Humor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

„Lelkiismeretes humorista humorban nem ismer tréfát.”

Karinthy Frigyes

„Mindhárman [Henri Bergson, Kosztolányi Dezső és Örkény István] egyetértenek abban, hogy a humor emberi jelenség, ember mivoltunkkal szembesít bennünket, vagyis a humoron keresztül talán könnyebben megérthetjük, hogy az ember milyen szánalmas és milyen fenséges, milyen nagy és milyen kicsi – egyszerre.”

– Kállay G. Katalin [1]

A humor latinul eredetileg nedvet jelent, melynek az emberi testben való arányos jelenlététől függött, a régi orvosok tanítása szerint az ember testi és szellemi jóléte. Ekként a szó a jó hangulat értelmét nyerte, a XVIII. században pedig a derültség és szeszély kifejezésére használták. Német fölfogás szerint a humor a fenségesnek és alacsonynak, a szomorúnak és furcsának összefoglaló eszméje. A humoros stílus tulajdonképpen olyan, mint a szivárvány, mely minden színben játszik és a napsugár megtörését a felhős levegőben utánozza. A humor a borúra derűt hoz. Majdnem úgy látszik, mintha e németes definíció összhangban volna régi természetünkkel, mely szerint «sírva vigad a magyar». E szerint a magyar nép volna a valódi humoros nép. Mi a humoros irályt, ellentétben a német fölfogással, inkább úgy határoznók meg, hogy alapja a szeszély, amennyiben ez vidámságból búba és gyászból derültségbe, pajkosságba szokott átcsapni. Tehát a bús, bánatos elemet elismerjük, mint a humor szükséges alkotó részét. A bú és bánat azonban inkább alanyi hangulat, a szerzőnek szomorkodása a világ rossz folyása, a sors igazságtalanságai, a társaság rikító ellentmondásai fölött. Egészben véve oly humor, melyben nem a derültség a főelem és mely nem tud megnevettetni, humornak nem nevezhető. Hamarább mondjuk humorosnak még azt is, ami csupán nevettet, minden szomorító mellékíz nélkül. De ez a humoros nevetés nem tévesztendő össze azzal a kárörvendő nevetéssel, melyet a gúny, az élc idéznek elő, sem azzal a röhögéssel, melyet néha a legízetlenebb tréfa, a komikum minden neme kelt. A humor a kedély nevetése, mely míg megpirongat, egyszersmind megbocsát; míg gáncsol: tanít és javít, a fullánkot rögtön kiszedi és a sebekre írt önt. A humor fenséges, jólelkű, melegszívű ócsárlás, oly stílus, mely ellentétekben világítja meg az életet, az embereket, a problémákat.

Az építőművészetben[szerkesztés]

A villámsújtotta ház

Az építőművészetben is van humor (azzal nem számolunk, ami az építész szándékától függetlenül nevetséges, kinevetésre méltó).

Az építészetben nem egyszer megjelenik a humor valamely formája: a szatíra, a rejtett, vagy nyílt célzás, a gúny, a tréfa, stb).

A párizsi Notre Dame vízköpői: karikatúrák. A Beaubourg egy zseniális építészeti paródia: egy kifordított, kibelezett ház. Dévényi Sándor „villámsújtotta háza” Pécsett egy műszaki rajzra utal. Hundertwasser házai festmények. A bilbaoi Guggenheim Museum a New York-ival viccel, a sydney-i operaház pedig az óceánnal. Valami morbid humor jelenik meg az északi sarkkörtől 200 kilométerre fekvő Jukkasjärviben minden decemberben jégből és hóból épülő szállodában, ami minden tavasszal egyszerűen elolvad.

A világ legkeskenyebb háza Varsóban van és azt üzeni: oda is építek, ahová nem lehet.[2]

És építettek kacsalábon forgó házat is – nem is egyet.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=254
  2. Építész: Jakub Szczesny

Források[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Humor témában.