Szénaverős
| Szénaverős (Senereuș) | |
.JPG) | |
| Evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Község | Balavásár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Balavásár |
| Irányítószám | 547106 |
| SIRUTA-kód | 115691 |
| Népesség | |
| Népesség | 708 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 6 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 27,98 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 339–371 m |
| Terület | 25,30 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szénaverős
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 20′ 06″, k. h. 24° 38′ 58″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 06″, k. h. 24° 38′ 58″ | |
| Szénaverős weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szénaverős témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szénaverős (románul: Senereuș németül: Zendersch, szászul Tsendriš) falu Romániában, Maros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Marosvásárhelytől 36 km-re délkeletre, a Küküllők közti dombságban fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
A szénaverős jelentése 'kaszáló', több magyar határnévben is megjelenik. 1430-ban Zenaweres, 1550-ben Zenewereos, 1733-ban Szinereus.
Története[szerkesztés]
Szász lakossággal települt. A vármegyei területen maradt szász falvak egyike volt – nem a Királyföldhöz, hanem Küküllő vármegyéhez tartozott.
1582-ben való az első említés tanítójáról. 1593-ban 141 telkes gazda- és 11 zsellércsaládot, 1713-ban először öt román családot is összeírtak. 1750-ben 1044 lakosa volt, ebből 35 cigány és 20 román, a többi szász. 1751-ben szabad paraszti státusza megtartásáért pert indított a vármegyei nemesek ellen.
1880-ban 2541 hektáros határából 32,8% volt erdő, 17,5% legelő, 49,1% szántó, rét, kert és szőlő. 1893-ban 23 szász család, 1903-ig összesen 134 fő költözött Fehéregyházára.
Románia 1944. augusztus 23-i kiugrása után a kormány elrendelte, hogy a német polgármestereket románokra kell cserélni. Mivel a faluban ekkor csak nagyon kevés román élt, 26-án a hundorfi ortodox pap a községházán Georg Bretz helyére polgármesterré nevezte ki Mihail Dudaș pásztort. A szeptember 5-én elkezdődött német–magyar offenzíva után nemsokára feltűntek a német felderítők, ekkor a falu cigány és román lakói a domáldi erdőbe menekültek. Szeptember 8-án délután bevonult egy német egység, és azonnal elrendelték a szász lakosság evakuálását. Pár óra múlva a falusiak saját szekereiken indultak Szászrégen felé, ahonnan előbb teher-, majd marhavagonokban utaztak Sziléziáig. Onnan 1945 nyarán többségük visszatért. Ekkor azonban már a faluban találták a márciusban az Erdélyi-középhegységből betelepített románokat. Utóbbiak egy része az 1952-es kollektivizálás és a szászok 1956-os tulajdonukba való visszahelyezése után visszatért szülőhelyére, illetve városra költözött.
A szász lakosság a század végén kivándorolt, többségük Stuttgart környékére.
Népessége[szerkesztés]
- 1910-ben 1315 lakosából 1165 volt német, 71 cigány, 65 román és 14 magyar anyanyelvű; 1170 evangélikus, 122 ortodox és 14 görögkatolikus vallású.
- 2002-ben 725 lakosából 492 volt román és 231 cigány nemzetiségű; 677 ortodox és 16 pünkösdista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Evangélikus templomát 1870 és 1873 között, középkori templomának helyére építették, neogótikus stílusban. A szentély építésekor keleten áttörték a kerítőfal gyűrűjét. Egykori védőművéből a kaputorony és két bástyatorony áll.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Georg és Renate Weber: Zendersch. Eine siebenbürgische Gemeinde im Wandel. München, 1985
.svg){kind=small}