Pektu-hegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pektu-hegy (백두산
白头山)
A hegy tetején található Cshon-tó
A hegy tetején található Cshon-tó

Magasság2744 m
Hely Észak-Korea Rjanggang, Észak-Korea
Kína Csilin, Kína
Hegység Csangpaj
Relatív magasság2 593 m
Típus rétegvulkán
Utolsó kitörés 1903
Elhelyezkedése
Pektu-hegy (Észak-Korea)
Pektu-hegy
Pektu-hegy
Pozíció Észak-Korea térképén
é. sz. 41° 59′ 34″, k. h. 128° 04′ 38″Koordináták: é. sz. 41° 59′ 34″, k. h. 128° 04′ 38″
Térkép
Apprx. PRC-DPRK border around Baekdu-Changbai Mountain.PNG
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pektu-hegy témájú médiaállományokat.
Pektu domborzati térképe

A Pektu-hegy (koreaiul: 백두산, Pektuszan, nyugaton kétféleképp szokták írni: Paektu-san (északi stílusban); Baekdu-san (déli stílusban), kínaiul: 白头山, Pajtousan) Észak-Korea legmagasabb pontja, az ország Kínával közös határvonalán fekszik, a Csangpaj-hegységben. A hegyet gyakran használta fel a Kim-dinasztia (Pektu hjolthong[1]) mindhárom generációja az Észak-Koreai állami propaganda számra.[2][3][4]

Neve[szerkesztés]

A kínai nyelvben két neve van a Pektu-hegynek, mind a kettő mandzsu eredetű. Az egyik a Csangpajsan („állandóan fehér hegy”) a másik neve pedig, amivel a tetejében található tavat is említik, a Pajtousan („fehér fejű hegy”).[5] Ez utóbbiból alakult ki a koreai megnevezése is.

Leírása[szerkesztés]

A Pektu tűzhányó, amely a pliocén végén lépett működésbe és a történelmi időkből is ismeretesek kitörései (A Pektu vulkán 946-os kitörése(wd), 1597, 1668, 1702)[6]). A szabályos rétegvulkán gyűrű alakú kráterében egy 9,2 km²-es, 384 méter mély krátertó[7] alakult ki, amelyet június végéig vastag jég borít, és nyáron sem melegszik fel 6 °C-nál melegebbre. A kráter peremét átvágó és a fölös vizet levezető patak a Szungari folyó forrásága.[8]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paektu Mountain című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés]

  • Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. 152. o. ISBN 9789632840215  
  • Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. 245–246. o. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-256-8  

További információk[szerkesztés]