Hispania Tarraconensis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Ibériai-félsziget 300 körül, zölddel jelölve Hispania Tarraconensis birodalmi provincia
Hispania provincia legnagyobb kiterjedésében
Hispania a Diocletius-i reform után

Hispania Tarraconensis a 3 Hispániában lévő Római provincia egyike volt a Salamantica székhelyű Lusitania és a Corduba székhelyű Baetica mellett. Utóbbi a Portugál határtól keletre, leginkább a mai Andalúziának, előbbi leginkább a mai Portugáliának felel meg.

Történet[szerkesztés]

Az Ibériai-félszigetet római uralom alatt az Ebro völgye felől Augustus egyesítette . A kantábriai háborúk után mintegy 300 évig létezett a Nagy-Tarraconensis.

Diocletianus alatt, 293-ban, Gallaecia és Carthaginensis részek leváltak így Tarraconensis maradt a félsziget északkeleti része a Ribera del Duero híres borvidékig. 409 után a birodalom meggyengült, melyet a baszk és katanabri népek lázadása is erősített, ezután a Vizigót királyság szerzett befolyást a területen.

A bor- és olajbogyó-termelés mellett a terület és különösen a Duero és Ebro közti hegyek arany kitermelésben volt a legjelentősebb.

Népek[szerkesztés]

Kezdetben (i. e. 8. és 6. század) között a főniciaiak és a karthágóiak foglalták el az Ibériai-félsziget partvidékét. A rómaiak a Kr. e. 2. században érkeztek. A görögöknek is voltak már ekkor kolóniái.

Vallás[szerkesztés]

A rómaiak előtti népek különféle több-istenhívő vallásokat gyakoroltak. Ezekben az különféle istenek a szokásos módon a rómaiakká alakultak.


Kivitel[szerkesztés]

Tarraconensis fő ásványi és élelmi exportcikkei többek között, arany, ezüst, vas, ón, márvány, bor, olajbogyó (olívabogyó)

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]