Germania Superior

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Germania Superior
Germania Superior provincia a Római Birodalomban (i. sz. 125)
Germania Superior provincia a Római Birodalomban (i. sz. 125)
Fennállás85 - 475
OrszágRómai Birodalom
KözpontMogontiacum (Mainz)
Népesség
Népességismeretlen
Nemzetiségekrómaiak, germánok
A Wikimédia Commons tartalmaz Germania Superior témájú médiaállományokat.

Germania Superior ("Felső-Germánia") a Római Birodalom egyik közigazgatási egysége, provinciája volt. Területe a mai Nyugat-Svájcra, Délnyugat-Németországra, valamint Franciaország elzászi és Jura-hegységbeli részére terjedt ki. Székhelye Mogontiacum (a mai Mainz) volt, jelentősebb települések voltak még Vesontio (Besançon), Argentoratum (Strasbourg) vagy Aquae Mattiacae (Wiesbaden) is. Keleti határán húzódott a limes germanicus, a birodalmat védő erődített határvonal. Bár területét már Augustus idején meghódították, formálisan csak i. sz. 85 körül szervezték provinciává.[1]

Története[szerkesztés]

Iulius Caesarnak a gall háborúról írt művében még nem szerepelnek a "Felső-Germánia" és "Alsó-Germánia" kifejezések, de a térségben már éltek törzsek, amelyeket a rómaiak összefoglalóan germani cisrhenani-nak (Rajnán inneni germánok) neveztek és róluk kapta a nevét a régió.[2][3] Alsó-Germániában ekkor rajtuk kívül a gall belgák éltek, Felső-Germániában pedig a szintén gall helvétek, sequanusok, leucusok és treverusok, valamint a Közép-Rajna északi partján azoknak a germánoknak a maradéka, amelyek Ariovistus vezetésével megkísérelték bevenni Vesontiót, és akiket Caesar i. e. 58-ban legyőzött.

A rómaiak a gall háborúk után sem hagyták el a régiót. Augustus uralkodásának első éveiben (i.e. 28–23) közvetlen kormányzása alá vette a nagyobb szenátusi provinciákat azzal az ürüggyel, hogy fennáll a lázadás veszélye és csak neki áll rendelkezésére elegendő katonai erő a kordában tartásukhoz. Tíz év elteltével visszakerültek volna a szenátus által választott proconsulok irányítása alá. Ezek között volt Felső-Germánia is, amely a jelek szerint valamikor a köztársaság utolsó éveiben vált provinciává. Germania Superiort Tacitus is megemlíti Évkönyveiben (3.41, 4.73, 13.53). Cassius Dio a germánokat is keltáknak tartotta, talán azért mert az ő idejében Alsó-Germánia még Gallia Belgicához tartozott. Ő azt írja, hogy Felső-Germánia egészen a Rajna forrásáig húzódott, de lehet hogy ő nem ismerte a folyó felső, svájci szakaszát.

A birodalom határán[szerkesztés]

A provincia északi része a limes germanicus-szal

Augustus úgy tervezte hogy egész Germániát egyetlen tartományba, Germania Magnába fogja össze, ezt a tervét azonban meghiúsította a teutoburgi erdőben elszenvedett katasztrofális vereség. A császár ezután úgy döntött, hogy a Rajna-Duna vonalán szabja meg az északkeleti terjeszkedés határát. A határvonalon azonban folyamatosak voltak az összetűzések, emiatt a rómaiak időnként kénytelenek voltak büntetőexpedíciókat indítani és alaposan megerődíteni Germania Superiort.

I. e. 12 körül jelentős katonai bázisaik Castra Veterában (ma Xanten) és Mogontiacumban (Mainz) voltak; innen indította Drusus is a hadjáratait. Ezek körül alakult ki fokozatosan egy védekező erődrendszer. I. sz. 69–70-ben a Rajna és Duna-menti erődöket elpusztította a batavusok felkelése. A felkelés leverése után ezeket újraépítették, kibővítették. Mogontiacum és Augusta Vindelicorum (Augsburg) között út épült.

I. sz. 83-85-ben Domitianus hadat viselt a Frankfurttól északra élő chattus törzs ellen. Ekkor határozták el a folyamatos limes, erődített határvonal megépítését, ahol adott szakaszon kiirtották az erdőt, szakaszonként őrtornyokat, az útkereszteződésekhez erődöket építettek. A chattusok elleni háború végén, 85-ben császári provinciaként újjászervezték Germania Superiort (eközben jelentős területet véve el Gallia Lugdunensisből. Ide került a helvétek szállásterülete is.

