Humor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vicces arcok vicces fázisképei (J. Stuart Blackton) amerikai animáció, némafilm, rövidfilm, vígjáték (részlet)[1]

A humor és a nevetés az emberi életünk fontos része. A humor szó latinul eredetileg nedvet jelent, melynek az emberi testben való arányos jelenlététől függött, a régi orvosok tanítása szerint az ember testi és szellemi jóléte. Így a humor szó a jó hangulat értelmét nyerte, a 18. században pedig a derültség és szeszély kifejezésére használták. A 19. századi német fölfogás szerint a humor a fenségesnek és alacsonynak, a szomorúnak és furcsának összefoglaló eszméje. Sigmund Freud osztrák pszichiáter szerint a fölény vagy az illetlenség a humor alapforrása, ő különítette el egymástól a viccet a humortól, mivel a vicc más ember felé irányul, a humor pedig saját magunk felé. „A vicchez és a komikumhoz képest a humorban nem csak valami felszabadító, hanem nagyszerű és felemelő dolog is van, amely vonásokat nem találjuk meg az intellektuális tevékenységből adódó örömnyereség másik két fajtájánál.[2] Mark Twain amerikai író úgy fogalmazott, hogy nem az öröm, hanem a bánat az igazi mozgatója a humornak.[3] [4]

A karikatúra műfaja a rajzművészet és a humor ötvözete

Az intelligencia és a humorérzék között szoros összefüggés feltételezhető. Ma sértésnek számít az, ha valakinek azt mondják, hogy nincs humorérzéke. A komikumnak a forrása sokféle lehet (helyzet- és jellemkomikum). [5] A helyzetkomikum az, amelyben valami vagy valaki nem a saját belső tulajdonságai miatt válik nevetségessé, hanem a külső körülmények alakulása okán, a konkrét humoros helyzete miatt. Például az obligát diákcsíny esetében, amikor a gyanútlan tanár beleül a feneke alá csempészett rajzszögbe. Akkor beszélhetünk jellemkomikumról, amikor a komikus helyzet hőse nem a külső körülmények alakulása, hanem saját tulajdonságai miatt válik nevetségessé, a humor az eltúlozva ábrázolt tulajdonságából, hibájából fakad. Néha a két komikumforrás ötvözete is előfordul. Mindkét komikum tipus összefügg a hibával, ami Arisztotelész szerint a komikum legalapvetőbb forrása.[6] Egy fikció, egy nyelvi játék is humorforrás lehet (Hogy hívják az Instant baglyot? Neskuvik.) A humor stresszoldó hatás is ismeretes és nagyon hasznos eszköz lehet a stresszforrások kezelésében.[7] Humorforrás lehet a jó vicc is, ami rövid, nevettető, kitalált történet, gyakran párbeszédes alakban.

A 19. századiA Pallas nagy lexikona” szócikkírója, így kísérelte megfogalmazni a humor mibenlétét: „A humoros stílus tulajdonképpen olyan, mint a szivárvány, mely minden színben játszik és a napsugár megtörését a felhős levegőben utánozza. A humor a borúra derűt hoz. Majdnem úgy látszik, mintha e németes definíció összhangban volna a régi magyar népi természettel, mely szerint «sírva vigad a magyar». E szerint a magyar nép volna a valódi humoros nép. Mi a humoros stílust, ellentétben a német fölfogással, inkább úgy határoznánk meg, hogy alapja a szeszély, amennyiben ez vidámságból búba és gyászból derültségbe, pajkosságba szokott átcsapni. Tehát a bús, bánatos elemet elismerjük, mint a humor szükséges alkotó részét. A bú és bánat azonban inkább alanyi hangulat, a szerzőnek szomorkodása a világ rossz folyása, a sors igazságtalanságai, a társaság rikító ellentmondásai fölött. Egészben véve oly humor, melyben nem a derültség a főelem és mely nem tud megnevettetni, humornak nem nevezhető. Hamarább mondjuk humorosnak még azt is, ami csupán nevettet, minden szomorító mellékíz nélkül. De ez a humoros nevetés nem tévesztendő össze azzal a kárörvendő nevetéssel, melyet a gúny, az élc idéznek elő, sem azzal a röhögéssel, melyet néha a legízetlenebb tréfa, a komikum minden neme kelt. A humor a kedély nevetése, mely míg megpirongat, egyszersmind megbocsát; míg gáncsol: tanít és javít, a fullánkot rögtön kiszedi és a sebekre írt önt. A humor fenséges, jólelkű, melegszívű ócsárlás, oly stílus, mely ellentétekben világítja meg az életet, az embereket, a problémákat.

Az irodalomban[szerkesztés]

  • François Rabelais
  • Thomas Mann
  • Karinthy Frigyes

A színházban[szerkesztés]

Az építőművészetben[szerkesztés]

A villámsújtotta ház

[8]

Az építőművészetben is van humor (azzal itt nem számolunk, ami az építész szándékától függetlenül nevetséges, kinevetésre méltó).

Az építészetben nem egyszer megjelenik a humor valamely formája: a szatíra, a rejtett, vagy nyílt célzás, a gúny, a tréfa, stb).

A párizsi Notre-Dame-székesegyház vízköpői: karikatúrák. A Beaubourg egy zseniális építészeti paródia: egy kifordított, kibelezett ház. Dévényi Sándor „villámsújtotta háza” Pécsett egy műszaki rajzra utal. Hundertwasser házai – festmények. A bilbaoi Guggenheim Museum a New York-ival viccel, a sydney-i operaház pedig az óceánnal. Valami morbid humor jelenik meg az északi sarkkörtől 200 kilométerre fekvő Jukkasjärviben minden decemberben jégből és hóból épülő szállodában, ami minden tavasszal egyszerűen elolvad.

A világ legkeskenyebb háza Varsóban van és azt üzeni: oda is építek, ahová nem lehet.[9]

És építettek kacsalábon forgó házat is – olykor viccből, és nem is egyet.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Humor témában.