Vicc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vicc „rendszerint ismeretlen szerzőtől származó, csattanóval végződő, rövid, nevettető, kitalált történet, gyakran párbeszédes alakban”.[1] A magyar vicc szó az azonos jelentésű német Witz átvétele. Divatjamúlt szinonimája az élc.

A vicc mint interdiszciplináris jelenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pszichológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A humor rejtélyeinek kutatói többnyire csak egész egyszerűen és tömören vetik fel a kérdést: például mi a nevetés? Milyen inger hatására nevetünk? stb.
A nevetés és a humor pszichológiája[2]

A vicc első közismert pszichológiai megközelítése Sigmund Freudtól származik. 1905-ben megjelent A vicc és viszonya a tudattalanhoz c. esszéjében az általa megalkotott pszichoanalízis rendszerén belül elemzi a vicc, ill. a reakcióként produkált nevetés jelenségét, számos példát felsorakoztatva. (E példák jelentős része egyébként ún. szóvicc, amelyeket magyar nyelven csak többé-kevésbé lehet visszaadni.) Freud szerint a viccekben az egyébként a tudattalanba szorított, jellemzően a szexualitással kapcsolatos tartalmak jelennek meg. A vicc hallgatójában feszültség keletkezik (amely feszültség valójában a saját elfojtásainak megjelenése), és ez a feszültség oldódik fel a csattanóval, amikor az elfojtott tartalom a tudattalanból ismét a tudatba kerül.

Sigmund Freud szerint a fölény vagy az illetlenség a humor alapforrása, Mark Twain úgy fogalmazott, hogy nem az öröm, hanem a bánat az igazi mozgató. A Coloradói Egyetem pszichoanalitikusai szerint viszont a humor a világ normális működésének ártalmatlan megsértéséből fakad.[3]

Néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid, mulattató történetekkel a világ minden népénél találkozhatunk, azonban minden népnek megvannak a maga jellemző viccei. Emiatt a vicc számot tarthat a néprajztudomány érdeklődésére. A különböző népek vicceinek különbségére jellemző példa, hogy a viccekben is megnyilvánuló xenofóbia mely más népre irányul. A franciák és az angolok például, akik a történelem során kölcsönösen számos sérelmet elszenvedtek egymástól, ugyanazokat a vicceket mesélik egymás között – azzal az eltéréssel, hogy az adott vicc balek vagy buta főhőse angol/francia.

Történelem és politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vicc társadalmi jelenség, amelyet többnyire nem lehet leválasztani arról a korról, amelyben megszületett. Ma már csak egy igen kifinomult ízlésű irodalmár vagy történész tud önfeledten kacagni azokon az „élczeken”, amelyeket hallva 19. századi eleink alkalmasint a térdüket csapkodták.

„Itt van mindjárt a Bolond Miska ünnepi számában egy „jóízű tréfa”, az első jellegzetesen budapesti hír:

A Lánczhidon álló rendőr észrevette, hogy egy öregúr öngyilkossági szándékkal be akar ugrani a Dunába. Hanem az aggastyán nem bírta magát átvetni a korláton. A figyelmes rendőr segítségére sietett az öregnek, s átemelé őt a karfán. Európa mely városában vannak még ily udvarias rendőrök?

Ős-rendőrvicc (kissé túlbeszélve).”

A pesti vicc[4]

A viccek mennyisége és minősége a társadalmi feszültség fokmérője. Minél elnyomóbb a rendszer egy országban, minél több korlátja van a szólásszabadságnak, annál nagyobb valószínűséggel fordulnak ott elő kemény politikai viccek. Magyarországon például a rendszerváltást követő években drasztikus mértékben csökkent a vicctermelés:[5] az új politikai rendben immár mindent szabad volt kimondani és leírni – jószerével nem maradt olyan tartalom, amely a fülbe suttogva továbbadott viccekbe kényszerült volna.

A viccek fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nevetés kiváltó oka a csattanó vagy poén. Ennek azonban rengeteg válfaja lehetséges. A poénok közös nevezője a váratlanság. A vicc mindig rendszert alkot. Ez igaz akkor is, ha a vicc például egy komplett állatmese, de akkor is, amikor egy mindössze kétmondatos kérdés–felelet. Előbbi esetben a rendszert a történet hordozza: van helyszíne, vannak szereplői, van benne bevezetés, tárgyalás és befejezés. Utóbbi esetben a feltett kérdés önmagában sejtet egy rendszert. A poén kimondásával minden esetben ez a felépített a rendszer sérül meg. A viccek sokfélesége a sérülés okának sokféleségében rejlik.

Történetmesélésnél a hallgató „rákapcsolódik” az események logikájára, s valamilyen implicit elvárást alakít ki magában a végkifejlettel szemben. A történet főhőse ezzel szemben olyasmit mond vagy tesz, amely az előzményekből logikailag nem következik – legalábbis a hallgató egész biztos, hogy a vicc hátterét képező szituációban más mondatot vagy magatartásmintát választott volna. (Legalábbis akkor, ha tudatos énjének enged: Freud teóriája alapján a csattanóban bemutatott megoldás alkalmasint nagyon is találkozhat a hallgatónak a tudatból kiszorított szükségleteivel.)

A rövid, kérdés–felelet-típusú vicceknél a hallgatóban kiépült rendszer sérülését nem a történet logikátlansága eredményezi (hiszen többnyire történetről szó sincs), hanem a teljes felkészületlenség, az elemi erejű meglepetés, a kérdésre adott válasz maximálisan inadekvát volta. Többnyire ebbe a rövidebb verzióba tartoznak az ún. szóviccek, amelyek a nevetést a nyelv rejtett eszközeinek felhasználásával, kicsavarásával érik el. Ilyen eszköz például a szóhatárok szándékos elrontásával mesterségesen létrehozott homonima:

„A kis Jedlik Ányos kérdezi a mamáját:
– Anyúúú! Tudod, mit csinál az űrhajós, ha szomjas?
Tudom, Ányos, űrkutat ás.”