A Rajnától keletre fekvő Odenwald területén főút vitt keresztül, míg az erődöket és őrtornyokat másodrendű utak hálózata kötötte össze egymással. E korai szakaszban kormányozta a provinciát Traianus, míg 98-ban a császári trónra nem került.

Védelmi stratégia[szerkesztés]

Germania Superior és Germania Inferior a 3. században

A római védelmi stratégia viszonylag egyszerű volt. A Rajna és Duna közötti Agri Decumates régió egy germánlakta kiszögellés volt, amely kettévágta a gallok által sűrűn lakott gall-germán határzónát és ahol a portyázó hadseregek a Fekete-erdő rejtekében viszonylag észrevétlenül mozoghattak. A római védelmi vonal ennek a kiszögellésnek az alapját vágta keresztül. Északi határán, Mogontiacumban rendezték be a fő támaszpontot és helyezték el a stratégiai tartalékot. Az erdőn átvezető erődláncolat tagjai nem voltak túl erősek és az alemannok rendszeresen felgyújtották őket, de ezáltal riadóztatták a mogontiacumi légiókat, amelyek megindíthatták az ellencsapást és a megtorlást.

Az ezt követő hosszú békés időszakban a limes elvesztette ideiglenes jellegét. Kisebb települések alakultak ki az erődök mellett. 150 körülre az addigi fából készült őrtornyokat kőből épültek váltották fel. A legionáriusok kőházakban éltek, melyeknek falát freskók díszítették. Sokat fejlődtek a germánok is. Caesar még azt írta hogy a szvébek nyomorult vesszőkalyibákban laktak; ezzel a szemben a limes mellékén letelepedett chattusok és alemannok kényelmes, római stílusú falvakat építettek maguknak.

400 után Róma fokozatosan elvesztette északi provinciái fölött az uralmat, ahová betelepedtek a népvándorló germán törzsek. Germania Superior déli (svájci) része egy ideig Provincia Maxima Sequanorum része volt, majd az 5. század elején burgundok telepedtek meg itt. Északi része az alemannoké lett.

Kormányzói[szerkesztés]

Jelentősebb városok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Rüger, C..szerk.: Alan K. Bowman: Germany, The Cambridge Ancient History: X, The Augustan Empire, 43 B.C. – A.D. 69, 2nd, Cambridge University Press, 526–528. o. (2004). ISBN 0-521-26430-8 
  2. ↑ Schulze, Hagen. Germany: A New History. Harvard University Press, 4. o. (1998). ISBN 0-674-80688-3. OCLC 39042956 
  3. ↑ The Concise Oxford Dictionary of English Etymology, online, Oxford, England: Oxford University Press, 641. o.. DOI: 10.1093/acref/9780192830982.001.0001 (2003). ISBN 9780192830982 
  4. ↑ M. Gwyn Morgan, 69 AD: The Year of Four Emperors, Oxford University Press, 2006, p. 27.
  5. ↑ Eck, Werner (1982. április 22.). „Jahres- und Provinzialfasten der senatorischen Statthalter von 69/70 bis 138/139”. Chiron 12, 281–362. o. ISSN 0069-3715.  
  6. ↑ Weiß, Peter (2004. április 22.). „Ein neuer Legat Domitians von Germania superior in einem Militärdiplom: Sex. Lusianus Proculus”. Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik Band 147, 229–234. o.  
  7. ↑ Eck, Werner (2004. április 22.). „Diplome, Konsuln und Statthalter: Fortschritte und Probleme der kaiserzeitlichen Prosopographie”. Chiron 34, 25–44, here page 37. o.  
  8. ↑ Eck, Werner (1983. április 22.). „Jahres- und Provinzialfasten der senatorischen Statthalter von 69/70 bis 138/139, II”. Chiron, Munich 13, 147–237. o, Kiadó: Verlag C. H. Beck. ISSN 0069-3715.  
  9. ↑ Alföldy, Géza. Konsulat und Senatorenstand unter den Antoninen, Volume 27 of Antiquitas: Abhandlungen zur Alten Geschichte [Antiquitas: Essays on Ancient History] (német nyelven). Bonn: Rudolf Habelt Verlag, 228–229. o. (1977). ISBN 978-3-7749-1334-9. OCLC 299616620 
  10. ↑ a b c d e f g h i Leunissen, Paul M.M.. Konsuln und konsulare in der zeit von Commodus bis Severus Alexander: 180–235 n. Chr., Dutch Monographs on Ancient History and Archaeology. Amsterdam: Verlag J.C. Gieben, 245–247. o. (1989). ISBN ((90-6053-028-6)). OCLC 803822187 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Germania Superior című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Germania_Superior&oldid=27078269”