassacskánt kiterjesztették területüket, még a mai Morelos állam néhány vidékére is. A lakók főként mezőgazdasággal foglalkoztak: a magasabban fekvő területeket is megművelték amellett, hogy a völgyi tavon csinampákat létesítettek. Egész Mezoamerikában egyedülálló esemény volt, hogy Xochimilcóban egyszer Tlazocihuapilli személyében női kormányzót választottak.

1352-ben Caxtoltzin átköltöztette a várost a tó egy kis szigetére, oda, ahol ma a Sienai Szent Bernardin-templom áll. Bár 1376-ban sikerült visszaverni a mexikák támadását, de csak olyan áron, hogy ezután a xochimilcóiaknak adót kellett fizetniük az őket a harc során támogató azcapotzalcóiaknak. 1430-ban azonban már nem tudták elkerülni a mexika hódítást. Szabadságukat az évszázad végén nyerték vissza, ezután pedig néhány évtizedig békében éltek Tenochtitlannal. Hernán Cortés 1521. április 16-án érkezett meg Xochimilcóba, majd nemsokára megtámadta Tenochtitlant, amit az ottaniak és a xochimilcóiak együtt próbáltak védelmezni, de hiába, a spanyolok elpusztították a várost.

A keresztény hittérítés során az utolsó xochimilcói kormányzó, Apochquiyauhtzin 1522-ben felvette a Luis Cortés Cerón de Alvarado nevet, így, bár a spanyoloknak alárendelve, de megtarthatta a település irányítását. A térítést a ferencesek végezték a településen, akik első kolostorukat 1534 és 1579 között építették fel, ezt pedig további templomok, kápolnák, egy kórház és egy teológiai iskola létrehozása követte. 1559-ben II. Fülöp spanyol király ciudad (város) rangra emelte a települést.

A következő évszázadokban több katasztrófa is elérte Xochimilcót: 1576-ban és 1777-ben járvány, 1609-ben pedig hatalmas áradás pusztított. De a fejlődést ezek sem akasztották meg: a jórészt indián lakosú város kereskedelme olyan jelentős volt a többi tóparti várossal, hogy a 17. század során naponta körülbelül 1000 kenu kötött ki kikötőiben, sőt, mivel megépült a Mexikóvárost Cuernavacával összekötő út is, ami áthaladt a településen, így a szárazföldi kereskedelem is fejlődni tudott.

A mexikói függetlenségi háborúban a xochimilcóiak is részt vettek, igaz, főként csak 1815-től kezdődően, amikor a harc már hanyatlani kezdett. A hajózás azután is fontos tevékenység maradt a városban: 1850-ben megjelent az első gőzhajó is a tavon, igaz, ahogy közeledett a 19. és 20. század fordulója, a tó lecsapolása úgy haladt előre, végül már csak csatornák maradtak az egykori nyílt vízfelületből. 1908-ban Porfirio Díaz elnök felavatta a xochimilcói villamosvonalat.

A forradalom során 1911 közepén zapatisták érkeztek Milpa Altába, majd Xochimilcóba. 1913. április 23-án, Victoriano Huerta elnökségének idején 39 katonanövendéket gyilkoltak meg huertisták az egyik helyi utcában, rájuk ma emléktábla emlékezik. A forradalom jelentős eseménye volt, amikor 1914 decemberében Francisco Villa és Emiliano Zapata aláírta a xochimilcói egyezményt, amellyel rögzítették az északi hadosztály és a déli felszabadító hadsereg szövetségét.

1929-ben, amikor létrejöttek Mexikóváros kerületei, Xochimilco ezek egyikévé vált, de határai csak 1931-ben kerültek véglegesítésre.[6]

Turizmus, látnivalók[szerkesztés]

Az UNESCO 1987-ben Xochimilcót (Mexikóváros történelmi központjával együtt) a világörökség részévé nyilvánította.[6][7]

Sokakat vonzó turistalátványosságnak számít a kerületben található tó- és csatornarendszer, amelyeket trajinerának nevezett[8] kis színes hajók járnak be. Itt található a rendkívül bizarr Babák szigete is, amelynek fáira a 20. század második felében játékbabák sokaságát akasztotta fel babonából a sziget lakója, akinek halála után a terület turisztikai érdekességgé változott.[9] Emellett rengeteg régi történelmi és műemlék is található a kerületben: a Cuahilama régészeti lelőhely, a Szirén-szökőkút, a 20. század elején létesített vízmű (Casa de Bombas Nativitas), a Carlos Pellecier Színház, az Acuexcomatl oktatási központ, a 16. századi Sienai Szent Bernardin-templom, az ugyanebből az időből származó San Gregorio Atlapulco-templom, a 17. században épült Santiago Tulyehualco-templom, a 18. századi San Andrés Ahuyucan- és San Mateo Xalpa-templomok, a szintén több évszázados Santa Maria Tepepan-, Santa Maria Nativitas-, San Lucas Xochimanca-, Santiago Tepalcatlapan-, San Luis Tlaxialtemalco-, Santa Cruz Acalpixca-, San Francisco Tlanepantla-, San Lorenzo Atemoaya-, Santa Cruz Xochitepec- és Santa Cecilia Tepetlapa-templomok, legalább 16 kápolna, a 16. századi Casa del Arte, a Fernando Celada-ház, valamint az az épület, ahol a xochimilcói egyezmény született 1914-ben.

Két múzeum is található Xochimilcóban: a Santa Cruz Acalpixca régészeti múzeum és a Dolores Olmedo Patiño-múzeum, ahol történelmi emlékek mellett híres 20. századi mexikói festők művei is láthatók.

Rendezvényei között számos vallási jellegű ünnepség megtalálható, de híres még az 1955 óta évente megtartott szépségverseny, a fagyifesztivál, a kristályosított édességek fesztiválja, a kukorica- és tortillafesztivál, valamint a disznóparéj- és olajbogyófesztivál (a disznóparéj magja a Mexikói-völgyben régen alapvető élelmiszer volt, de ma is használják).[6]

Források[szerkesztés]

  1. INEGI-statisztikák (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. március 18.)
  2. a b SEGOB-INAFED adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 15.)
  3. INEGI – Xochimilco földrajza (spanyol nyelven) (PDF). [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 3.)
  4. SMN adatbázis (spanyol nyelven). [2015. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 3.)
  5. INEGI-statisztikák (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 22.)
  6. a b c E-Local–INAFED kormányzati oldal – Xochimilco (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2015. április 3.)
  7. Mexikóváros történelmi központja és Xochimilco az UNESCO oldalán (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2015. április 7.)
  8. Sube tarifa de trajineras en Xochimilco (spanyol nyelven). El Universal, 2012. május 23. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
  9. La escalofriante historia de la Isla de las Muñecas (spanyol nyelven). Diario Popular, 2012. június 30. (Hozzáférés: 2016. február 16.)