A példa illusztálja a hasonló viccek azon jellegzetességét is, hogy írásban nem lehet őket megfelelő módon visszaadni. A szóvicc emiatt tekinthető par excellence szóbeli műfajnak.

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A viccek nevetésre ingerlő tartalma is sokféle lehet. Többnyire olyan tartalmak kerülnek viccekbe, amelyek az emberek számára fontosak, valami oknál fogva azonban „normális módon” elmondhatatlanok. Ez a „valami ok” lehet politikai kényszer, lehet társadalmi közmegegyezés, vallásos tabu, prüdéria, vagy valamely létező szociális kapcsolat védelme. Utóbbira példák a házastársak közötti helyzetet karikírozó viccek. Párkapcsolati konfliktusai csaknem mindenkinek vannak. E konfliktusokból adódó feszültség levezetésének lehet eszköze egy másik (fiktív) párkapcsolat hajmeresztő konfliktusába való betekintés. Ez esetben a poénon való nevetés valójában (legalábbis részben) a megkönnyebbülés megnyilvánulása, és így lehetne szavakba önteni: „Jaj de jó, hogy nekünk nincsenek ilyen problémáink! Ehhez képest a mi házasságunk maga a mennyország!”

Hasonló lehet az oka a szexuális tartalmú vicceknek. Egyfelől kultúránkban a szexualitás számos vonatkozása mindmáig tabunak számít, másfelől azonban szinte minden ember életében adódtak már szexuális problémák, vagy ha eddig nem adódtak, legalábbis félelmei lehetnek e témában. Ezért lehet gyakori tartalom a viccekben a nemi szerv mérete, az impotencia, a nimfománia, a frigiditás, illetve a többségi vagy általános szexuális gyakorlattól eltérő szexuális magatartások, mint például a homoszexualitás vagy az önkielégítés.

A szexualitás mellett a másik nagy társadalmi tabu a halál, amely minden ember életében jelen van. Úgy is, hogy elveszít fontos embereket, úgy is, hogy készül (vagy épp nem készül) saját halálára, de valószínűleg úgy is, hogy súlyos szociális konfliktusaiban a másik fél haláláról fantáziál. A mindezekből adódó veszteségérzet, szorongás és bűntudat állhat a halált – gyakran kifejezetten az erőszakos halált – fókuszba helyező viccek hátterében.

A magyar viccek visszatérő szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Móricka, az agyafúrt, vásott (eredetileg zsidó) kölyök, a legtöbbször szexuális tárgyú észrevételekkel
  • Pistike, ugyancsak kölyök, de inkább kicsit buta
  • Arisztid és Tasziló, (hajdani) arisztokraták
  • Nyuszika, állatos viccek (többnyire agyafúrt) hőse
  • Medve, állatos viccek (többnyire átvert, vagy pimasz) hőse.
  • Farkas, állatos viccek (változó) hőse.
  • Róka, állatos viccek (ravasz és/vagy pimasz) hőse. Néha hoppon marad.
  • Jean, a hülye gróf hülye inasa
  • Kohn és Grün, zsidó barátok
  • Zsidók, más zsidók, csak a pénzzel foglalkozik.
  • az agresszív Kismalac állatos, többnyire abszurd viccek agresszív hőse
  • a szőke nő, az ostoba, műveletlen, de a szépségére roppant beképzelt nő
  • a rendőr, aki műveletlen és faragatlan
  • a skót, a zsugori, szegény, merev ember
  • székely és családja (fia, felesége stb.), sajátos az észjárásuk, a férfiak különösen higgadtak és kevés beszédűek
  • az anyós, aki kellemetlenkedik, gonosz, de legalábbis rosszkor van rossz helyen
  • a cigány, aki lusta, nem tisztálkodik és lop; máskor agyafúrt és túljár valamilyen hatalmi figura (pl: rendőr, földes úr) eszén
  • bűnöző, nem mindig cigány, általában a cellatársa meg szokta kérdezni, miért ül, néha átveri a biztos urat, a skinhead viccek is idetartoznak
  • orvos, doktor, van, hogy átveri a betegeket, néhány viccben feledékeny vagy átveri a betegeket.
  • mindenkori politikusok, közéleti személyiségek
  • egy-egy ember különböző nemzetekből, akik rendszerint versengenek valamiben, vagy eltérő szokásaikról beszélgetnek

„A visszatérő figurákról született, ún. abszurd vicc:

Móricka, Pistike, Arisztid és Tasziló, a Nyuszika, a Medve, a Farkas, a Róka, az ügyvéd, Jean, Kohn és Grün, az agresszív kismalac, a szőke nő, a rendőr, a skót, az öreg székely és a fia, az anyós, az amerikai, az orosz és a cigány bemennek a kocsmába. A kocsmáros csodálkozva kérdi:

– Mi ez, valami vicc?”

Újabban a mémek illetve trollface rajzok kerültek előtérbe, melyekkel poénképek formájában találkozhatunk. Ezeknek a poén típusoknak a "célpontja" bármi és bárki lehet.

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A magyar nyelv értelmező szótára, VII. kötet, ISBN 963-05-1820-1
  2. Séra László, i. m. 15. o.
  3. Megfejtették a humor titkát (Index, 2010. augusztus 12.)
  4. Erőss László, i. m. 11. o.
  5. A viccek jellegéből adódóan ez az állítás, ha sokak személyes tapasztalatával találkozik is, objektíve bajosan igazolható.