Erdei madársóska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Erdei madársóska
Common wood sorrel (aka).jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Madársóska-virágúak (Oxalidales)
Család: Madársóskafélék (Oxalidaceae)
Nemzetség: Madársóska (Oxalis)
Faj: O. acetosella
Tudományos név
Oxalis acetosella
Linné, 1753
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Erdei madársóska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei madársóska témájú médiaállományokat és Erdei madársóska témájú kategóriát.

Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) a madársóska-virágúak (Oxalidales) rendjében a névadó madársóska (Oxalis) nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is elterjedt faja. Magyarul (és franciául) népiesen allelujafűnek is hívják. További népi nevei: apró fecskehere, háromlevelűfű, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, madársásdi, nyúlkenyér, nyúlsóska, sósdi.

Írország emblémája, a Szentháromság jelképe.[1]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Hazánkban az egyetlen őshonos madársóskaféle.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Szár föld alatti, kúszó; a föld fölé emelkedő levélzet 8–15 cm magas. Csak tőlevelei vannak, ezek három, szív alakú, széles, ékvállú levélkéből összetettek. Fehér, illetve halvány rózsaszínű, pirosan erezett virágai magánosan nőnek a tőálló kocsányon, a porzók tövükön gyűrűszerűen összenőttek. Termése tok.[1]

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Mészkerülő; tipikusan az erdei fenyvesek és lucfenyvesek, a gyertyán- és bükkelegyes erdők aljnövényzetében nő. Szőnyegszerűen terül el, akár 1800 méter magasságban is megél.[1]

A levelek „alvó állásban” a levélszárnyakhoz hasonlóan összecsukódnak.[1] A közvetlen fény is hasonló, „nappali alvást” eredményez, ugyanis kifejezett árnyéknövény, ami teljes asszimilációs teljesítményét a napvilág egytizedénél éri el.

Április–októberben (főként májusban) virágzik. Nyáron másodszor is virágzik, több szirom nélküli virágot hoz létre, melyből ovális, ötszögletű termés fejlődik. Toktermése kirepíti a magokat, amikor felhasad.[1]

Felhasználása[szerkesztés]

Leveleinek oxálsavtartalma miatt régebben cserzőanyagnak használták, valamint tintát is készítettek belőle.

Gyógyhatásai[szerkesztés]

Levelei sok C-vitamint tartalmaznak, frissítő, vízhajtó hatásúak, csökkentik a gyomorégést. Oxálsav és kálium-oxalát tartalma miatt fogyasztása nem ajánlott vesekőre hajlamos és reumás betegeknek.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 58. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

Források[szerkesztés]