Domáld
Domáld (románul: Domald) egykor önálló település, ma Csatófalva településrésze Romániában, Maros megyében.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1420-ban Damald néven említették először a források. Szász alapítású falu, a település egészen az 1980-as évek elejéig meg is őrizte német többségét. Középkori római katolikus lakossága a reformáció idején felvette a lutheránus vallást.
Bolyai Farkas anyai ágon egy domáldi kisbirtokot örökölt. Itt lakott feleségévél, Benkő Zsuzsánnával 1801-től 1804-ig, amikor a marosvásárhelyi református kollégiumba meghívták tanárnak. Később is sokat tartózkodtak itt. Feleségének kedvenc helye volt Domáld, ezért kérte férjét, hogy ide temesse el. Később fiuk, Bolyai János is lakott Domáldon.
A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásához tartozott. Lakossága 1910-ben 755 fő volt, ebből 625 német, 69 román, 56 cigány és 5 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
1966 után Csatófalvához csatolták.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1845-ben épült lutheránus temploma.
- Bolyai János anyjának, Benkő Zsuzsánnának a síremléke (kopjafa), a lutheránus templom mögötti dombon
Benkő Zsuzsánna kopjafája
Domáld látképe a kopjafával és a lutheránus templommal
Zarándoklat a kopjafához
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Weszely Tibor (1974). Bolyai Farkas a matematikus. Bukarest: Tudományos Könyvkiadó.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Weszely Tibor: A domáldi kopjafa. Népújság, V. évf. 37. sz. (2009. október 3.)
- Domáld község címere
