Tláhuac
| Tláhuac | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Mexikó | ||
| Irányítószám | 13000–13999 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 392 313 fő (2020) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 2250–2800 m | ||
| Terület | 85,75 km² | ||
| Időzóna | CST (UTC-6) CDT (UTC-5) | ||
 | |||
 é. sz. 19° 16′ 28″, ny. h. 99° 00′ 10″19.274360°N 99.002780°WKoordináták: é. sz. 19° 16′ 28″, ny. h. 99° 00′ 10″19.274360°N 99.002780°W | |||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
| Tláhuac honlapja | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tláhuac témájú médiaállományokat. | |||
Tláhuac Mexikóváros legkeletebbi kerülete. Lakossága 2010-ben meghaladta a 360 000 főt.[1]
Földrajz
[szerkesztés]Fekvése
[szerkesztés]A Szövetségi Körzet keleti felén fekvő kerület mintegy harmada beépített terület, a többi főként mezőgazdasági hasznosítás alatt áll. Nagy része sík terület, de délnyugati csücskében a Teuhtli nevű vulkán emelkedik, északi határán pedig néhány, több száz méter relatív magasságú hegy: a Xaltepec, a Tetecón és a Guadalupe. A kerület fő vízfolyása három csatorna: az Amecameca, a Chalco és a Grande.[2]
Éghajlat
[szerkesztés]A kerület éghajlata meleg, de nem forró, és nyáron–ősz elején csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 32 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 39 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 13,9 és a májusi 19,1 fok között váltakoznak, gyenge fagyok előfordulnak. Az évi átlagosan 546 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség közel 75%-a.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 32,0 | 34,0 | 36,0 | 38,5 | 38,0 | 37,0 | 35,0 | 35,0 | 33,0 | 35,0 | 33,0 | 36,0 | 38,5 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 23,7 | 24,7 | 26,7 | 27,9 | 28,3 | 26,3 | 24,7 | 24,5 | 24,5 | 24,7 | 23,9 | 23,4 | 25,3 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | 13,9 | 15,0 | 16,7 | 18,3 | 19,1 | 18,7 | 17,9 | 17,7 | 17,8 | 16,9 | 15,1 | 14,3 | 16,8 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 4,2 | 5,2 | 6,8 | 8,6 | 10,0 | 11,2 | 11,1 | 11,0 | 11,0 | 9,1 | 6,2 | 5,2 | 8,3 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −8,0 | −7,0 | −3,0 | 1,0 | 2,0 | 4,5 | 3,0 | 4,0 | −1,0 | −2,0 | −5,0 | −5,0 | −8,0 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 9 | 7 | 10 | 18 | 50 | 89 | 113 | 108 | 92 | 43 | 5 | 3 | 546 |
| Forrás: Servicio Meteorológico Nacional[3] | |||||||||||||
Népesség
[szerkesztés]A kerület népessége a közelmúltban igen gyorsan növekedett:[1]
| Év | Lakosság |
|---|---|
| 1990 | 206 700 |
| 1995 | 255 891 |
| 2000 | 302 790 |
| 2005 | 344 106 |
| 2010 | 360 265 |
Települései
[szerkesztés]A kerülethez 40 külső település is tartozik, közülük a legnagyobbak lakossága 2010-ben a következőképpen alakult:[4]
| Település | Lakosság (2010) |
|---|---|
| San Juan Ixtayopan | 24 120 |
| San Andrés Mixquic | 13 310 |
| Santa Catarina Yecahuitzotl | 9563 |
| San Nicolás Tetelco | 4246 |
| San Ignacio de Loyola | 728 |
| El Paraíso | 592 |
Története
[szerkesztés]A Tláhuac név a Cuitláhuac navatl nyelvű szó rövidüléséből származik, de hogy ez a hosszabb szó mit jelent, arról többféle elképzelés is létezik. Van, aki szerint egyfajta penészes vízre utal, mások szerint a víz urának énekére, de van olyan feltételezés is, miszerint a víz őrzőjének helyét jelenti.
Tláhuacot az egykori Xochimilcói-tó egy szigetén alapították 1222-ben, első lakói a csicsimékek voltak. Többször elöntötte a víz, de a csinampás termelési rendszernek köszönhetően a település életben maradt és fejlődött. A 14. században az azcapotzalcói tepanékok hódították meg, de később a mexikák visszafoglalták. A spanyolok megérkezése után a ferencesek elkezdték a hittérítést, amit 1554-ben a domonkosok vettek át tőlük.
A Tláhuac körüli tó végleges kiszárítása a 19. század végén kezdődött meg, ekkor épült fel az itt áthaladó vasútvonal is. Egy 1903-as törvény értelmében Tláhuac önálló községként megszűnt, de a forradalom után, 1924-ben Severino Cenicerosnak köszönhetően elszakadhatott Xochimilcótól, 1928 végén pedig önálló kerületté alakult Mexikóvároson belül.[5]
Turizmus, látnivalók
[szerkesztés]A kerületben megtekintésre érdemesek a korábbi évszázadok hittérítői által alapított templomok és kolostorok, valamint két múzeum: a Museo Regional de Tláhuac és a Museo Regional de Mixquic, ahol főként régészeti leleteket, ősi művészeti alkotásokat állítottak ki. A kerület két legfontosabb parkja a Bosque de Tláhuac és a Parque de los Olivos, ahova a kikapcsolódni és sportolni vágyók szívesen ellátogatnak. A Lago de los Reyes nevű, 1,9 hektáros tó szintén kedvelt célpontja a helyieknek. Ugyancsak találhatók értékek a természeti környezetben is, például a Mexikói-völgy egyik utolsó megmaradt vizes élőhelye, az úgynevezett Zona de los Humedales.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 SEGOB-INAFED adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 15.)
- ↑ INEGI – Tláhuac földrajza (spanyol nyelven) (PDF). [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 24.)
- ↑ SMN adatbázis (spanyol nyelven). [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 24.)
- ↑ INEGI-statisztikák (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 22.)
- 1 2 E-Local–INAFED kormányzati oldal – Tláhuac (spanyol nyelven). [2017. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 24.)
Mexikóváros kerületei | ||
|---|---|---|
 | ||