Dedrád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dedrád (Dedrad)
A falu látképe délkeletről
A falu látképe délkeletről
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
Rang falu
Községközpont Bátos
Irányítószám 547086
SIRUTA-kód 115548
Népesség
Népesség1497 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság51 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság456 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Dedrád (Románia)
Dedrád
Dedrád
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 49′ 27″, k. h. 24° 39′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 27″, k. h. 24° 39′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dedrád témájú médiaállományokat.
Művelődési ház
Általános iskola

Dedrád (románul: Dedrad, németül: Zepling vagy Deutsch-Zepling, szász nyelven Zaiplenk) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szászrégentől hat km-re északkeletre fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve szláv személynévi eredetű (*Dĕdoradъ). Történeti névalakjai: Dedraad (1319), Dedrad (1325), Drad és Drydag (13321335), Dedrada (1474), Dedrat (1750), Dedra (17601762). 1808-ban németül Zepling, románul Dredá, 1873-ban magyarul Dédrád.

Az első birtokösszeírások alapján azonban valószínű, hogy eredetileg a mai Dedrád viselte a Széplak (1228: Sceploc) nevet, itt lehetett a Kacsics nemzetség birtokközpontja és a szászok betelepülésekor költöztették lakóit Dedrádszéplakra. Német neve valószínűleg szintén a magyar Széplakból való.

Története[szerkesztés]

A 13. században települt szász lakossággal. 1325-ben már iskoláját is említették. Eredetileg szabadfalu, később jobbágyfalu volt Kolozs vármegyében. 1607-ben azonban a közösség szabad bíráskodási jogot kapott Rákóczi Zsigmondtól, amibe a földbirtokosok nem szólhattak bele. Ezt a szabadalmat később többször is megerősítették. Az első kőházakat egy 1864-es tűzvész után építették, addig szalmával fedett faházakban laktak. A dedrádi szászok eladásra hagymát termesztettek.

1924 és 1929 között 320 szász lakója költözött Nagyszebenbe, Nagydisznódra és Szentágotára.[3] Szász lakosságának többségét, 388 családot a visszavonuló német csapatok 1944. szeptember 12-én Németországba költöztették. Helyükre 334 román, kisebb részt magyar család települt be. Az elmenekült szászok közül 1945 őszéig 357-en tértek vissza.[4]

A római katolikusok 19851986-ban egy magánházat kápolnává építettek át.[5]

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 1809 lakosából 1717 volt német, 57 cigány és 35 román nemzetiségű; 1774 evangélikus és 35 görögkatolikus vallású.
  • 1910-ben 2043 lakosából 1927 volt német, 46 cigány, 45 magyar és 25 román anyanyelvű; 1935 evangélikus, 58 református és 43 görögkatolikus vallású.
  • 2002-ben 1526 lakosából 1394 volt román, 51 német, 50 magyar és 31 cigány nemzetiségű; 1385 ortodox, 56 evangélikus és 33 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  3. Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999
  4. Alexandru Pintelei – Horst Göbbel: Punct crucial în Ardealul de Nord / Wendepunkt in Nordsiebenbürgen (Nürnberg, 2004), 107. o.
  5. www.miserend.hu

Források[szerkesztés]

  • Maria Rohwer: Deutsch-Zepling in Nordsiebenbürgen. München, 2002