Raetia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Római Birodalom, Hadrianus uralkodása idején (117-138 AD), a Duna felső folyásánál Raetia császári provinciával (a mai Svájc/Tirol/Németország a Dunától délre), ahol 125-ben nem állomásozott római légió.
Raetia provincia a Római Birodalom térképén.

Raetia (egyes forrásokban Rhaetia) provincia volt a Római Birodalomban, amelyet a területet lakó rét népről neveztek el. Nyugatra tőle a helvétek laktak, keletre terült el Noricum, északon Vindelicia. Nyugati szomszédja Gallia Narbonensis volt, délen pedig a római Italiával volt határos, azon belül is Venetia et Histria. A mai Svájc keleti és középső részét foglalta magába (benne a Felső-Rajna vidéke és a Boden-tó), Bajorország déli részét, Felső-Svábföldet, Vorarlberget, Tirol tartomány jórészét és Lombardia egy részét.

Később Vindelicia (a mai délkelet-Württemberg és délnyugat-Bajorország]] szintén Raetia része lett. Augustus és Tiberius uralkodása idején Raetia északi határa a Duna volt. Később ]]Germanicus limese]] alkotta az északi határt, amely a Dunától 160 kilométerre északra húzódott.

Raetiát Itáliával a Reschen-hágón át futó Via Claudia Augusta kötötte össze. A Svájc délkeleti részében élő rétorománokról úgy tartják, hogy ők a valamikori raetiaiak leszármazottai. Származásuk azonban nem tisztázott.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Raetia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.