Pókakeresztúr
| Pókakeresztúr (Păcureni) | |
 | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Község | Marossárpatak |
| Rang | falu |
| Községközpont | Marossárpatak |
| Irányítószám | 547278 |
| Körzethívószám | 0265 |
| SIRUTA-kód | 117159 |
| Népesség | |
| Népesség | 197 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 246 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 39′ 43″, k. h. 24° 33′ 23″46.661855°N 24.556515°EKoordináták: é. sz. 46° 39′ 43″, k. h. 24° 33′ 23″46.661855°N 24.556515°E | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pókakeresztúr témájú médiaállományokat. | |
Pókakeresztúr (románul: Păcureni) falu Romániában, Maros megyében. Marossárpatak községhez tartozik. 1992-ben 302 lakosából 292 magyar, 10 román volt.
Fekvés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Marosvásárhelytől 13 km-re északra a Sár-patak jobb oldali mellékvölgyében fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nevét a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. Nevének előtagja a szomszédos Póka közelségére utal.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1336-ban Sancta Cruce, 1357-ben Kerestwr néven említik. A 14. század közepén már állt temploma. Később átépítették, de régi hajója ma is áll.
Egykoron a Pókakeresztúri és Madéfalvi Székely család birtoka, innen kapták nemesi előnevüket. A család több tagja fontos hivatalokat töltött be különböző történelmi korokban, példáuk 1848-ban Székely Zsigmond Felcsík, Székely Károly Kászon királybírója volt.[2]
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Székely László (Pókakeresztúr, 1741 – Pókakeresztúr, 1791): a bécsi magyar nemesi testőrség tagja, földbirtokos. A marosvásárhelyi református kollégiumban tanult. 1768-tól a testőrség tagja, 1773-ban alezredes és gárdapénztárnok lett. A Rózsakeresztes Társaság nevű szabadkőműves-szerű csoport tagjaként szenvedélyes alkimista volt. 1785-ben a haditörvényszék a pénztár hiányai miatt rangjának elvesztésére és hatévi börtönre ítélte. Büntetését II. József császár 1787-ben elengedte. Szülőfaluját kényszerlakhelyül jelölték ki számára, ahol jóformán csak alkimista kutatásainak élt. Pörének nagy visszhangja volt, mert az ítéletet és II. József beavatkozását a szabadkőművesek mint rájuk mért csapást fogták fel.
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
- ↑ Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, XXXII. Csík a forradalom korszakában.
Maros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
