Póréhagyma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Póréhagyma
Illusztráció
Illusztráció
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Amarilliszfélék (Amaryllidaceae)
Alcsalád: Hagymaformák (Allioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Allieae
Nemzetség: Hagyma (Allium)
Faj: A. porrum
Tudományos név
Allium porrum
L.
Szinonimák
  • párhagyma
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Póréhagyma témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Póréhagyma témájú kategóriát.

Póréhagyma
(nyers gumó és levelek)

Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 61 kcal   255 kJ
Szénhidrátok     14,15 g
- Cukrok  3,9 g
- Rost  1,8 g  
Zsír 0,3 g
Fehérje 1,5 g
Víz 83 g
A-vitamin ekviv.  83 μg  9%
- β-karotin  1 000 μg  9%
Tiamin (B1-vitamin)  0,06 mg   5%
Riboflavin (B2-vitamin)  0,03 mg   2%
Niacin (B3-vitamin)  0,4 mg   3%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0,14 mg  3%
B6-vitamin  0,233 mg 18%
Folsav (B9-vitamin)  64 μg  16%
C-vitamin  12 mg 20%
E-vitamin  0,92 mg 6%
K-vitamin  47 μg 45%
Kalcium  59 mg 6%
Vas  2,1 mg 17%
Magnézium  28 mg 8% 
Mangán  0,481 mg 0% 
Foszfor  35 mg 5%
Kálium  180 mg   4%
Link to USDA Database entry
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

A póréhagyma (Allium porrum) az emberiség egyik ősi kultúrnövénye. Ismert zöldségféle volt az ókori Egyiptomban, de a görögök és a rómaiak is előszeretettel fogyasztották. Napjainkban is népszerű kultúrnövény. Eredeti vadonélő formája mára csak elvétve található meg a mediterráneumban. Élettani hatása igen kedvező, magas az ásványi anyag tartalma, és számottevő mennyiségű vitamin található benne.

Leírása[szerkesztés]

Évelő növény, de hazánkban csak a téli fajták képesek áttelelni. A póréhagyma magassága 40–60 cm. A levelek alsó része fehér színű, a gyökérzet felett hüvely szerűen egymást burkolva hengerszerű alakzatban fejlődnek. A levél folytatása zöld színű, a külső levélhüvelyek zölden csíkozottak, laposak, 2–3 cm szélesek, ellentétes oldalról sűrűn egymásra lapolódnak. A póréhagyma csak a második évtől hoz magszárat, amely 100–120 cm magas is lehet. A szár vastagsága egyenletes, tartása merev. Virága gömb alakú melynek átmérője elérheti a 8–12 cm-t, a virágernyők szára 4–6 cm-es. Szirmai aprók halvány rózsaszínűek vagy zöldes-fehérek, megtermékenyülést követően toktermést képeznek.[1]

Felhasználása[szerkesztés]

Sokan méltán említik a póréhagymát mint a francia konyha egyik elismert alapanyagát. Nem véletlen, hogy az európai póréhagyma termelésben az élen Franciaország áll, 10 millió tonna/év átlag termeléssel. Hajszálgyökérzetét leszámítva az egész növényt felhasználjuk táplálékkészítésben. Élettani hatásai kedvezőek hasonló módon a többi étkezési hagymafélékhez, viszont íze és szaga nem annyira intenzív mint például a vöröshagymáé. Felhasználását tekintve igen nagy változatosságot tapasztalhatunk. Egyaránt fogyasztjuk nyersen, főve, sütve vagy szárítva. Felhasználják díszítő elemnek, salátaként, levesekben vagy fűszernövényként, de mint önálló köret is megállja helyét. Magyarországon kevésbé elterjedt. Legfőbb fogyasztói Franciaország, Anglia, Kína, India, a skandináv országok.

Élettani hatása[szerkesztés]

Energiatartalma csekély, de jelentős vitamin és ásványi-anyag forrás. Nagyobb mennyiségben tartalmaz B6-vitamint, C-vitamint, K-vitamint és folsavat. Ásványi-anyag tartalmánál érdemes megemlíteni a vasat, foszfort, káliumot és magnéziumot. Élettani szempontból fontos további tápanyagok a póréhagymában: cink, mangán, szelén. Nagyobb mennyiségben tartalmaz allicint, amely antibakteriális hatású kénvegyület. Glikémiás indexe (GI) közepes. Hasznos tápanyagtartalma mellett jótékony hatással bír, az emberi szervezet vízháztartására, koleszterinszintre és magas vérnyomásra.

Termesztése[szerkesztés]

Magvetéssel és palántázással egyaránt szaporítható növény. Talajként közepesen kötött, tápanyagban gazdag talaj a megfelelő. A magvetésre ideális a március hónap. A magok csírázása és a növény növekedése 5 °C felett indul meg. A növény optimális fejlődési hőmérséklete 19-22 °C. Vetését 2 cm mély árokban végezzük 25 cm sortávolsággal. A kikelt egyedek ritkítását fokozatosan végezzük. Fiatal növényeknél 5 cm kifejlett növényeknél 10–15 cm tőtávolság az optimális. Vetésnél / palántázásnál javasolt a növényeket egy 5–10 cm mély árokba helyezni, majd amikor a növények tenyészidejük feléhez érnek érdemes az árkot földel feltölteni, így megnövelhető a póréhagyma értékes fehér részének nagysága betakarításkor. Alapvetően fény és folyadékidényes növény. Itthoni körülmények között a jó terméshozam nem valószínűsíthető öntözés nélkül, de augusztus-szeptember után már nem kell öntözni. Árnyékos helyen gyéren terem, egyedei kevéssé fejlődnek. A magszár képződéséhez szüksége van egy nyugalmi időszakra a növénynek, amely 1,5-2,5 hónapig tart 4-6 °C-on. A végső betakarítással akár a késő őszt is meg lehet várni.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. dr. Balázs Sándor Zöldségtermesztők kézikönyve, Kiadó: Mezőgazda kiadó, Budapest (2000) ISBN 9638439378

Forrás[szerkesztés]